-Szerinted bejutunk?-kérdezte Gabi.
-A hátsóbejáratnál egy őr van, őt könnyen likvidálhatjuk az nélkül hogy gyanúsak lennénk. Kamera azon a részlegen nincs.
-Akkor menjünk ott.-szállt ki a kocsiból ahogy a sikátor felöli oldalon próbálkoztak.-Honnan tudod mennyien őrzik ezt az épületet?
-Tonynak is volt régen itt egy célpontja. Ez a hely pedig semmit se változott.-sétáltak a sötét szakaszon.-Vigyázz, hogy ne a fal mellett menj, patkányok is rohangálnak itt.
-Ha elém fut így is úgyis feldobom a talpam.
-Még mindig rettegsz tőlük?
-Vannak dolgok amik nem változnak.-ment Steve előtte.
-Bújj az ajtó mögé, én elintézem az őrt.-Gabi bólintott. Steve bekopogva az ajtón várta az ottani őr érkezését. Ahogy kinyílt az ajtó Steve másodpercek alatt földre terítette az izmos férfit.
-Mit akarunk most ezzel csinálni?-kérdezte Gabi.
-Odatámasztom a kukához, hátha azt hiszik csak egy részeg hajléktalan.
-Vagy dobd a kukába, nem e jól laknak a patkányok.-Steve egy apró mosoly után a kukához vonszolta a nagy darab férfit majd belépett elsőként az ajtón ahol dübörgött a zene.
-Maradj végig mellettem, rendben? Csináljuk úgy mintha buliznánk.
-A férjem szájából a buli szót ritkán hallom.-tapadt szorosan Steve mellé.
-Honnan fogjuk felismerni az édesanyád?-Gabi nem válaszolt csak maga elé nézett.-Gabi?
-Az a férfi, a tetkóval...ott volt.
-Hol?-nézett Steve rá.
-Azon a küldetésen...ellene harcoltunk. Ő volt az egyik.
-Figyelj hogy ne ismerjenek fel.
-Közülünk szerintem te vagy az akinek nagyobb hírneve van.
-Ezzel nem nyugtatsz meg.
-Ha ő itt van és ha igaz a hír miszerint az anyám él...akkor ő is itt lesz.
-Túl sok a biztonsági az épületbe. Nem szabad felfordulást okoznunk.
-Oda kell jutnom közelebb.-indult volna a tetkós férfi irányába mikor Steve elkapta a kezét.
-Hé! Megbeszéltük hogy mellettem maradsz.
-Szerintem az mögött az ajtó mögött van. Onnan jött ki ez a csávó is.
-Értem kicsim, hogy most hajt a vágy hogy megtaláld őt de ne menjünk fejetlenül mindennek. Valahogy érjük el hogy elhagyja a helyét az a férfi.
-Vagy érjük el hogy az anyám hagyja ott az övét.
-Mégis hogy?-figyelte a terepet Steve folyamatosan.
-Tűzriadó?
-Gabi, itt akkora felfordulás lesz hogy még a végén elveszítjük.
-Nem, ha előtte bezárjuk a mosdóba.
-Gabi!
-Kettesbe kell lennem vele. Máshogy...
-Menj a mosdóba. Én megvárom amíg belép oda, és elindítom a riasztót.-Gabi bólintott.-De Gabi!
-Hm?
-Nem foglak egyedül hagyni vele.
-Tehát te is úgy gondolod megölne.
-Pont ezért leszek ott mint a pajzsod. Hogy ez ne történjen meg.
-Együtt megyünk haza Steve. Ebben állapodtunk meg.
-És ez így is lesz. Nem hagyom hogy bármelyikünk is megsérüljön.-simogatta meg gyengéden az arcát.-Menj bújj el valamelyik fülkébe, meglátjuk sikerül e az édesanyád beküldeni a csapdába.
-Vigyázz magadra Steve.-szólt a férjéhez ahogy elrejtőzött az egyik mosdóajtó mögött. Teltek a percek, ő pedig egyre idegesebb volt hisz semmit nem hallott és nem látott. Egészen addig míg egy nőt nem hallott belépni a helyiségbe. Már a parfüm illata olyan luxus érzést adott, de annyira ismerős volt Gabriella számára. Ez az illat ami még ha az évek alatt nem is kísérte el a mindennapjait, bármikor felismerné.
-Csináljunk mindent a tervek szerint.-hallotta meg a hangját Gabi. A vér megfagyott benne. A hang amire annyira vágyott.-Majd kereslek.-Gabi az ajtó mögül kilépve pillantotta meg a nőt aki épp a telefonját csúsztatta a táskájába. A tükörbe nézve figyelte az anyját aki eleinte semmibe véve őt igazította a sminkjét. De amint a szemei megpillantották tetőtől talpig végigmérték őt.
-Felismersz...?-hangzott dühtől teli hangja Gabinak. A nő kikerekedett szemekkel fordult felé az egész testével. De mielőtt válaszolhatott volna a riasztó szólalt meg. Ösztönszerűen menekült volna ha az ajtóba nem jelenik meg a kapitány aki megakadályozta hogy elmeneküljön.-Azt kérdeztem...felismersz?
-Te...hogy...?
-Hogy találtalak meg?-kérdezte a könnyeit nehezen visszatartva.-Nem inkább nekem kellene megkérdeznem...ugyan miért nem találtál meg engem?!-emelte fel a hangját.-Vagy azt akartad kérdezni ugyan hogy vagyok életben miután a gorillád jól helyben hagyott?-célzott a tetovált férfira.
-Mi? Téged...meg akartak ölni?
-Ne szórakozz.-nevetett fájdalmában.-Komolyan ez az első kérdés amit felteszel? Meg se próbálod megmagyarázni hogy az anyám akit a kórházban holtan toltak ki a műtőből most mégis hogy állhat előttem?!-üvöltötte.
-Kicsim...-szólt rá Steve mire Gabi anyja a férfira nézett.
-Jól figyeld meg őt, mert ő az aki miatt a mai napig élek. Figyelmeztetlek ha egy ujjal is hozzáértek mindannyiótokat megölöm a saját kezemmel, nem érdekelve kinek kell ártanom.
-Gabi...
-Nahát emlékszik a nevemre.-kacagott ahogy egy könnycsepp hullt le az arcán.-Hol a francba voltál anya az életemből?-tört össze egy pillanat alatt.-HOL VOLTÁL?-üvöltötte torka szakadtából.-Annyira szükségem lett volna rád és...erre egy idegentől kell megtudnom hogy az anyám él és virul.
-Gabriella, kicsim.-szólt hozzá az anyja.
-Ne nevezz így.-undorodott a nőtől.-Valójában...elképzeltem ha találkozunk gondolkodás nélkül állítottam volna golyót a fejedbe...de most mégsem teszem. Túl könnyű lenne számodra hogy nem kell többé őrlödnöd.
-Gabriella.-remegett meg az édesanyja hangja.
-Menjünk Steve...-lépett ki az ajtón. Steve pedig egy utolsó pillantás után követte a feleségét.