Három hónappal később:

-Bucky...Bucky...-ébresztette a férfit Gabi.
-Hm...Gabi...-törölte meg a szemeit.-Jesszus, hány óra?-nézett a szekrényén lévő órára.-Miért vagy fent még?
-Azt...azt hiszem...itt az idő...-mondta ahogy hallani lehetett a hangjából mennyire fél.
-Mi?-ült fel hirtelen.
-A-azt hiszem...itt az idő.
-Elfolyt a magzatvized?!-kezdett Bucky is pánikolni, de mintha gyakorolta volna úgy kezdett felöltözni.
-N-nem...de...úgy érzem hogy...
-Oké, oké. Nincs semmi baj. Vigyelek vagy...vagy tudsz jönni?
-Azt hiszem menni fog...
-Szólok a csapatnak, várj meg a lépcsőnél! Rendben?-Gabi bólintott. Bucky szélsebesen rohant ki a szobából, szobáról szobára felkeltve az egész házat. Gabi kivánszorgott a lépcsőig ahogy a keze végig a hasán volt.-Jönnek utánunk! Jól vagy?
-N-nem kellett volna felébresztened őket...-kezdett mély levegőket venni.
-Megígértük Stevenek hogy mind melletted leszünk. Betartjuk az ígéretünk. Menni fog a lépcső?-Gabi egy kis hezitálás után megrázta a fejét.-Oké, akkor felveszlek. Rendben?-Gabi bólintott ahogy Bucky már pillanatok múlva a karjaiban cipelve őt rohant le a lépcsőn.-Péntek, nyisd az ajtókat!-kiabálta hogy semmilyen akadályba ne ütközzön a garázsig.-Óvatosan ülj be rendben?-tette le a kocsinál a lábaira Gabit.
-Bucky...-mondta rémülten.-Steve...Steve nem lesz itt...Liam születésénél?-könnyezett a szeme.
-Megígérem...hogy itt lesz veled. Ez miatt ne aggódj. Koncentrálj Liamra.
-Hónapok óta semmi hír róla...
-Gabi, Liamra gondolj. Ne izgasd fel magad.
-Lehet...lehet hogy...
-Nem! Biztos hogy nem! Ezt gyorsan töröld ki a fejedből. Steve itt lesz és veled lesz ahogy világra hozod a fiatokat. Hisz megígérte nem? Mindig betartja amit ígér.
-Ha nem érne ide...ha nem...akkor...
-Bent leszek veled. Ne izgulj rendben?-Gabi bólintott. Az utóbbi időben Bucky volt az egyik legnagyobb segítség számára. Akár egy testvér akire mindig is vágyott gyermekként.-Vér is lesz?-próbált viccelődni de nem igazán volt alkalmas rá a szituáció.
-Bucky...-mosolyodott el Gabi ahogy újra koncentrálni próbált a légzésre.
-Oké! Értem! Eskü nem ájulok el!
-Ne is...mert én is elfogok és...
-Dehogy fogsz! Férfi leszek, bírni fogom!
-Kérlek...keresd meg nekem Stevet.-az autó leparkolt a kórház előtt.
-Elhozom őt ide. Végigfogja nézni a fia születését. Gyorsan szólok a recepción segítségért rendben?
-BUCKY....!-kiabálta ahogy egy nyilaló fájdalmat érzett a hasában.
-Mi...mi a baj?-pánikolva futott át Gabi oldalára.
-Szörnyen fáj....-kezdte kiverni a víz.
- A francba!-vette újra a karjai közé ahogy gondolkodás és hezitálás nélkül rohant be az épületbe.

___________________________________________
-Miújság? Hol van?-kérdezte pánikoltan a csapat ahogy utolérte őket.
-Vizsgálják. Úgy néz ki beindult a vajúdás.
-Akkor...
-Órákon belül...Liam világra jöhet.
-De...
-Srácok...meg kell találnotok Stevet és Lydiát. Történjen bármi...nektek őt ide kell hoznotok. Megígértem neki hogy itt lesz vele.
-Te tudod hogy mit vársz most tőlünk?-kérdezte hitetlenkedve Tony.
-Tudom...tudom de én nem hagyhatom itt. Ha Steve nem lenne itt...megígértem hogy ott leszek vele.
-Bucky hol keressük?-kérdezte Natasha.
-A nyomkövető alapján megtaláljátok.
-Nyomkövető?
-Steve...Stevevel találtuk ki erre az esetre ha...ha nem érne ide időben hogy megtaláljuk.
-Egész idáig te tudtad merre van és nem mondtad el nekünk? Tudod te Gabi mennyire izgult?
-Steve kérte érted? Steve kérte hogy csak én tudjak róla mert ha Gabi megtudja biztos utána megy és kockáztatja az életét és Liamét. Ezt nem akartuk.
-Mennyire biztos hogy ez a nyomkövető még Stevenél van?
-Nem tudom biztosra de...
-Ne mozdulj Gabi mellől.-mondta Natasha.
-Nem mozdulok.-tudta Bucky hogy Natashara számíthat. Nem csak Gabinak adott ő is támogatást ez idő alatt, de Buckyt is befogadta a csapatba. Minden ellenére ami a múltjukba történt.
Órák teltek el. Bucky sűrűn volt Gabi mellett ahogy a monitort figyelve jelezte neki mikor érkeznek a fájások.
-Úristen....!-kiabálta Gabi.
-Sz-szólok egy nővérnek.-rohant ki a szobából Bucky.-Egyre sűrűbben vannak fájásai.-mondta a nővérnek és az őt kísérő orvosnak Bucky ahogy visszarohant Gabi mellé.
-Úgy hiszem, itt az idő hogy világra hozza a babáját Mrs. Rogers!-mondta a doktornő ahogy megnézte Gabi mennyire tágult már ki.
-M-most?-kezdett pánikolni Bucky.
-Most. Készítsétek elő Mrs. Rogerst!-mondta a nővérnek.
-M-máris? Nem...nem lehetne még egy két órát húzni?-kérdezte.
-Bucky!-szólt rá a fogait összezárva Gabi.
-É-értem! Tehát...tehát szülünk?-kezdett fehéredni az arca.
-Maga az apa?-kérdezte a doktornő.-Nem volt a feleségével gondozáson?
-Hogy....hogy én?
-Ő nem az apja...-nyögte ki Gabi.
-Pontosan tehát...amíg nem ér ide az apa...nem várhatnánk?
-Mondja meg ezt a gyereknek aki már ki akar jönni az anyaméhből.-mondta szarkasztikus mosollyal a doktornő.
-Úristen Steve...siess.-könyörgött az orra alatt.