-Tehát hova is megyünk?-kérdezte ahogy beszállt az autóba.
-Meglepetés!
-Ahj ne már!-Steve elmosolyodott. Gabi mindig is ilyen volt. Imádta a meglepetéseket de utálta hogy nem tudja mi az.-Gonosz vagy!-Steve a következő pillanatban Gabihoz hajolt amitől az arca hirtelen zavarba jött.-Te-te mit csinálsz?-dadogta.
-Mire gondolsz?-nevette el magát ahogy az övet áthúzta előtte majd becsatolta.-Csak az öved! Mire gondoltál?
-Se-semmire!
-Azt hitted megcsókollak?
-N-nem! Dehogy is! Miért is csókolnál...-kezdte a kérdést mire Steve ajkai beléfolytották a szót...-...meg?
-Édes vagy...nagyon édes!-lopott még egy csókot majd elégedettséggel az arcán indult el az autóval. Út közben rengeteget beszélgettek. A múltjukról, a jelenről mégis Stevet a jövő izgatta a legjobban.-Mit gondolsz? Milyen életed lesz öt év múlva?-Gabi pedig nem volt bolond. Tudta Steve miért kérdezi ezt. Hazudhatna de kár lenne, hisz úgy ismeri őt mint a tenyerét.
-Lesz egy férjem...lehet már egy kisfiú is bearanyozza majd a napjaim...valami ilyesmi!-válaszolta őszintén. Steve pedig a válasz hallatán meglepődött.-Mi az?-kérdezte egy apró nevetéssel.
-Lesz egy férjed? Mégis...mégis kire gondolsz?
-Remélem! Hisz kivételesen a férfi akit szeretek nem hezitál annyit mint régen!
-Gabi...!
-Hallottam amit a csapatnak mondtál!-mondta mosolyogva.-Nem kell sietned, csak várd ki a megfelelő helyet és időt! Rendben?
-A feleségem leszel újra?-kérdezte lelkesen.
-Talán!-mondta pillangókkal a gyomrában.
-Meg akarlak csókolni!-nézett rá.
-Az utat nézd!-fordította a fejét az út felé.
-Akkor is behajtom a csókot!
-Jó! Jó! De az utat nézd! Még meghalunk mielőtt újra letérdelhetnél elém!
-És ha már fájni fognak addigra a csontjaim?
-Akkor is letérdelsz Rogers!-mondta határozottan.
-Értettem...kisasszony!-nevetett.
-Hisz utána még a nászéjszaka is hátra lesz!
-Annyira felejthetetlen lesz mint az előző?
-Annyira!-nézte a kapitányt és a boldogság amit éreztek minden mást felülírt. Fél órával később már a meglepetés helyszínén voltak.-Mi ez a tó itt a semmi közepén?
-Nem sokan ismerik, de azt mondják ez ennek a kis falunak a szeme! Nézd pont olyan alakja van!-mutatta Steve ahogy kézen fogva sétáltak le a partjáig.
-Ez annyira szép! Miért nem ismerik ezt többen?
-Mert akkor lehet elmúlna a varázsa!
-Megnézzük milyen a víz?-kérdezte mosolyogva Gabi.
-Gyerünk!-mentek egészen le a vízig ahol mezítláb álltak be a hideg vízbe.
-Itt el tudnék lenni úgy egy-két hétig!
-Mit szólsz ha ma itt alszunk?
-Itt? Aludni?
-Ott látod azokat a faházakat?
-Igen!
-Azok ilyen kis üdülők! Az egyik a miénk ma estére!
-Ez most komoly?
-Teljesen!-mosolyodott el Steve.
-Úristen!-ugrott Steve nyakába.
-Tetszik?-kérdezte ahogy szorosan ölelte őt.
-Nagyon!-válaszolta.-Egy pillanat!
-Mi a baj?
-Én nem hoztam magammal semmi ruhát! Te hoztál?
-Nem!
-Akkor...?
-Majd alszunk pucéran!-válaszolta ahogy elnevette magát.
-Steve!
-Csak vicceltem! Már azelőtt bepakoltam mindent mielőtt elindultunk!
-De te...mikor...mikor voltál a szobámba?-kérdezte hitetlenkedve.
-Ez legyen az első titkom előtted!-csókolta meg őt. A nap hátralévő részében a tónál ültek ahogy egymáshoz bújva élvezték a csendet és a nyugalmat. Később elfoglalva a szállást mentek a kis házikó irányába.
-Biztos ne segítsek cipelni a táskákat?
-Biztos! Szerintem az lesz az!-bökött a fejével irányába.
-6/a?-kérdezte Gabi.
-Igen, az!
-Akkor megérkeztünk!-mondta lelkesen.
-Kinyitod?
-Máris!-helyezte a kulcsot a zárba majd ahogy kinyílt az ajtó egy rendkívül hangulatos tér tárult eléjük. Steve a táskákat lerakva a földre, kezdték az apartmant körbejárni.-Nézd pezsgő, csoki és egy levél!-vette kézbe a papírt.
,,Üdvözöljük magukat a Lélekszállón! Reméljük kellemesen fogják érezni magukat! Ajándékként fogadják el a pezsgőt, a kézműves csokoládét! A Lélekszálló csapata"
-Nagyon kedvesek!-mosolyodott el Steve.
-Ezt jól eltervezted!-jegyezte meg egy édes mosollyal.
-Miért is?-néztek egymásra. Ezek a szemek pedig mindent elmondtak Gabinak. Szereti őt a kapitány, az pedig nem kétség hogy ő is őt.
-Úristen...add hogy külön szobánk legyen!-jegyezte meg ahogy az emelet felé kezdett sétálni.
-Miért mondod ezt?-követte őt Steve.
-Mert ma akkor nem fogunk aludni!-válaszolta őszintén. Steve szíve pedig azonnal hevesen kezdett verni a gondolattól.
-Úristen add hogy egy szoba legyen!-kívánta.
-A francba...!-hallotta Gabi megnyilvánulását. Tudta most már minden csak rajta múlik az este hogy zárul.