———————————————————————
J I M I N
———————————————————————

Enyhe fejfájással ébredtem és azt sem tudtam, hogy milyen nap van, hol vagyok, mi történt. Kellett pár perc, hogy felüljek és rájöjjek, hogy valójában a szobámban voltam. Idővel beugrott pár emlékkép, ahogy Jungkook karjaiban vagyok és teljesen megijedtem, hiszen fogalmam sem volt, hogy miért voltam én az exem karjai között. Aztán eszembe jutott, hogy hosszú idő után ismét rohamom volt, méghozzá Jungkook cégénél, mindenki szeme láttára.

Már mindenre emlékeztem, még arra is, hogy Jungkook végig velem volt, amitől melegség árasztotta el belsőm. Akármennyire is szerettem volna elkerülni, hálás voltam neki azért, hogy segített nekem és hazahozott. Gondoltam arra is, hogy elmegyek a cégéhez és megköszönöm neki a mait, de aztán elvetettem az ötletet és inkább ráírtam.

Jimin
Szia
Csak megszeretném köszönni, hogy velem voltál és haza hoztál

Jungkook
Köszönd meg azzal, hogy eljösz velem egy kávéra.

Jimin
Nem szeretem a kávét

Jungkook
ihatunk mást is

Alsó ajkamat harapdálva olvastam fel újra és újra Jungkook üzenetét és jól átgondoltam, hogy jó ötlet lenne-e. Nem vesztenék vele semmit, ugyanúgy az exem maradna, csak elmegyek vele egy italra köszönetem jeléül.

Jimin
Rendben

Jungkook
Mondjuk holnap?
Érted megyek

Jimin
Nem kell, csak írd le a címet

Még azt kellene, hogy ismét eljöjjön ide és beálljon közénk a kínos csend. Jungkook leírta a kávézó nevét és az utcát is, hogy holnap könnyen odataláljak.

Nagyot sóhajtva tettem le a telefonom és mentem a konyhába, hogy megigyak egy bögre teát és aztán vissza feküdjek aludni. Mindvégig Jungkook járt a fejemben és nem tudtam kiverni azt, ahogy a mellkasára dőltem a rohamom közben. Annyira kínos, így utólag belegondolva, mégis a szívem olyan hevesen dobogott, hogy muszáj volt leülnöm. Ezt meg kell beszélnem Yoongival, hogy kiadhassam magamból. Ám hiába tárcsáztam legjobb barátomat, nem vette fel és a harmadik hívás után már kezdtem aggódni. Az órára néztem és fejemet ingattam, hiszen már este tizenegy óra volt, ami azt jelentette, hogy Yoongi már rég alszik.

....

- Szóval az exed elhívott kávézni? - kérdezett rá Yoongi újból, mintha annyira lehetetlen lenne. - És te igent mondtál?

Bólintottam egyet, mire legjobb barátom felnevetett.

- És a rohamaidról én miért nem tudtam eddig? - tette fel a másik a kérdést, mire lehajtottam a fejemet.

- Sosem kérdezted, én meg nem tartottam szükségesnek, hogy elmondjam. - válaszoltam a kelleténél hallkabban. - De most az a lényeg, hogy ma találkozom Jungkookkal és akarmennyire is utálom őt, alig várom, hogy lássam.

- Nem utálod, hanem szereted - forgatta meg a szemeit. - Kár tagadnod.

- Ez csak egy...baráti találkozó lesz. - válaszoltam, de Yoongit sosem lehetett átverni.

- Eddig utáltad, most meg már barátok vagytok? - nevetett fel ismét, mire a mellkasára csaptam.

- Bekaphatod - motyogtam halkan, majd az órá pillantottam és a szívem majdnem kiugrott a helyéről, amint megláttam mennyi is az idő. - Mennem kell, mert elkésem.

- Siess, a lovagod már vár - kiáltott vissza a nappaliból, mit sem törődve azzal, hogy az én lakásomban volt, az én kajámat fogyasztva és az én laptomomról nézve a sorozatomat.

Futva tettem meg a lakásom és a kávézó közötti távolságot és csak akkor kérdeztem meg magamtól, hogy miért is futottam én három utcát, hogy ideérjek időben. Ennek köszönhetően pedig kiment a fejemből, hogy jöhettem volna kocsival is. Mélyeket lélegezve léptem be a kávézó bejáratán és szinte azonnal megtaláltam Jungkookot, aki egyik eldugott boxban ült, az ablakon keresztül nézve a város. Bal keze az asztalon pihent, fehér ingjének ujja könyökéig tűrve, ezzel szemeim elé tárultak a karján és kézfején dagadó erek. Csuklóján az általam kapott karóra díszelgett, amit öt éve vettem neki az évfordulónkra és képtelen voltam elhinni, hogy még mindig azt viseli.

Torkomat megköszörülve ültem le vele szembe, ezzel magamra terelve figyelmét. Egy apró mosolyt küldött felém, amit akaratlanul is viszonoztam.

- Jól áll ez a hajszín, na meg ahogy a szemeidbe lógnak a tincseid. - kezdett el azonnal bókolni, amit nem tudtam mire vélni, mégis fülig pirultam, még ha nem is állt szándékomban.

- Köszönöm - préseltem ki fogaim közül.

- Rendeltem neked forró csokit tejszínhabbal, remélem szereted még - harapdálta alsó ajkát, tekintettemmel pedig végig figyeltem, ahogy fogai közé veszi cseresznyevörös, telt ajkát, majd lassan elengedi és egy halvány mosollyal pillant rám.

- Tessék? - pislogtam párat, hogy kiverjem fejemből az imént látottakat. - Oh, igen szeretem, köszönöm.

Ez annyira kínos...

~2019.07.17