———————————————————————
J U N G K O O K
———————————————————————

Már az első pillanattól fogva tudtam, hogy nyert ügyem van. Nehéz lesz Jimint meggyőzni, de a végén sikerülni fog és nálam dolgozhat. A minap a kávézóban olyannyira elragadott maga a srác, hogy muszáj volt megkérdeznem. Akármennyire is fog tiltakozni, a végén beadja a derekát. Egyébként a kávézóban, Jimin úgy hitte, hogy nem láttam, de nagyon is láttam azt, ahogy engem bámult perceken keresztül. Nagy erőfeszítés kellett, hogy ne mosolyodjak el és pillantsak én is rá.

Hiába színleltem a vaksit, mintha nem láttam volna Jimint, nagyon is jól megnéztem őt, amikor a forró csokijával volt elfoglalva. Öt év alatt nagyon sokat változott külsőleg és belsőleg egyaránt. Haja szőke lett, ahogy mindig is tervezte, ajkai teltebbek lettek és mag a srác is férfiasabb lett. Egyedül a szemeiből veszett el az a különleges csillogás, amivel nap mint nap el tudott varázsolni. Az is felmerült bennem, hogy ennyi év után még mindig bántja a szakításunk, ám valamiért képtelen voltam elhinni. Jimin úgy látszik, mintha tovább lépett volna és nem lenne semmi baja. Mégis aggódom érte.

Nagyot sóhajtva tettem le szemüvegem az asztalra, majd a maradék kávémat kiittam a bögréből. Szemeimet megdörzsöltem, hogy valamennyire múljon azoknak égése, hiszen több óra számítógép előtt ülés eléggé legyengídheti a szemeket. Ma különösen több munka fogadott, mint a többi napokon, de nem bántam, hiszen szeretem csinálni és legalább valamennyire elfoglalt, hiszen olyan hamar eltelt az idő, hogy észre sem vettem, de már este nyolcat ütött az óra. Mint mindig, most is megfordultam a székkel és a kilátás kémleltem. Szöül szokás szerint ragyogott az esti kivilágítástól. Mindig is tetszett a főváros, már gyermekként is arról álmodoztam, hogy egyszer ide költözöm és itt fogom leélni az életem egy olyas valaki mellett, akit szeretek, ezesetben Jiminnel.

Halk kopogást hallottam hátam mögül, majd ajtó nyitódást, így már tudtam, hogy csakis Taehyung lehet az.

- Meghoztam az információkat a következő divatbemutatóról. - lépett az asztalom elé titkárom, kezében a mappával. - Eredetileg májusban tartották volna, de bizonyos okok miatt júliusra halasztották.

- Hm - vettem kezembe a mappát, hogy én is vessek rá egy pillantást.

- De úgy tűnik, hogy nem fogok veled menni. - sóhajtott szomorúan, mire magamban megejtettem egy apró mosolyt. Taehyung mindegyik rendezvényre elkísér, ám kicsit sem úgy viselkedik mint más titkár. Mindig is szóltam neki, hogy ne hozzon kellemetlen helyzetbe, ő mégis a pasimként mutatkozott be, így muszáj volt magyarázkodnom, hogy mi a fene ütött a titkáromba.

- Nem gond, majd megyek egyedül - rántottam meg vállaim. Igazából már tudom, hogy kit viszek magammal.

Park Jimin tökéletes partner lesz számomra, ha elfogadja az ajánlatom és nálam fog dolgozni. Bár anélkül is meghívnám, hiszen lehet, hogy vele még élvezni is fogom azt a pár órát az idős és sznob emberek között, akik nem ismerik a jó kedvet és még a humoruk sem jó.

Kilenc órá után, amikor a cég már kongott az ürességtől, úgy döntöttem, hogy én is haza indulok, hiszen tudtam jól, a mai nap nem tudnám befejezni a munkám. A holnapi nap laza lesz, mint mindig, ezért is halasztom el nyugodt szívvel a munkát. Szerettem volna Hoseok hyunggal beszélni, de tekintve az egészséges életét, már nyolckor lefekszik aludni, hogy reggel kipihenten ébredjen és kezdje elölről ugyanazt, amit nap mint nap szokott tenni. Gondolok itt az edzésre, táncolásra és egészséges étkezésre és néha az ivászatra is, ha olyan kedve van. Ezért sem szerettem volna felébreszteni és kizökkenteni őt a rutinjából, mert még kitört nyakkal jönnék másnap dolgozni. Mintha nem lennék már amúgy is halott a nyakam kitörése után...

