32. A gyűrű
A napok alatt egyre többet beszélgetett Maddog és Steve. Stevenek pedig rá kellett jönnie ez a lány előtte valóban nem egy gyilkos, nem egy rossz ember...hanem maga az angyal aki képes abból a gödörből őt kihúzni amiben már hónapok óta áll.
-Gyerünk!-mondta az egyik maszkos férfi ahogy benyitott Stevehez.
-Hova?-lepődött meg.
-Maddog azt mondta itt az ideje hogy elengedjünk! Indulás!
-Mi? Várj! Hol van Maddog?
-A kocsiban vár! Gyerünk már!-Steve úgy érezte nem akar még menni. Még nem. Hisz ha most elmegy, soha többé nem látja őt. Betuszkolva Stevet a kocsiba, Steve azonnal Maddogot nézte az anyósülésen.
-Maddog!
-Ahogy ígértem az elején is, szabadon engedünk! Pont kapóra jön a következő küldetés miatt! A város szélén rakunk ki, onnan már boldogulsz igaz?
-Várj, egy pillanatot!
-Induljunk!-adta az utasítást.
-Maddog a francba már!-kiabálta el magát.
-Mi van?-fordult hátra ahogy ő is elkiabálta magát.
-Nem akarok menni!
-Mi?
-Ha kell segítek nektek de még nem akarok!
-Úristen csak ezt ne!-fordult előre ahogy próbálta kizárni a dolgokat amiket Steve mondott.
-Maddog kérlek!
-Nyomd a gázt...minél előbb szabaduljunk meg tőle...!-próbálta kizárni a történéseket körülötte.
-Megrémiszt hogy őt látom benned igaz?
-Nem!-fordult újra az irányába.-Az rémiszt meg hogy egy ilyen fajta ember iránt mint én érzelmeket kezdtél táplálni!
-Én...!
-Ne akarj kötődni hozzám, ne akarj mellettem maradni, egyáltalán ne akarj újra majd megtalálni!
-De megfoglak...!
-Nem! Steve, nem!
-Nem tudsz megállítani!-határozott volt Steve. Tudta ha most ez az utolsó útja is vele mindent el fog követni hogy megtalálja.
-Mondtuk hogy inkább öljük meg!-jegyezte meg a kormány mögött Maddog társa.
-Fogd be!
-Most a nyakunkon fog maradni? Komolyan? Veszélybe sodorja az egész tervünk!
-Nyugodj meg, nem marad a nyakunkon!-nyugtatta.-Add a fegyverem!-Maddog azonnal kézbe vette a fegyverét amit elkezdett feltölteni. Steve szeme pedig a kezére tévedt amit most semmi nem takart. A fekete kesztyű amit folyton hordott nem volt rajta. De más igen. Egy gyűrű. De mielőtt bármit is mondhatott volna már a földön hevert ahogy az autóból kidobták. Próbálta összerakni a képet de a feje nyüzsgött.
-Ez...ez nem lehet...!-nézte a kocsit ami olyan gyorsan tűnt el a szeme elől hogy esélye se volt még utoljára megnézni a nőt akihez kötődni kezdett.-Életben...vagy...?
Autóban:
-Miért engedtük el? Nem lett volna jobb megszabadulni tőle?
-Matt...kérlek...!
-Maddog bajba keveredhetünk miatta!
-Nem fogunk...!
-Miből gondolod?
-Mert tudom hogy nem fog nekünk ártani!
-Honnan Maddog?-kiabálta.
-Mert ismerem őt!-lett ideges már Maddog is.
-Ismered őt, én is ismertem a főnököt mégis meg akart ölni minket!
-Ő más...!
-Miben más? Miben?
-Mert ő a vőlegényem a francba már!-üvöltötte.
-M-mi?!
-Francba!-ütött bele az ajtóba.
-Gabi...!
-Sajnálom srácok, hogy nem mondtam el...de...nem akartam hogy gyanút fogjon Steve...!
-Gabi, ő a vőlegényed?!
-Igen....! Vagyis...csak volt vagy...nem tudom....azt se tudom mi vagyok neki...!
-Nem ismert meg?-akadtak ki.
-Ugyan...én se ismertem volna fel őt ha a szemem láttára temetik őt a földbe...! Azt hinném hogy csak szellemet látok...!
-De...!
-A hasonlóságot látta...azért ragaszkodott...azért nem akart most elmenni...! De bízzatok bennem, ismerem őt, nem fog nekünk ártani!
-Azért voltál annyit nála?
-Vele akartam lenni...!
-Most akkor miért...? Miért engedted el?
-Mert még nem lehetek vele...előtte el kell intéznünk a feladatunk, emlékeztek?
-Gabi...!
-Koncentráljunk, egy percet kérek és jól leszek!
Steve a hadiszállás ajtaján berontva, kizárva a tekinteteket ment Tonyhoz. Minden kopogás nélkül törte rá az ajtót.
-Jesszus Steve!-kerekedtek ki a szemei Tonynak.-Te...te mégis hol a francba voltál?
-Hosszú...!
-Ka-kapitány?-jelent meg a csapat az ajtóban.
-Tony él...! Segítened kell!
-Ki? Ki él?-nem tudta követni a férfit.
-Gabi...Gabi él!
-Steve...!
-Láttam őt! Láttam!
-Steve ezt már máskor is eljátszottuk!
-Most valóban láttam! A gyűrűt felismertem! Biztos vagyok benne hogy őt láttam!
-Steve bármi is történt szerintem ki vagy merülve!
-Teljesen jól vagyok! Segítened kell!
-Bruce! Hozz valami nyugtatót!-szólt oda Tony.
-Nem kell nyugtató a francba!-üvöltötte.-Nyomozz le nekem mindent Maddogról!
-Maddog?
-Meg kell tudnom mi az ami miatt Gabi hazugságra kényszerült!
-Steve!
-Segíts nekem!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top