———————————————————————
J I M I N
———————————————————————

Nem hiszem el, hogy huszonöt éves, érett férfi létemre fogalmam sem volt, hogy valójában mit tettem. Az tény, hogy szerettem volna ismét Jungkook közelében lenni, de nem akartam, hogy ez ilyen hamar megtörténjen. Ez is mind miattam történt! Tudhattam volna, hogy elrontok valamit. Miért is nem hívtam meg egy étterembe, vagy egy kávézóba? Persze, mert én okos vagyok és mindent jól csinálok!

Már-már fájdalmas sóhajtást hallatva vetődtem le hálószobám ágyára, miután kikísértem legjobb barátomat. Percekig csak a plafont bámultam és próbáltam elterelni a gondolataim, de mintha az agyam is ellenem lett volna, még csak azért is Jungkookra tudtam gondolni és arra, hogy mit is tettem órákkal ezelőtt.

- Aish! - csattantam fel hirtelen, minek köszönhetően nyakam begörcsölt, hiszen sosem bírtam a hirtelen mozdulatok.

Jajgatva szálltam ki az ágyból, hogy az éjjeliszekrény fiókjából kivegyek egy tapaszt, amit pillanatokon belül feltettem a sajgó pontra. Azonnal éreztem annak meleg érzetét, ami roppant jól esett. Lassan visszafeküdtem az ágyba és ismét gondolataim elterelését igyekeztem végrehajtani, ám most az ablakon kifelé nézve. Addig-addig próbálkoztam, míg elálmosodtam és a csillagos eget kémlelve hajtottam fejem álomra.

Másnap reggel hangos dörömbölésre ébredtem, ami a bejárati ajtó felől jött. Nem igazán volt kedvem kiszállni a meleg és kényelmes ágyamból, hiszen állítólag szabadnapom volt. Ám a hívatlan vendég nem elégedett meg a dörömböléssel, szinte ráfeküdt a csengőre, aminek hallatán megfájdult a fejem. Morogva nyomtam arcom a párnába és próbáltam a zaj ellenére is visszaaludni, ám egy ismerős hangot meghallva szinte kipattantam az ágyból.

- Jimin, itthon vagy? - kiáltott két kopogás után Jungkook. - Jimin~!

Nyammogva lépdeltem az ajtóhoz, hogy kinyissam de előtte még megigazítottam a hajamat, hogy ne lógjon a szemeimbe.

- Szia~! - volt barátom fényes mosolya majd' megvakított ebben a hajnali órában, de annak ellenére beengedtem őt, hogy ne az ajtóban álldogáljunk. A szomszédok amúgy is túl pletykásak.

- Mit keresel itt, ilyen korán? - dörzsöltem meg szemeim, amint leültem az egyik fotelbe.

- Korán? - nevetett fel Jungkook azon az édes hangján, ami arra adott következtetést, hogy jó kedve van. - Délután egy óra van, Jiminie

Szemeim azonnal kipattantak és a faliórára pillantottam, ami tényleg délután egy órát mutatott. Mitől tudtam én olyan békésen aludni, hogy ilyenkor keltem fel? Ha Jungkook nem jött volna, valószínüleg még mindig aludnék.

- Egyébként csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, eljönnél-e velem valahova? - dőlt előre és támaszkodott meg térdein.

- Attól függ, hogy hova - ásítottam egy nagyot, miközben fejemet kezdtem el vakarni. Nem túl szép látvány, de Jungkook már ugyancsak többet látott tőlem. Szinte ő ismer a leges legjobban.

- Hát, mivel itt a tavasz és címlap fotózás van, arra gondoltam, hogy kint is lehetne tartani, a szabadban - csillantak fel szemei, innen is látszott, hogy mennyire imádta azt, amit csinált. - Szóval eljönnél-e velem pár helyre, hogy aztán eldöntsük, hol legyen a fotózás?

- Várj - emeltem fel jobb kezem, hiszen nem értettem jól azt, amit mondott. - Eldöntsük? Mi ketten? - ismételtem meg őt, mire Jungkook egy nagy bólintással válaszolt. - Miért?

- Mert te leszel a fotós - jelentette ki a fogait kivillantva.

- És ezt ki mondta neked? - nevettem el magam hitetlenül.

- Senki, én magam mondtam - mosolygott továbbra is, mire ciccegve dőltem hátra a fotelben, kezeimet mellkasom előtt összekulcsolva. - Kérlek, légy te a fotós. Te vagy a legjobb a városban!

- Tudod, hogy nem ingyen lesz - közöltem vele egyik szemöldököm felvonva.

- Ne aggódj, nem kevés pénzt fogsz kapni - egyenesedett ki büszkén.

- Legyen a triplája, alku után - biccentettem fejemet oldalra.

Jungkook meglepetten felnevetett.

- Legyen a duplája, alku nélkül - vonta fel egyik szemöldökét, mire én pár másodperc vacilálás után, bólintottam. - Akkor áll a mai nap? - nyújtotta jobb kezét.

- Még szép, hogy áll! - viszonoztam gesztusát, hogy kezet rázhassunk.

—————————
Újra itt vagyok!🥰
Van itt még valaki?😪
Annyira sajnálom, amiért eltűntem egy kis időre, de már hónapok óta nincs ihletem és folyamatosan azon próbálkoztam, hogy visszaszerezzem, de sosem sikerült. Mostanában a magánéletem se van a toppon, hogy őszinte legyek, na de ez nem lényeges😅 Nem ígérem, hogy gyakran fogok hozni részeket, de minden tőlem telhetőt megteszek!💜

~2019.11.02