18+

Changbin tudott mértékkel inni, mindig figyelt is rá, de ez az este kivételt képezett. Felejteni akart, megszabadulni a kellemetlen érzéstől, ami egész nap a torkában volt így sorban kapta magához az üvegeket nem is figyelve rá mégis mit juttat a szervezetébe. Önfeledten táncolt a szoba közepén, egyik embertől csapódva a másikhoz majd egy harmadikhoz és így tovább. Nem érdekelte semmi – csak jól akarta végre érezni magát.

Bárkire képes volt rátapadni, úgy viselkedett akár egy ringyó, de nem zavarta – másra úgysem kell senkinek, nem igaz? Órákon keresztül táncolt egészen addig míg legjobb barátja meg nem unta a játékot. Szigorúan összevont szemöldökkel rángatta ki a fiatalabbat a tömeg közepéről, aki csak nyafogva követte. Mást nem igen tudott tenni, egyenesen állni képtelen volt a rengettek alkoholtól. Egymás kezét szorongatva mentek fel a ház emeletére majd rögtön az első ajtón befordulva zárkóztak be a hálószobába. Chan eltámogatta a kisebbet az ágyig majd arra leültetve guggolt le elé. Aggódalomtól és dühtől csillogó szemekkel figyelte Changbin bárgyú mosolyát, amivel őt illette.

- Mi a franc ütött beléd? Minho megöl, ha meglát így!

- Nem érdekel! Sem Minho, sem az új játékszere! Azt csinálok, amit akarok, nincs beleszólása! – a fekete hajú keserűen felnevetett majd karjait szét tárva feküdt el a heverőn. Szédült, felfordult a gyomra a mozdulattól viszont ez sem tudta zavarni.

- Mi történt, baba? – az ausztrál felült mellé az ágyra és kedveskedően a másik combját kezdte el simogatni. Changbin megborzongott a becenevét hallva, de jól esett neki. Az idősebb lágy, szeretetteljes hangja megdobbantotta darabokban heverő szívét.

- Minhoval már hetek óta szakítottunk.

- Tessék? Miért nem mondtad el eddig?

- Már nem volt olyan a kapcsolatunk, mint az elején. Szörnyen toxikussá vált és csak kényszerből voltunk együtt. Nem arról van szó, hogy annyira megviselt volna a dolog, de azért szíven szúrt amikor alig egy héttel utána már mással láttam enyelegni. Én tényleg, igazán szerettem őt, reménykedtem benne, hogy ő is legalább fele annyira szeretett, de mint kiderült, nem – vont vállat hanyagul mintha nem érdekelné a dolog viszont Chan átlátott rajta. Évek óta ismerték már egymást, tudta hogyan él meg egyes dolgokat és mikor játssza meg magát.

- Nagyon sajnálom, baba. Nem ezt érdemelnéd – suttogta alig hallhatóan a kisebb mégis meghallotta. Hirtelen lendülettel ült fel majd veszélyesen közel hajolt a szőkéhez. Saját ajkukon érezték a másik leheletét ahogy egymás szemében próbáltak olvasni. Az idősebb egy pillanatra lejjebb vetette a tekintetét, alig egy tizedmásodpercig figyelte a rózsaszín párnácskákat, de Changbinnak ez is elég volt. Megragadva a másik tarkóját húzta magához és egy erőszakos csókban részesítette. Bármennyire is szeretett volna, Chan nem tudott ellenkezni. Szíve hangosan veszekedett elméjével és ő jött ki győztesen, foghatta volna az alkoholra viszont egész este csak egy pohár whisky-kólát ivott, ami talán már ki is ürült a szervezetéből.

Fél kézzel megragadta a kisebb derekát és végig fektetve az ágyon mászott fölé. Tenyere lassan síklott fel Changbin inge alá, hogy izzadságtól nyirkos bőrét cirógathassa. Megállás nélkül tépték egymás száját, míg kapkodó mozdulatokkal megszabadultak feleslegesnek vélt felsőjüktől és a félhomályos szoba egy pontjára száműzték őket.

