Gabi lefagyva állt a két férfi között akik harcolni akartak a szívéért.
-Kapitány! Azt hiszem elfelejtett valamit...!-mosolygott rá Ryan.-Magának van barátnője!
-Már nincs! Mondhatsz bármit az álláspontomon ez nem változtat! Akarom Gabriellát és küzdeni fogok!
-Ez jobb mint a mozi!-jegyezte meg Natasha.
-Ezerrel jobb!-mondta Clint.
-Ennek a végeredményére én is kíváncsi vagyok!-mondta Wanda.
-Abbahagynátok ezt a gyerekes viselkedést?-szólalt meg végre Gabi.-Ha megkérhetlek Ryan te elmennél? Te meg...!-nézett Stevere.-Elengednéd a kezem?
-Ezek után egyedül hagyni téged itt vele? Biztos hogy nem!
-Ryan menj el! Majd beszélünk!-mondta határozottabban.
-Ki tudja? Lehet megerőszakol! Ne légy már bolond!-Gabi Stevere nézett aki lassan engedte el a kezét.
-Nem tenné...soha...!-volt újra nyugodt a hangszíne.
-Nem tudhatod!
-Ryan kérlek!
-De...!
-Menj már el!-kiabált.-Menj el!-Ryan egy ideges pillantást vetett a kapitányra majd kisétált az ajtón. Gabi egy sóhaj után inkább a szobájába akart menekülni mikor meghallotta Steve hangját.
-Valamit el kell mondanom srácok!-Gabi a lépcső tetején hallgatózott.
-Steve mi volt ez?-kérdezte Tony.
-Aminek hallottátok!
-De emlékeim szerint te ki nem állhatod Gabit!
-Nem örültem hogy idekerült mert ismertem őt...!
-Szétrúgta a segged munkába?-viccelődött Thor.
-Nem!-mosolyodott el Steve.-Nekem...volt egy feleségem...!
-Peggyvel házasok voltatok?-kerekedett ki a szeme Natashanak.
-Nem, nem! Én...mikor elhagytam a csapatot...akkor én épp az esküvőmre készültem!
-Álljunk meg! Hogy mi van?
-Tudom el kellett volna mondanom de...!
-Állj! Te...nem hívtál meg minket az esküvődre?-akadt ki Tony.
-Annyira csúnya menyasszonyod volt?-nevetett Clint.
-Gabriella volt a feleségem!
-Hogy mi?-kérdezett azonnal vissza a csapat.
-Gabriellát azért nem akartam a csapatba mert...ő a volt feleségem!
-De...de hisz...én most ezt nem értem!-kereste a szavakat Wanda
-Hat éve ismerkedtem meg vele a S.H.I.E.L.D-nél...akkor még ő újonc volt! Megkért nem e edzeném hogy elit ügynök lehessen, aztán belementem! Aztán minél több időt töltöttünk együtt...még az is kevésnek bizonyult vele és rájöttem hogy kedvelem őt...! Nem teljesen egy év múlva már együtt éltünk boldogan! Őt felvették elit ügynöknek és abba az évbe még a kezét is megkértem...! Akkor hagytam el a csapatot...! Utána összeházasodtunk eleinte tökéletes volt minden aztán meg sokat vitatkoztunk és végül külön utakra tértünk!-Gabi szíve fájt ahogy ezeket hallgatta. Végül is ennyi az ő történetük.-...amikor elengedtem őt...rájöttem mekkora hibát követtem el és keresni kezdtem őt! Furyt hiába kérdeztem nem mondta hova ment...! De megszámolni se tudom mennyi napot töltöttem azzal hogy megtaláljam őt....!-Gabi szemei kikerekedtek. Kereste őt?-Utána rádöbbentem hogy sajnos én már őt nem kapom vissza erre megjelenik előttem azzal az édes mosolyával...! Próbáltam magam lebeszélni róla hogy ez nem helyes...hisz ő továbblépett mégis ahogy meglátom őt....még mindig őt akarom!
-Ez...nem is tudom mit mondjak!-mondta Tony.
-Sajnálom amiért éveken keresztül hazudtam...rájöttem hogy hiba volt!
-Támogattunk volna téged!-mondta Bruce.
-Tudom...tudom!
-Ahogy most is fogunk!-mondta Natasha. Steve felemelte a fejét ahogy a lányra nézett.-Azt mondtad előbb neki küzdeni akarsz értetek! Akkor? Mit csinálsz még itt?
-Mi?
-Gyerünk kapitány! Hisz az a szív még nem döntött! Küzdj érte!-mondta Clint.
-Akkor nem haragszotok?
-Nem! Dehogy! Csak egy picit...milyen ízű tortátok volt?-kérdezte Tony.
-Tony!-nézett rá Nat.
-Na jó, nyerned kell kapitány...mert látva Gabriella ízlését biztos marha finom tortát tud választani!
-Köszönöm srácok! Én most...megnézem Gabit!-mondta ahogy felállt. Gabi a szobájába rohant hisz nem akart lebukni hogy mindent hallott. Steve megállt az ajtaja előtt és egy mély sóhajtás után bekopogott. Gabi idegesen nyitva ki az ajtót találta magát szembe a kapitánnyal.-Gabi én...!
-Nem akarom hallani!-vágott a szavába.-Egyáltalán nem akarok semmit se hallani!
-De...!
-Köztünk vége mindennek Steve! Mi a francot csinálsz?
-Nincs vége...számomra még nincs! Én...még mindig szeretlek!
-Csak ezt a szót ne!
-Miért? Nehéz lenne azt mondanod hogy te is éreztél valamit a tengerparton? Mikor a karomba voltál?
-Te csak a felindulás hevében gondolod ezt hogy az jelentett valamit! De te is jól tudod hogy ez köztünk nem működött!
-Adj egy esélyt! Adj egy esélyt hogy bebizonyítsam hogy az érzéseim igaziak!
-Nem akarom...!
-Gabi...!
-Egyszer már összetörtél...még egyszer nem akarok sérülni!
-Nézz rám!-kapta el az arcát.-Nézz rám kicsim!-mondta ki a becézést ami régen annyira boldoggá tudta őt tenni. Ezek az íriszkék szemek pedig...szereti őket. Akármennyire is tagadja szereti.-Csak egy esélyt adj nekem! Adj egy hónapot! Egy hónap! Ha utána azt mondod most sem érzel semmit esküszöm elengedlek!-miért akart hinni ezeknek a szemeknek?
-Egy hónap...utána vége!-mondta ahogy becsukta az ajtót.
-Köszönöm!-döntötte a fejét az ajtónak.-Egy hónap...egy hónap alatt újra el kell nyernem a szívét...!-motyogta magának.-Nyernem kell, hisz szeretem őt...!