18+ 

vámpír au

enyhe szadizmus(nem túl részletes leírás)

Changbin nem szerette amikor a nagybálteremben kellett töltenie idejét. Soha nem jött ki a klán többi tagjával viszont nem kereshetett kibúvót az este alól – azóta nem, hogy elcsavarta a vezérük fejét. Szerette Chant, teljes szívéből, kerek száz éve és csakis miatta viselte el az egész képmutatós hercehurcát. Igyekezett türelmesen viselkedni, elviselni a lenéző pillantásokat – már sok éve kitagadták a vámpírok közöségéből, csakis azért maradhatott itt mert senki nem szállhatott szembe a vezérük akaratával, senkit nem kímélt, ha ellenszegült – viszont nem sokáig tudta fenntartani közönyös arcvonásait; gyógyszerre pedig végleg elgurult mikor egy férfi széke mellé köpött.

Morogva, szabad szemmel nem követhető gyorsasággal ugrott fel majd vetette magát az idősre. Nem tartozott a klánba, nem volt igazi vérszívó, nem élvezte az emberek kínzását, de benne is megvolt a ragadozó ösztön, erős volt – talán erősebb is, mint bárki más abban a teremben. Ökle nem kímélte hajdani fivére orcáját, vére elszínezte bügykeit míg vicsorogva villantotta az alatta fekvőre tű éles fogait. Nem állt le, addig püfölte amíg megnem hallotta a csont törésének hangját. Elégedettségtétel lepte el, talán enyhe büszkeség is, amikor felpillantva párja büszke mosolyával találta szemben magát. Kisebb kör állta körül őket, senki nem lépett közbe – nem léphetett – csak akkor közelítették meg az eszméletlen testet mikor az alacsony szerelméhez lépett. Nem haragudott rá Chan, soha nem volt mérges az ifjúra; hagyta, hogy maga intézze el ügyeit. Ő visszafogadta a klánba, befogadta a szívébe viszont tudta nem szabad beleszólnia ezekbe az ügyekbe, Changbin soha nem bocsájtaná meg neki, ha hatalmát kihasználva hozna nyugalmat. Helyette minden ilyen eset után szobájába vezeti majd a lehető leggyengédebben lekezeli a sérüléseit – bár inkább csak a másik vérét kell lepucolnia.

- Tudod, nagyon sexynek tartom, amikor ilyen vagy – suttogta Chan vigyorogva ahogy egy nedves vattapamaccsal itatta fel a vörös nedűt kedvese kezéről. A kisebb felnevetett a kijelentésen viszont tudta mire akar utalni – és tetszett neki a gondolat.

- Tudod nem fáradtam még el, ez a kis műsor nem szívott el egy csepp energiát sem – hajolt az idősebb füléhez és vigyorogva súgta maga elé a szavakat. A szőkének több sem kellett, hihetetlen sebességgel kapta karjaiba a kisebbet majd átrohant a hálórészlegébe. Nem törődve a finomkodással dobta hatalmas ágyára a vékony testet, hogy szusszanásnyi időt sem hagyva számára másszon fölé.

Ajkaik azonnal egybe forrtak, foguk felsértette ajkukat így csókjukat vér színezte, de nem bánták – ezek voltak ők, a vérfüggők. Changbin az idősebb tincseibe kapott, rángatta őket míg szerelme csípőjét markolva tért át nyakára. Chan hegyes szemfogai karistolták a sápadt bőrt majd alig pár milliméterrel a fekete kulcscsontja felett át is szakította azt. A kisebb hátravetett fejjel nyögött fel, nem tudta megunni azt az érzést, amely ilyenkor lepi el. Párja önelégülten vigyorodott el ahogy több helyen is megkínozta a vékony bőrt tökéletes jelöléseket hagyott maga után viszont türelmetlen volt. Nem foglalkozva a későbbi következményekkel tépte szét a kisebb fekete pólóját majd a falnak dobva a megmaradt anyagot tért át a felszabadult területre szívás- és harapásnyomokat hagyva maga után.

- Húzz már bele – mordult fel Changbin ezzel megmosolyogtatva párját. A szőke abbahagyta eddigi munkáját, feljebb kúszott, újból összeforrasztotta ajkaikat és ezzel egyidőben leeresztve testsúlyát kínozta csípőjének mozgásával az ifjút.

- Türelmetlen vagy, bébi – Chan hangja reszelős volt, alhasa teljesen elnehezült mégis – saját magát is kínozva – lassan haladt. Nem volt rájuk jellemző a finomkodás, egyáltalán most mégis úgy érezte erre van szükségük.

Lassan szabadította meg Changbint farmerjétől, boxerén keresztül ingerelte viszont nem tudott parancsolni magának – nem tudta visszafojtani állatias ösztöneit tovább amikor a fekete káromkodva kapott a lepedőbe. A lehető leggyorsabban szabadult meg a fentmaradt ruhadaraboktól és amikor előkészítés közben a fekete ujjára mozgott teljesen ellepte elméjét az a bizonyos köd. Nem volt se kép, se hang – morogva merült el benne. Bin levegő után kapkodott, fejét félredöntve hagyta, hogy az idősebb ismét nyakára hajolva szívjon a véréből. Szemei fennakadtak az ingerektől, ujjai belesajdultak a kapaszkodásba mégis ösztönszerűen emelte feljebb csípőjét amikor Chan a fenekébe markolt.

Az egész klán hallhatta amikor Changbin egyre hangosabban ismételte szerelme nevét. Büszke volt mert tudta ő az egyetlen, aki megérdemli ezt. Chan nem olyan volt, mint az előző vezérek, ő nem kurvákat tartott – ő egyetlen embert szeretett teljes szívéből. Ezért volt ő a tökéletes fő, rendet tudott tartani, tisztelték mégis képes volt egyetlen személynek ajándékozni a szívét. Annak a személynek, aki karjai között kapkod levegő után, szerelmes vigyorral ajkain.

Íme egy újabb Chanbin oneshot, ami szintén korhatáros! Esküszöm mostmár ezzel a shippel is fogok valami aranyosat írni, viszont ez a dolog velük született meg a fejemben. Remélem élvezhetőre sikeredett, illetve reggel esküszöm átnézem, hogy van-e benne valamiféle hiba (biztos van lol).