- Nem lenne ezt szabad – Chan levegő után kapkodva hajolt el a fiatalabbtól, mélyen követelőző tekintetébe nézve. Megmondani sem tudta volna mióta vágyott már erre a pillanatra, de nem volt helyes. Le kell állniuk.

- Mégis miért?

- Még mindig szereted – lehelte maguk közé a gondolatot, ami nem hagyta nyugodni. Changbin hosszú ideig nem válaszolt, az ausztrál már kezdte feladni azt a kevéske reményt is, ami benne élt amikor nyaka köré kulcsolta izmos karjait.

- A tiéd vagyok.

- E-ezt mond még egyszer – a szőke hangja berekedt, mérhetetlenül erős emóció ébredt fel benne a rövidke mondatot hallva. Egész teste beleremegett.

- A. Tiéd. Vagyok – tagolta a kisebb, de az utolsó szót nem is volt alkalma végig mondani, Chan ajka után kapott és egy sokkal lágyabb, érzelmesebb csókba invitálta. Perceken keresztül csak egymást ölelve táncoltatták ajkaikat míg az egy sokkal szenvedélyesebb csókba nem kapcsolt.

Az idősebb lassan elszakadt a másiktól, de most inkább bőrére tapadva hagyott nyálas csókokat, néhány ponton megszívva vékony bőrét. Changbin eközben kicsit sem visszafogva magát engedte szabadjára hangját – a szobában csak sóhajait lehetett hallani. Az ausztrál mosolyogva nyugtázta a reakciókat, amiket kiváltott belőle és egyre lejjebb haladva kezdte el kibújtatni farmerjéből is. Először csak alsónadrágjának anyagán keresztül hintett gyengéd puszikat tagjára, de lassan haladva attól is megváltotta a fiút.

Changbin sejtette mire készül az idősebb így még mielőtt elveszthette volna a fejét a milliónyi kellemes inger hatására, vissza felhúzta magához. Adott pár kisebb csókot a felduzzadt ajkakra majd kicsivel sietősebb tempóval lerángatta róla a nadrágját.

- Komolyan azt hitted hagyom, hogy egyedül te elégíts ki engem? Nagyon nem lenne fair – csóválta meg a fejét a kisebb majd újból a másik ajkaira hajolva, minden figyelmeztetés nélkül markolt rá annak férfiaságára. Chan hangosan, vállait megfeszítve nyögött bele a csókba, egy pillanatra úgy érezte lelke kiszállt a testéből. Amint sikerült újból észhez térnie követte a kisebb példáját és az ő lassú tempóját felvéve kezdte el kényeztetni. Egymás kéjes nyögéseit és sóhajait nyeldesve csókolóztak folyamatosan kellemes borzongásokat okozva a másik félnek. Szabad kezükkel a másik nyakát vagy arcát cirógatták egyre gyorsabb tempót felvéve.

Changbin ahogy egyre közelebb lépett a gyönyör érzetéhez elszakadt a szőke szájától és annak nyakhajlatába bújva kapkodott levegő után. Hátát behorpasztva simult jobban az idősebbhez míg igyekezett nem elveszteni a fejét és folytatni munkáját. Alig pár másodperces eltéréssel juttatták a másikat a csúcsra ahogy egymás nevét nyögve omlottak egymás karjaiba. Szükségük volt egy kis időre amíg normalizálták a légzésüket, de ahelyett, hogy elváltak volna inkább csak még jobban összebújtak. Chan az ölébe húzta a kisebbet és nyirkos hátát a hűvös falnak döntötte. Hosszasan nyomta ajkait a másik halántékára mielőtt megszólalt volna.

- Megbántad?

- Soha. Hát te?

- Túl régóta álmodoztam már róla ahhoz, hogy bánni tudjam.

Ennek lehet összehozok majd egy második részt lol