Amint hazaértem, az volt az első dolgom, hogy vegyek egy gyors zuhanyt. Sosem esett még ennyire jól. A meleg vízcseppek szüntelenül potyogtak meztelen testemre, amitől a hideg futkosott gerincem mentén. Felfrissülve éreztem magam, ám még mindig fáradt voltam, ezért is igyekeztem a vacsora elkészítésével, hogy aztán az ágyba bújjak és egy jót aludjak ezután a hosszú nap után.

Amint megvacsoráztam, a szobámba indultam, ahova a cuccaimat raktam le. A táskámból kivettem a mai reggelen vásárolt gyűrűt, hogy a többi mellé tegyem. Ha már nem adhatom Jiminnek, legalább ennyi boldogság nekem is járhat. Minden évfordulón egy gyűrűt veszek, amit a szekrény egyik polcára helyezek. Ez amolyan rossz megszokás lett az évek során. A szakításunk után egy évvel mintha elfelejtettem volna, hogy már nem vagyunk együtt és ajándékot vettem neki, de csak aztán esett le, hogy nincs már kinek adni. Akkor fogtam fel a valóságot és azt, hogy Jimin már többé nem lehet az enyém. Azóta minden évfordulónkon egy gyűrűt veszek, ezzel is rá emlékeztetve és arra, hogy mekkora gyáva féreg voltam, amiért az apám képes volt irányítani engem.

"- Hova megyünk, Kookie? - Jimin kíváncsi hangja megnevettetett, hiszen már annyiszor elmondtam, hogy meglepetés lesz, ő mégsem adta fel.

- Még mindig meglepetés és nem árulom el - pillantottam rá egy pillanatra, aztán vissza az útra, hiszen én vezettem.

- De nem szeretem a meglepetéseket - motyogta duzzogva, majd nekem hátat fordítva bámult ki az ablakon az út hátralévő öt percében. - Most nem mondom komolyan?! - kiáltott fel pár perc elteltével, majd szinte teljesen ráfeküdt az ablakra, hogy megszemlélje a busani tengerpartot.

- Meglepetés~! - nevettem el magam. - Boldog negyedik évfordulót, bébi!

- Jungkook... - suttogta még mindig az ablaknak, de hangján hallani lehetett, hogy meghatódott.

Jól tudom, hisz Jimin hiába élt Busanban, életében csak egyetlen egyszer volt a tengerparton, ezért a negyedik évfordulónkra elhoztam őt ide.

- Annyira szeretlek, nyuszi - karolta át nyakam, amikor már kényelembe helyeztük mgunkat a homokra terített pokrócon. - Annyira de annyira szeretlek! - halmozta el apró puszikkal arcom, ajkaim pedig direkt legutoljára hagyta, hogy ezzel is engem húzzon.

- Én is szeretlek, picim - dörgöltem orromat az övéhez, mire a legédesebb hangon felkuncogott, ami nagy mosolyt csalt ajkaimra."

Akkor volt az utolsó, megtartott évfordulónk.

———————————
Köszönöm a kihívásokat kiweystyle és _Syssy_

1. Kihívás

1. Az első IKON — Killing me, az utolsó Christina Aguilera ft. Demi Lovato — Fall in line.

2. Horvátország

3. Görkorizás xdd

4. Mindkettőt

5. Szintén mindkettő, nem tudok választani

6. Rózsaszín

7. Egyikben sem xd

8. Igen^^

9. Nem tudom:(

10.
aboywithamask
_TheyCallMeIdol_
katicakatica
Park__SungGi
antisocialprincess06

2. Kihívás

1. Jelenleg Ateez — Wave

2. Nadrág és póló (?)

3. Jupiter😏

4. Képtelen vagyok egyedül bárhova is menni

5. Nehéz kérdés. Olaszországba, azt hiszem

6. Nincs olyanom

7. A szobám xd

8. Harry Potter

9. Nagyon sok van. Azért szeretem, mert nagyon sok és nagyszerű könyv van itt és tapasztalatot is gyűjthetek.

10. Hm, nem tudom🤔 Alakulgat

11. Kwon Jiyong

12.
aboywithamask
bettinakuksi
_TheyCallMeIdol_
antisocialprincess06
TT_Kim_MinSeo
Dorciiina
jimea95
Park__SungGi
BlondeBaby97
BTS_Alexa095

Nem kötelező🙊

~2019.07.30