———————————————————————
J I M I N
———————————————————————

Egész nap vártam. Vártam Jungkookra, hogy visszatérjen és velem legyen. Nagyon unatkoztam, hiszen még egy szobatársat sem kaptam és a telefonom is merülni kezdett pechemre. Annyi örömöm volt, hogy az ágyam az ablak mellett volt, így kedvemre gyönyörködhettem a kilátásban.

Az ágyam melletti gép monoton csipogását hallgatva pillantottam az órára, ami már este nyolcat mutatott. Aprót sóhajtva vettem kezembe telefonomat, hogy felhívhassam Jungkookot, de egy pillanatra ledermedtem. Mi van, ha nyomulósnak tűnök? Na és, ha épp elfoglalt és ezért nem tud eljönni?

Fejemet megrázva űztem el gondolataimat, majd Jungkookot kezdtem tárcsázni.

- Mit akarsz? - szólalt bele bizonyára Jungkook titkára, amit meglepve fogadtam, hiszen miért veszi fel más telefonját? Na és mióta tegeződünk?

- Esetleg Jungkook a közelben van? - kérdeztem illedelmesen, hogy ezzel is magamat próbáljam lenyugtatni.

- Jungkook nem akar látni, sem beszélni veled, ezért kért meg engem, hogy felvegyem. - válaszolt a férfi, mire én meglepetten meredtem magam elé. - Szóval, ne hívogasd és hagyd őt dolgozni!

Döbbenten néztem telefonom képernyőjére, miután Kim Taehyung roppant illedelmes módon bontotta a vonalat.

- Paraszt - csúszott ki a számon, amit kicsit sem bántam meg. - Elhiteti velem, hogy érdeklem őt és van képe a titkárán keresztül közölni velem, hogy nem akar látni?! Na várj csak, Jeon Jungkook!

Idegesen visszadőltem a párnára, miután megparancsoltam Yoonginak, hogy tolja be a seggét a korházba és boldogítson, ha már egyesek szórakozásból elvették a kedvem. Valójában nincs miért idegesnek lennem, hiszen számíthattam arra, hogy nem lesz köztünk semmi. Attól még, hogy sok emlék köt hozzá és ismét volt esélyünk találkozni, nem feltétlen jelenti azt, hogy újra összejövünk, ami nagyon is furcsa lenne.

Mielőtt még jobban belemerülhettem volna gondolataimba, nyitódott az ajtó és legjobb barátom lépett be rajta, szokásos unott fejével.

- Beteg vagy? - ült le az ágy meletti székre, mire én megvontam vállaim.

- Reggel vettek tőlem vért, holnapra pedig meglesznek az eredmények - válaszoltam, amit az orvos mondott. Igazából fogalmam sincs, hogy mi bajom lehet.

- Ettél már? - tette fel az újabb kérdést, mire megráztam a fejem. - Hozzak valamit?

- Tulajdonképpen nem vagyok... - haraptam be alsó ajkamat, amikor Yoongi csúnyán rám pillantott. - Aha~, bármit hozhatsz, megeszem.

Némán végignéztem, ahogy elhagyja a szobát, majd kieresztettem a tüdőmbe rekedt levegőt. Yoongi sosem szerette, ha elutasítom az ételt, mert szerinte egy két lábon járó csontkollekció vagyok és ezt még finoman fogalmazta. Véleményem szerint nincs baj a testemmel, de azért fogyhatnék egy kicsit.

Míg Yoongira vártam, az ablakon kinézve bámultam a felhőkarcolólat. Kis idővel később az eső is megerett, szóval az esőcseppeket számoltam, míg nem olyan sok lett belőle, hogy meguntam azokat számolgatni, így hát kinéztem magamnak kettőt és kíváncsian figyeltem, hogy melyik ér el hamarabb az üveg széléig. Roppant eseménydús cselekvésemet az ajtó nyitódása zavarta meg, így tudtam, hogy Yoongi ért vissza a kajával.

- Hoztam levest, meg mochit, csak mert olyan édes szájú vagy. - tette le az ágyam melletti éjjeliszekrényre a tálcát, majd az ágyamat ülő helyzetbe állította, amiről fogalmam sem volt, hogy ilyet is lehet csinálni. Már rég megcsinálhattam volna magamnak, de nem is én lennék, ha nem szenvedtem volna egész nap vízszintesben fekve. - Most pedig szépen megeszel mindent vagy hazamegyek és unatkozz tovább.

- Jó - motyogtam duzzogva, majd a kanalat a kezembe véve enni kezdtem a levest, ami a kinézete alapján rossz ízűnek tartottam, de kellemesen csalódtam, hiszen nagyon ízlett. Amikor mindent megettem, Yoongival megettük a mochit is, majd jól lakva simítottam hasamra.

Később olyan rosszullét jött rám, hogy szó szerint remegni kezdtem. Éreztem, ahogy gyomrom összezsugorodik és az elfogyasztott étel kikívánkozni próbál a nyelőcsövemen keresztül. Yoongi észrevette, hogy nem igazán érzem jól magam, ezért a szobában körbenézve hajolt le az ágyhoz, ami alatt egy fényes tálka díszelgett. Amint felém nyújtotta az említett tárgyat, szinte azonnal elhánytam magam. Szemeim könnybe lábadtak és csak arra tudtam gondolni, hogy valami nincs rendben velem.

~2019.12.15