———————————————————————
J U N G K O O K
———————————————————————

Egy hét telt el, amióta Jimint utoljára láttam. Fogalmam sem volt, hogy mi baja lett hirtelen, hiszen Taehyung annyit mondott, hogy nem kíváncsi rám. Felszerettem volna hívni és megkérdezni tőle, hogy miért is döntött így, de Taehyung azt javasolta, hogy inkább ne tegyem, hiszen Jimin nem akar látni és hallani sem akar rólam. Kissé rosszul esett, hogy őszinte legyek, a szívembe mart ezzel a viselkedésével. De megkellett értenem az ő érzéseit is, hiszen neki nehezebb lehet ez, még ha tudom is, nem érez irántam semmit.

Azóta is reménykedem és azt várom, hogy hívjon vagy legalább annyit mondjon, hogy jól van, hiszen utoljára is a kórházban volt. Arról sem tudtam, hogy valójában mi lehet a baja, amiért vért kellett vegyenek tőle. Semmiről sem tudtam és ez nagyon zavart engem. Taehyung is furcsán viselkedett, mintha nem lenne önmaga és mostanában még jobban nyomulósabb lett. Elgondolkodtam már azon is, hogy keresek egy új titkárt, hiszen ép ésszel nem tudtam felfogni, hogy mi járhat Taehyung fejében, amikor ilyeneket művel. Pár nappal ezelőtt is megpróbált megcsókolni és mindezt arra fogta, hogy másnapos és még nincs teljesen az eszénél.

Nagyon is tudom milyen a másnaposság, hiszen a Jiminnel való szakításunk után szinte az alkoholon éltem és Taehyung teljes mértekben nem volt másnapos. Nem tartom már viccesnek a viselkedését és kezd kihúzni a sodromból.

Gondterhelten felsóhajtottam és irodám ablaka felé fordultam a székemmel. Még mindig esett az eső, mintha a természet ezzel adná a tudtomra, hogy együttérez velem. Legszívesebben itt hagytam volna mindent és elmentem volna Jiminhez. Ám nem hagyhattam itt a munkát, akármennyire is szerettem volna. Orrnyergem masszírozva fordultam vissza az asztalomhoz, hogy tovább folytassam a papírmunkát, amikor is három kopogás törte meg a csendet. Taehyung lépett be az ajtón, egy csésze gőzölgő teával a kezében, amit egyenesen felém nyújtott. Tudta jól, hogy nem igazán szeretem a kávét és ilyenkor nagyon jót szokott tenni egy forró tea. Ebben az egyben áldottam, hogy ő a titkárom. Bárcsak máskor is ilyen lenne.

- Hogy állsz a munkával? - kérdezte tőlem, mire megvontam a vállam, miközben belekortyoltam a teába.

- Nemsokára kész vagyok, miért?

- Jött pár fotós, hogy megkapja azt a munkát, amit Jimin képtelen volt rendesen megcsinálni. - hangjából szinte csöpögött a gúny, amitől kezeim ökölbe szorultak.

- Mondd, neked mi a bajod Jiminnel? - kérdeztem tőle, meglepetten nyugodt hangnemben.

- Nekem ugyan semmi, csak idegesít, hogy egy rendes munkát sem tud végig csinálni. - válaszolta. - Állítólag a város legjobb fotósa, nem?

- Hallod miket beszélsz, Taehyung? - kérdeztem tőle, mire értetlenül bólogatni kezdett. - Szerintem itt fejezzük be ezt a beszelgetést.

- De hát...

- Azt mondtam, hogy befejeztük! - emeltem fel a hangomat, mire Taehyung láthatóan duzzogva elhagyta az irodámat.

Szívem hevesebben vert a kelleténél és fogalmam sem volt, hogy mivel vezessem le a düht, ami bennem keletkezett, ezzel testem felforrósítva. Nem tűröm el, hogy valaki, aki nem ismeri Jimint, így beszéljen róla. Taehyungnak fogalma sincs arról, hogy Jimin mennyi mindent tesz meg azért, hogy jó életet éljen. Jimin a legerősebb ember, aki valaha is ismertem és nem tűrőm, hogy valaki olyan beszéljen róla, aki nincs tisztában azzal, hogy valójában Jimin milyen ember.

Amint végeztem a munkámmal, már jóval nyolc óra is elmúlt. Szerettem volna hazamenni és egy jót aludni, de muszáj volt Hoseokkal beszélnem. Rá mindig számíthattam ilyenkor és bármit elmondhattam neki, anélkül, hogy kinevetett volna.

———

- Szóval Jimin nem akar látni? - kérdezte Hoseok, amikor már a nappalijában lévő kanapén ültünk, egy-egy sörrel a kezünkben. - Ez nem furcsa neked?

- Miért lenne furcsa? - kérdeztem tőle, mire ő láthatóan mély gondolkodásba kezdett, amit kíváncsian figyeltem.

- Azt mondtad, hogy Jimin kezdett érzéseket kimutatni feléd, sőt egy közös képetek is ki volt téve a lakásában - kezdett bele, mire én figyelmesen hallgattam. - Aztán együtt borozgattatok, majd csókolóztatok és másnap is jól elvoltatok, akkor most hirtelen miért lett ilyen?

Ahogy Hoseok mondta, tényleg volt valami furcsa ebben az egészben. Szinte minden egyik napról a másikra történt és Jimint ismerve, neki nem változnak meg az érzései ilyen hirtelen. Legalább is pár éve így volt. Az évek alatt sok mindenben megváltozott, így nincs miért törjem a fejem.

Jimin lemondott rólam.

~2019.12.16