———————————————————————
J I M I N
———————————————————————

Kicsit sem lepett meg, hogy erős fejfájással ébredtem. Gondolhattam volna, hogy mik lesznek a következményei, ha sokat iszom, de nem mondhattam le róla, hiszen Jungkook is nálam volt. Az alkohol pedig állítólag ad egy kis bátorságot és ha jól emlékszem, akkor tényleg működött. Még most sem hiszem el, hogy képes voltam visszacsókolni. Annyira elragadott a hév és olyan rég éreztem már Jungkook csókját, hogy képtelen voltam visszautasítani.

Örülök, hogy nem mentünk tovább, hiszen tényleg megbántam volna. De a tegnap este történteket kicsit sem bántam meg. Azt hiszem, hogy ez kellett ahhoz, hogy bátrabb legyek.

Fájdalomtól grimaszolva szálltam ki az ágyból és lassú léptekkel megközelítettem a konyhát, hogy bevegyek egy fájdalomcsillapítót. Ám, ahogy a beléptem a nappaliba, hogy onnantól csak pár lépésre legyek az úticélomtól, hirtelen megtorpantam és ijedtem majdnem felkiáltottam. Ugyanis Jungkook a kanapémon aludt. Ezernyi kérdés lepte el fejem pillanatokon belül, mire az még jobban megfájdult ezért sietve bevettem a gyógyszert, majd visszamentem Jungkookhoz.

Óvatosan leültem a földre, hogy jobban szemügyre vehessem exem arcvonásait. Szinte semmit sem változott az évek alatt, csak kissé férfiasabb lett. Gondolok itt az arélére, ami élesebb volt a konyhakéseimnél. Éjfekete haja már olyannyira megnőtt, hogy szinte teljesen eltakarta szemeit, ezért mutatóujjanmal óvatosan eligazgattam tincseit.

- Nem illik az alvó embert megzavarni - szólalt meg rekedtes hangon, mire bennem rekedt a levegő.

- Mióta vagy ébren? - tettem fel neki az első kérdést.

- Már jóval azelőtt keltem, mielőtt kijöttél - ásított egy nagyot, majd lassan felült, hogy kinyújtózhasson. - Remélem nem gond, hogy aludtam. Nem tudtam volna haza vezetni, taxival pedig nem szeretek menni.

Jungkook lehunyt szemeit figyelve vállat rántottam, na meg bólíntottam, de úgy el
voltam bambulva -köszönhetően a szexi látványának-, hogy arra nem is gondoltam, miszerint ő ezt nem láthatta, hiszen szemei csukva voltak.

- J-ja.. - motyogtam zavartan. - Nem baj, legalább jól aludtál?

- Hát nem éppen volt ez a kanapé egy luxus, de nem mehettem be hozzád - mosolyodott el halványan, mire éreztem, hogy az arcom felvette a halvány vöröses árnyalatot. - Imádom, hogy már csak ennyivel zavarba tudlak hozni.

- Nem is hoztál zavarba, miket beszélsz? - csaptam a térdére, hiszen még mindig a földön ültem. - Inkább öltözz fel! - mutattam fedetlen felsőtestére, majd a kelleténél sokkal gyorsabban álltam fel, amitől elég rendesen megszédültem.

Fejem iszonyatosan elkezdett fájni és hirtelen csillagokat láttam. Szerettem volna eljutni a konyháig, hogy igyak egy pohár vizet, de muszáj volt a kanapéba kapaszkodnom, hogy ne essek össze. Lábaim remegtek és lassanként felhagytam az erőmmel. Nem tudom, hogy a szédülésem vagy az orrvérzésem volt a legrosszabb, de abban biztos vagyok, hogy nagyon rosszul éreztem magam. Sosem történt velem még ilyen és méghozzá a fejem elkezdett még jobban sajogni.

Fájdalmamban felszisszentem, mire Jungkook is felfigyelt, de nem tudtam rá figyelni. Mintha víz alatt lettem volna, egyetlen egy szót sem tudtam kivenni, hiába láttam, hogy aggódóan figyelve mond nekem valamit. Az egyetlen emlékem már csak az volt, hogy Jungkook karjaiba zuhanok, mielőtt elájultam.

———

Monoton csipogásra ébredtem, ami közvetlenül mellőlem hangzott. Lassan. visszatért az emlékezetem is, így gondoltam azt, hogy korházban vagyok. Lassan kinyitottam szemeim, ám az erős fény miatt lehunytam és enyhén grimaszolva tűrtem, míg szemem meg nem szokja a fényt.

- Jimin? - hallottam meg Jungkook hangját, mire felé fordítottam a fejem. - Jól vagy?

- Nem tudom - motyogtam. - Még fáj a fejem.

- Annyira megijesztettél - szólalt meg újra sokkal aggodalmasabban.

Egy halvány mosolyt erőltettem magamra, majd hüvelykujjammal végig simítottam Jungkook kezén, ami az enyémet szorította kitartóan. Mindvégig itt volt velem és nem ment el, már a ténytől, hogy Jungkook vigyázott rám, jobban lettem.

- Az van, hogy nekem be kéne menjek a céghez. - mintha az égiek se akarnák, hogy együtt legyünk. Jungkook elhúzta a száját és láthatóan ő sem örült annak, hogy nem lesz itt velem. - Este még eljövök és elrendezem, hogy itt lehessek veled éjszaka is.

- Köszönöm, Jungkook - mosolyodtam el ismét. Hihetetlen ez a srác. - De nem szükséges.

- Ragaszkodom hozzá - válaszolt rögtön. Aprót sóhajtottam, hiszen Jungkook olyan makacs, mint az öszvér és, amit a fejébe vesz, azt meg js valósítsa.

Részben ezért is szerettem belé.

- Ezt egy igennek veszem - vigyorodott el, miközben kilépett az ajtón. - Este találkozunk, édesem.

~2019.11.13