+18!!!

Az ágyon a könnyeivel harcolt mikor az ajtaján dörömböltek. A szemeit megtörölve ment az ajtóhoz ami előtt nem más mint a kapitány állt.
-S-Steve...?!
-Kértem hogy mond meg hol vagy! Már rég megtaláltalak volna ha nem a telefonod kellett volna lenyomoznom.-vágta hozzá ahogy látszódott hogy futva rohant hozzá hisz levegőért kapkodott.
-Te mit keresel itt...?
-Hazaviszlek.
-Minden után...még mindig velem akarsz lenni?
-Csak veled. Senki mással.-válaszolta.
-Egy idióta voltam...
-Bemehetek?-kérdezte. Gabriella bólintott ahogy bezárta Steve mögött az ajtót.-Szeretlek.-mondta ki hirtelen mire Gabi felkapta a fejét.-Téged szeretlek. Rengeteg hülyeséget követek el az életembe de az nem változtat az érzéseimen. Csak mond a szemembe hogy te is így érzel, kérlek.
-Szerinted működik...ez az egész házasság közöttünk?-kérdezte lehajtott fejjel.
-Ért minket egy olyan tragédia amin általában nagyon kevés ember esik át. Nem tudtuk hogy hogy dolgozzuk fel így mindketten a szakadékba kezdtünk esni. De Gabi meg kell találnunk egymást miközben zuhanunk és mielőtt földet érünk. Tudom hogy menni fog.-Steve nézte a szemeit amik tükröződtek a könnyektől.-Gyere ide.-fogta meg gyengéden a kezét.-Gyere, kicsim.-húzta magához szorosan. Gabi az arcát a mellkasába temette.-Hozzuk rendbe a házasságunk. Rendben?-súgta a fülébe.
-Rendben...-kapta a választ.
-Elsőként akkor fogjuk azt a fránya bőröndöt és menjünk együtt haza.-engedte volna el Gabit aki a keze után nyúlt.-Mi a baj?-nézett rá. Gabi lassan közeledett fele ahogy gyengéden fogta közre a kapitány arcát ahogy az ajkai után hajolt. Éheztek egymás ajkára. A kapitány kezei a derekára csúsztak ahogy szorosan húzta őt magához míg Gabi kezei a nyakát ölelték.
-Mi van ha még nem akarok visszamenni...?-kérdezte ahogy az ajkaik elváltak.
-Akkor maradjunk...-estek újra egymásnak. Gabi kezei lassan tévedtek a kapitány felsőjéhez. Steve kezei ugyanígy cselekedtek. Lassan bújtatta ki a felsőjéből őt.-Nagyon hiányoztál...
-Te is nekem.-engedett Stevenek utat a nyakán. Egy apró hang hagyta el az ajkait.
-És ez is.-mosolyodott el a nyakán hagyott csóknyomokat követően.
-Vedd le a felsőd.-kérte Gabi. Steve hamar dobta a földre a ruhadarabot ami Gabit akadályozta.
-Hátrálj.-mondta ahogy ügyelve Gabira fektette őt az ágyra. A keze a hátára csúszva csatolta ki a melltartóját ami ahogy lekerült azonnal elétárultak Gabi csodás keblei. Ahogy újra az ajkaik találkoztak a keze gyengéden érintette meg a bal mellét amit a kezével kezdett kényeztetni míg a jobb mellével az ajkai játszottak.
-Ah...-hangzott újra a hang Gabitól. Steve elidőzve a csodás keblek után kezdett a hasa vonalán csókokat hagyni. A nadrággombját kigombolva lassan kezdte lehúzni a ruhadarabot a felesegéről. A látvány pedig ő neki se segített a helyzetén. Gabi pedig érezte az alatta már keményedő kapitányt.
-Hogy bírtam ki ennyi ideig nélküled?-kérdezte ahogy újra Gabi ajkaiért hajolt fel.-Életem legnagyobb hibája volt hogy nem voltam melletted.
-De most itt vagy.-simogatta Steve erős felkarját ami mellette támaszkodott.
-És maradok is. Többé nem követem el ugyanezt a hibát.
-Szerencséd.-mondta egy édes mosollyal.
-Biztos készen állsz erre...?-Gabi bólintott.-Képtelen leszek ezek után megállni.-jegyezte meg.
-Egyáltalán nem akarom hogy ezek után megállj.-nyugtatta meg őt. Steve lerugdosva magáról a maradék ruhadarabokat helyezkedett el Gabi felett.
-Mi lesz ha...újra terhes leszel...? Készen állsz rá?
-Igen, ha te is.
-Próbáljuk meg újra a családalapítást.-csókolta meg ahogy egy határozott mozdulattal hatolt be Gabi bejáratánál. Amennyire vadult estek kezdetben egymásnak annyira lett romantikus és érzelmekkel teli együttlét kettőjük között.
Steve Gabi mellé dőlve húzta őt a mellkasára.
-Ha megnyugtat ez idő alatt egy cseppet se romlott a teljesítményed.-viccelődött vele Gabi.
-Te meg még mindig a legcsodálatosabb nő vagy a világon.-nyomott egy csókot a feje búbjára.
-Köszönöm.
-Mit?-nézett le rá.
-Hogy nem hagytál elmenni. Hogy utánam jöttél.
-Tudod hogy mindig megtalállak bárhol is legyél.
-Nem tudhattad...évekkel ezelőtt se leltél a nyomomra.
-Mert akkor hülye voltam, mert azt gondoltam képes leszek továbblépni rajtad. De már most tudom hogy egy életre magam mellett akarlak tudni. Ezért foglak mindig megtalálni ha eltűnsz a látóteremből.
-Szeretlek Steve, nagyon szeretlek.
-Én is szeretlek, nagyon.-hajolt le az ajkaiért.