———————————————————————
J U N G K O O K
———————————————————————

- De, Jimin~! - nyafogtam az előttem ülő szőkeségnek.

- Nem fogok neked dolgozni! - csapott az asztalra, ezzel pár ember figyelmét felkeltve a kávézóban.

- Ma is nekem dolgoztál - forgattam meg szemeim, mire ő is így tett és közölte velem, hogy még mindig a saját maga főnöke.

Egy hét telt el, amióta megkértem Jimint, hogy dolgozzon a cégemnél, de ő még most sem adta be a derekát. Az elején még úgy gondoltam, hogy hamar elérem nála, hogy elfogadja az ajánlatom, de rendesen pofára estem, amikor harmadjára is elutasított.

- Na? - kérdeztem tőle még utoljára azt gondolva, hogy meggondolta magát.

- Had igyam meg nyugodtan a forrócsokim - suttogta feszülten, kipirosodott arccal, ami mosolyt csalt ajkaimra. - Ne nevess ki, Jungkook!

- Én? - mutattam magamra meglepetten. - Nem nevettelek ki!

- De kinevettél! - nevette el magát, mire én is ezt tettem, gyönyörű szemeibe nézve.

Nem is tudom, hogy mikor lettünk ismét jóban, de egyáltalán nem bánom, hogy így történt. Örülök, hogy szóba áll velem és nem úgy néz rám, mint az élete megkeserítőjére.

Amint megitta az általa oly' imádott forrócsokiját, felajánlottam neki, hogy hazaviszem, amit készségesen el is fogadott, engem teljesen meglepve. Bárcsak az előző ajánlatomat fogadná el ilyen széles mosollyal, mint amilyennel szemeimet ajándékozta meg, ezzel a napomat is kissé feldobva. Az út csendesen telt, Jimin az ablakon kifelé bámult, én pedig az utat néztem, néha-néha volt baratomra pillantgatva.

- Van kedved rament enni, mielőtt elmész?- biccentett Jimin a panelház felé, mire én felvontam a szemöldököm.

Alsó ajkam beharapva próbáltam visszatartni kitörni készülő nevetésem, hiszen Jimin száját egy olyan kérdés hagyta el, aminek jelentését úgy látszik, még most sem tudja.

- Örömmel ennék nálad rament - vigyorogtam, miközben elindultam utána a lakása felé.

- Érezd magad otthon - szólalt meg, miután beléptünk a lakásába. Az a vicces, hogy ez a lakás évekkel ezelőtt az otthonom volt, de megfogadtam a tanácsát és kényelembe helyeztem magam a kanapén.

Míg Jimin a konyhában tevékenykedett, addig én ismét körbenéztem a nappaliban. A legutóbb is láttam, hogy a közös képeink eltűntek a polcokról, de egy kép most mégis ott volt. Meglepetten vettem a kezembe a bekeretezett fotót, amin Jimint magamhoz ölelve puszilom meg halántékát, míg ő a Világ legédesebb mosolyával néz a kamerába. Ez a kép akkor készült, amikor a szüleivel közöltük, hogy együtt vagyunk. Jimin nagyon rettegett az apjától, de felesleges volt, hiszen az apjának Jimin boldogsága sokkal fontosabb volt. Jiminnel aznap nagyon boldogok voltunk, ezért muszáj volt egy képet készítenünk, hogy megörökítsük azt a pillanatot.

- Jungkook.. - szólalt meg Jimin, mire vállam fölött ránéztem a fiúra. - E-ez hogy került ide? - kapta ki kezemből a képet, amit a háta mögé rejtett.

- Itt volt a polcon - válaszoltam halkan, majd a kanapéhoz léptem, hogy leüljek és megegyem a Jimin által főzött rament.

Kíváncsi voltam, hogy mit keresett ott a kép rólunk és Jimin miért viselkedett úgy, ahogy az imént, de a kaja íze rögtön elvette az eszem és áldottam Jimin kezeit, amiért ilyen ízletes ételt készített, ráadásul nekem. Na és magának, persze.

Nem szerettem volna tovább zavarni, bár nagyon is maradtam volna még, de Jimint elnézve, már az ujjait tördelte kínjában. Ezért megkímeltem őt társaságomtól és egy hihető kifogás után elhagytam a lákását, egyenesen a cégemhez véve az irányt.

- Mégis hol voltál, Jungkook? - tette fel a kérdést Taehyung, mire vállat rántottam.

- Valahol - válaszoltam tömören, amivel rendesen felidegesítettem a titkáromat, de jelen pillanatban nem igazán izgatott.

- Jiminnel voltál, igaz? - kérdezte minden tudó hangnemben, mire rápillantottam. - Ő csak egy fotós!

- És akkor? - kezdett felmenni bennem a pumpa, amiért így beszélt róla.

- Miben jobb, mint én? - fakadt ki hirtelen, mire hátrahőköltem. - Vele elmész kávézgatni, én pedig hiába hívlak el, elutasítasz!

- Te követtél minket?

- És, ha igen? - szegte fel állát, mire kezeim ökölbe szorultak.

- A titkárom vagy és nem a testőröm! - emeltem fel a hangom. - Nincs jogod követni engem, a tudtom nélkül. Tudtommal egy titkárnak nem ez a dolga, Kim Taehyung! Vagy ennyire nem szeretnél már itt dolgozni?

- D-dehogynem...csak -

- Akkor meg dolgozz rendesen, hgy ne kelljen mást keressek a helyedre!

Taehyung összerezzent a hangom miatt, majd mélyen meghajolva kilépett az irodámból. Hihetetlen, hogy képes volt engem követni, majd felháborodni, amiért csak a titkáromként tekintek rá. Sosem értettem a felfogását, hiszen semmit sem ígértem neki, sosem viselkedtem vele úgy, hogy azt higyje, többet érzek iránta mint szimpla barátság.

——————————
Köszönöm a kihívást Park__SungGi

1. Izmos és magas lenne

2. Max 5 órát összesen, vagy még annyit se.

3. Egy bizonyos kor után nem lehetne öregedni és a fájdalmat ugyan lehetne érezni, de nem lenne halálos.

4. Fogalmam sincs

5. 🤷🏼‍♀️

6. Ameddig csak lehet

7. Attól függ.

8. Még nem voltam randin, ezért fogalmam
sincs.

9. Hidegvérűnek

10.

Kihívottaim
_TheyCallMeIdol_
aboywithamask
bettinakuksi
kiweystyle

Nem kötelező🙊

~2019.08.13