———————————————————————
J U N G K O O K
———————————————————————

Valójában nem gondoltam volna, hogy Jimin ilyen hamar belemegy abba, hogy eljöjjön velem pár helyet megnézni a következő fotózásra. Az elején nem tartottam jó ötletnek, de amilyen makacs vagyok, meg sem lepett, ahogy hirtelen elmentem hozzá csakis azért, hogy megkérdezzem tőle. Végülis jól jártam vele, hiszen ha nem egyezett volna bele, most nem várnék rá a lakása ajtaja előtt.

Egész idő alatt, míg várakoztam, mosolyom le nem hervadt az arcomról és amint Jimin kitárta az ajtót, ezzel megpillanthattam gyönyörű valóját, mosolyom még szélesebb lett. Szőke hajkoronáját homlokánál elválasztotta, hogy egy pillanatra se hulljon egy-egy tincse a szemeibe, ezzel zavarva őt a látásban. Mindig is szerettem, amikor látni lehetett a homlokát, hiszen szerettem olykor puszit hinteni bőrére, amit mindig is megmosolygott és folyton kérte, hogy egynél többet adjak neki. Felsőtestét az a fekete pulcsi fedte, amit még én vettem neki születésnapjára, amikor még csak egy éve jártunk.

Fogalmam sincs, hogy szándékosan teszi ezt velem és így szeretne valamire célozni, de őszintén szólva, tetszik. Alsó ajkamat beharapva néztem csokoládé barna íriszeibe, amiket a hátam mögött lévő ablakból beszűrődő napsugarak világítottak meg, azt a látszatot adva, mintha természetellenesen csillognának. Csakis nekem.

- Mit mosolyogsz? - vonta fel egyik szemöldökét, ám szája sarkában ott bújkált mosolya.

- Inkább hagyjuk - hajtottam le fejem, továbbra is mosolyogva. - Kész vagy? Mehetünk?

Jimin bólintva egyet, elindult előttem. A liftben teljes csend uralkodott és nem nyugodtam addig, míg ismét rá nem pillantottam exemre, aki egy olyan feszes bőrnadrágot vett fel, aminek köszönhetően tökéletesen látszódtak domborulatai. Szerettem volna fölé tornyosulni, a lift falának nyomni testét az én testemmel, kezeit feje fölé szorítani és ajkainkat összeérinteni, ezzel egy vad csókcsatában részesíteni ezt az ártatlanul gyönyörű férfit. Gondolataim olyannyira elkalandoztak, hogy ha Jimin nem szólít nevemen, már megtettem volna azt, amit képzeleterőm passzírozott elmémbe, ezzel egy kisfilmként vetítve le szemeim előtt és tudatva velem, hogy mekkora perverz is vagyok, ha Jiminről van szó.

- Jungkook? - hallottam meg újból Jimin hangját, mellyel engem szólított. Ez így nem lesz jó. Folyamatosan rá koncentrálok és figyelmen kívül hagyom azt a tényt, hogy tulajdonképpen miért is hívtam el magammal.

Fejemet kissé megrázva űztem ki perverz gondolataim, majd Jiminre pillantva közöltem vele, hogy siessünk, mielőtt besötétedne.

———

- Ez a hely csodaszép - nézett körbe Jimin, amint megérkeztünk az első helyre, ami a listán szerepelt.

Egy kisebb parkban voltunk, amiben rengetek virág és fa foglalta helyét, egy kisebb tóval együtt. Még korán volt a madarak dallamait hallani, de biztos voltam abban, hogy idővel azokat is hallani fogjuk. Tökéletes hely lenne a fotózásnak, hiszen ha várunk egy kicsit, a park összes fája zöldellni fog, amit nem igazán lehet most elmondani, hiszen kora tavasz volt még.

- Igen, szerintem is - értettem egyet, mire Jimin szélesen mosolyogva rám pillantott. - Mi az?

- Semmi, csak... - hirtelen ajkára harapott és tekintetét elkapta rólam. - Hagyjuk...

- Na, fejezd be, ha elkezdted - böktem meg oldalát játékosan.

- Ha v-végeztünk - szólalt meg bizonytalanul, egy kis idő hallgatás után. - Lenne kedved átjönni hozzám?

- Miért is? - vontam fel egyik szemöldököm. Mi történt Jiminnel? Tán nem az, amire gondolok?

- Most megkéne indokoljam, hogy miért hívlak el hozzám? - kérdezte játékos felháborodással a hangjában, mire elnevettem magam.

- Te tudod, Jiminie.

- Ne nevezz így - vágott szavamba hirtelen, mire ismét elmosolyodtam. Jól tudtam, hogy nem szereti, ha így nevezik. De én mindig is ezzel a becenévvel cukkoltam, hiszen akkor a legédesebb, amikor ideges. Mint egy dühöngő kis törpe. De egy annál sokkal szeretetteljesebb kis törpe. Az én törpém.

- Rendben, Jiminie - vigyorogtam még szélesebben, mire vállon csapott. - Na de Jiminie! Szabad ilyet?!

- Fejezd be, Jungkook! - nevette el magát, majd mellkasomra csapott, aminek köszinhetően hátrálni kezdtem, de arra nem számítottam, hogy egy nagyobb kőbe botlom és hátraesem, Jiminnel együtt, hiszen miért is ne húztam volna magammal? - Jungkook!

- Mondd, Jiminie - nevettem el magam, mire Jimin is így tett.

Egy darabig a testhelyzetünkről megfeledkezve, hangosan nevettünk, de amint észbe kaptunk, csupán csak annyi telt tőlünk, hogy egymás szemébe nézve lihegjünk kifáradva. Orrunk összeért, ajkaink szinte súrolták egymást és kishíján érezhettem azokat a mézédes ajkakat, amiket már öt éve nem éreztem, amikor is valaki úgy döntött, hogy megzavar minket.

- Menjenek haza, fiatalok! - kiáltott ránk egy idősebb nő, aki kutyáját sétáltatta.

Jimin, torkát köszörülve szállt le rólam, majd segített engem is felállítani. Kínos csend állt be közénk, amit hamar megtörtem nevetésemmel.

- Most mi olyan vicces? - kérdezte Jimin, összefont karokkal, mellkasa előtt.

- Az az idős hölgy, ahogy ránk kiáltott - nevettem továbbra is. - Neked nem volt vicces?

Jimin egy kis gondolkodás után elmosolyodva ingatta meg fejét és közölte velem, hogy igen is vicces volt. Így hát nevetve indultunk el a második helyre, amit a listára felírtam.

——————————————

Mit gondoltok Jungkook gondolatairól?😏

~2019.11.03