Félig aludtam, félig ébren voltam... És ezen a mezsgyén mozgolódva éreztem, ahogy valaki sajtkukac módjára fészkelődik mellettem. Orromba kúszott Jisung összetéveszthetetlen illata és egy pillanattal később már pici ujjacskák tűrték odébb a homlokomba lógó tincseket és simítottak végig az orcáimon.

-Mit csinálsz? - mormogtam reggeli rekedtes hangomon és egyik szememet félig kinyitva hunyorítottam a rám édesen mosolygó fiúra.
-Olyan szép vagy amikor alszol - sóhajtott fel elégedetten és közelebb hajolva homlokon puszilt, majd belefúrta az orrát a hajamba.
-Tévedés, az ördög sosem alszik Sungie - feleltem álmatagon, mire a mókusarcú kisfiúsan kacagni kezdett. - Imádom a nevetésed - duruzsoltam és egy apró csókot adtam a nyakára.
-Én pedig a puha ajkaidat hyung - suttogta a fiú, majd az állam alá nyúlva feljebb emelte a fejem és ráérős tempóban csókolni kezdett. - Túl finomak... - lihegte sóvárogva és sok picike puszival kényeztette a párnácskáimat.

-Ezek a pirulák egészen emberivé tesznek - ásítottam egy nagyot, majd a hátamra hemperedtem és húztam magammal Jisungot is. - Pedig már kezdtem róla megfeledkezni, hogy milyen átlagos halandónak lenni - jegyeztem meg csak úgy mellékesen.
-Te az én szememben mindig is egy hétköznapi ember voltál - nézett rám a fiú felkönyökölve, majd állát a mellkasomon támasztotta meg. - Na jó, nem teljesen, mert a szépséged nem minden napos - udvarolt vigyorogva, amit már én sem bírtam ki mosolygás nélkül. - De sosem gondoltam rád szörnyetegként - tette hozzá csendesen.

Szerelemtől elködösült tekintettel bámultam a karjaimban fekvő fiút. Jisung egy két lábon járó csoda volt, akit meg sem érdemeltem... Minden hibája ellenére, vagy épp azokért, annyira szerelmes voltam belé, hogy szét tudtam volna robbanni a boldogságtól.

Ez a fiú egy kincs...

Az életem árán is meg kell védenem őt!

-Pedig szörnyen jól csókolok - vicceltem el a meghitt pillanatot. Nem voltam hozzá szokva az efajta gyengédséghez, emiatt nem voltam a romantika koronázatlan királya, de az én Sungiem miatt próbáltam ezen is sürgősen változtatni.
-És szörnyen nagy az egod is baby... - forgatta meg a szemeit Jisung, de a szája sarkában aprócska, huncut mosoly bujkált.
-Tudod hol vagyok még szörnyen jó? - hajoltam hozzá közelebb. - Az ágyban... - suttogtam a fülébe, mire jól láthatóan kirázta őt a hideg.
-Bizonyítsd be hyung - húzta fel kacéran az egyik szemöldökét és mielőtt bármit is reagálhattam volna máris szenvedélyesen csókolni kezdett, miközben az ölembe mászott...