!FIGYELMEZTETÉS!
A dőlt betűvel írt részek Minho emlékei, ami nem dőlt betűvel van írva az a jelenben játszódik.

A könyv alapötletét a "Theory of a Deadman - Out of my head" című dala adta, ezért a fejezetek címei sorrendben a zene szövege. 🥰 Emiatt lesz olyan ismétlés, hogy egyes fejezeteknek ugyan az a címe, nem pedig azért mert strokeot kaptam! XD Nem lesz valami hosszú könyv, összesen 28 rész lesz és fejezetenként átlag 300-500 szó, de remélem azért el fogja nyerni a tetszéseteket! 🥺

Nem fűznék inkább hozzá semmit, hogy mennyire belevertem megint a bögyörőm a csípős növénybe... 🥹🫣

Pedig direkt nem nézek se bl-t, se kdramat, se semmit, hogy VÉLETLENÜL SE kapjak ötletet valami újhoz. 😖 De aztán az ember már nyugodtan az egyik kedvenc régi dalával sem nosztalgiázhat, mert az ihlet mumus kiugrik a szekrényből és beleharap a seggébe... :))

(Köszönöm a támogatást AngelChanLover és Aq0a333 , hogy velem tartotok minden elmebajban. 💕🤣🤣)

 Szeretettel: Raven. 💜

-Hyung - szólított meg kedvesem lágy hangja. - Hyung jössz már? - kérdezte kissé türelmetlenkedve és kezeit meglengette az arcom előtt.
-Mi? - néztem rá laposakat pislogva és a fejemet megrázva próbáltam Jisung mondandójára koncentrálni. De nem ment... Csak az édes kis pofijára tudtam fókuszálni.
-Ejnye Minho, hová mereng el ilyenkor szép szemed világa? - kérdezte kuncogva, mire én picike derekánál megragadva magamhoz húztam és kevéske magasság fölényemet kihasználva fölé tornyosultam. 

-A világ leggyönyörűbb teremtményére - feleltem mosolyogva és óvatosan birtokba vettem mézédes párnácskáit. Oly' csöpp kis szája volt, de maga az egész fiú olyan ártatlanul kicsike volt és édes. Annyira imádtam ezt benne...

-Aish már hyung, ne hozz zavarba - nevette el magát aranyosan és szerelmesen csillogó íriszeivel az arcomat vizslatta. Vékonyka karjait a nyakam köré fonta és lábujjhegyen pipiskedve hajolt közelebb hozzám, hogy megpuszilhassa a számat.
-Ezt a pillanatot örökké a szívemben fogom őrizni - suttogtam puha ajkaira és újra csókolni kezdtem, de most már sokkal bátrabban, sokkal szenvedélyesebben mint az előbb.

-Miért Hyung?

-Hyung?

-Hyung...?

-Hyung? -rázta meg finoman a vállamat valaki. - Figyelsz rám? - kérdezte kissé ingerülten, mire a kellemetlenkedő alak felé fordítottam a fejem.
-Ahh, hagyj már békén Hyunjin - bandzsítottam a fiúra mérgesen és egy mozdulattal lesöpörtem magamról a kezét.
-Most mi rosszat tettem? - pislogott rám semmit sem értve a szöszi, mire nagyot sóhajtva levettem magamról a szemüvegem és megdörzsöltem az orrnyergem.
-Semmit...  - néztem rá halványan mosolyogva. - Ne haragudj!

-Fura vagy mostanában - ráncolta a szemöldökét Hyunjin. - Mióta... - kezdett volna bele, de én gyorsan a szájára nyomtam a mutató ujjam.
-Ki ne mondd - szóltam rá erélyesen.
-Ne haragudj! - nyelt egy nagyot szigorú tekintetem láttán. - Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy nem jössz el velünk inni?

-Most? - ráncoltam a homlokom meglepetten, mire a szőke egy aprót bólintott.
-Hát már vége a műszaknak - vonta meg a vállait könnyedén, az én tekintetem pedig automatikusan az asztalomon pihenő órára tévedt. Valóban végeztünk már negyedórája és mivel mára nem írtak elő túlórát, tulajdonképpen semmi akadálya nem volt annak, hogy leugorjunk a közeli bárba egy sojura meg sültcsirkére.
-Ja, bánom is én... - sóhajtottam fásultan. - Menjünk - intettem fejemmel a kijárat felé, majd nem túl nagy lelkesedéssel kivonszoltam magam az épületből.

Talán a pia végre elfeledteti velem Jisungot...