!18+ csak saját felelősségre!

Illetve, ha valaki kíváncsi rá honnan jutott az eszembe ilyesmi, hallgassa meg Yungblud - Parents című számát, az egészet ez ihlete

Hyunjint stílusából adódóan lázadónak vélték, Felixet pedig egy szót fogadó mintagyereknek, aki sosem keveredik bajba – ezért nem is értették hogyan is tarthat kapcsolatuk már több, mint egy éve. Nem álltak messze az igazságtól, az idősebben valóban lappangott egy enyhe lázadózási hajlam, viszont az ausztrál a megtévesztés mestere volt. Édes mosolya mögött hatalmas száj lapult meg amely nem félt a visszafeleseléstől, sőt előszeretettel tevékenykedett polgárpukkasztó módon – főleg édesapjával szemben. A fekete felsorolni sem tudná hányszor hallgatta végig szerelme és annak szülője között lefolyó veszekedést – amit inkább ordibálásnak lehetne titulálni –, de nem mondaná, hogy zavarja. Valamilyen perverz módon még imponálónak is találja a dolgot.

Ez az este sem volt különb, a két fiatal egymást ölelve terpeszkedett a kanapén amikor Felix apja megérkezett a munkából. A vörös szeme sarkából felpillantott rá majd amikor tökéletesen rálátott a fiúkra a férfi, párja ajkaira hajolt és látványosan mozgatni kezdte őket. Az idős belement a játékba, lazán karolta át a vékony derekat hagyva, hogy a másik teljesen átvegye a domináns szerepet. Az őszülő férfi felhördült, ha tehette volna rájuk is köpött volna, ezzel pedig még jobban felbátorította fiát.

- Ha nem fejezed be, lelövöm magam! – kár volt mondania, Felix szemei felcsillantak. Felpattant a heverőről, szorosan megfogta barátja kezét és elhúzta szobájának irányába. Hyunjin bágyadt mosollyal köszöntötte a férfit, ha már előzőleg túl elfoglalt volt hozzá majd ő is belépett a kicsiny helyiségbe, kulcsra zárva maga után az ajtót. A kisebb szerelmes mosolyába enyhe kihívást rejtett, nyájasan átkarolta a nyakát majd nedves csókokat hagyva maga után kezdte el kibújtatni ingjéből a csendes fiút.

- Mit gondolsz, bébi; tudok akkora élvezet okozni, hogy még a szomszéd is hallja? – ujjait erősen vájta bele a fekete csípőjébe, hogy az ajtótól elhúzva fektethesse végig az ágyon. Hyunjin nevetett, tudta mire megy ki a játék és Isten bocsássa meg neki, nagyon is élvezte. Imádta amikor szerelme ennyire gyorsan elhatároz valamit, amit aztán azonnal véghez is visz – főleg, ha ezzel tovább feszegetheti szülője idegeit.

- Még a szomszédos városban is hallani fogják, picim – Felix mosolya kiszélesedett, íriszeiben fellobbant a tűz ahogy a fiú ágyéka felé ült és onnan hajolt le hozzá, hogy szenvedélyes csókba invitálhassa.

Az idősebb felnyögött amint a rajta ülő kínzó lassúsággal csúszott lejjebb és fedetlen felsőtestén járatta végig csodálatosnak vélt ajkait, míg mindeközben ujjai szorgosan dolgoztak nadrágjának övén, gombján majd cipzárján. Nem finomkodott, ez most nem arról szólt, lerántotta róla farmerjét majd alig pár másodperccel később boxerétől is megváltotta. Felix lecsúszott az ágyról, a padlóra térdelve húzta terpeszbe párja lábait, hogy térdhajlatától indulva, egyre feljebb fogai közé csíphesse az érzékeny bőrt. Szerelme nem volt rest teljesíteni néma kérését, fejét hátra vetve, kicsit sem visszafogva magát sóhajokkal, fojtott nyögésekkel töltötte be a szobát, aminek meglett a gyümölcse – az idős férfi már nem bírta tovább és az ajtón kezdett el dörömbölni mintha segítene az bármiben is. A vörös nem foglalkozva vele kotorta elő fiókjának rejtekéből a síkosító hűvös tubusát. Féloldalasan felmosolygott a lepedőt markoló fiúra majd ahogy első, géllel bekent ujját belé vezette, úgy bukott rá lüktető tagjára. Hyunjin nem bírta – már nem mintha akarta volna – visszafogni magát, szabadjára engedte hangját úgy, hogy valószínűleg az utcán sétálok is meghallották volna.

Minden egyes hangosabb nyögést egy erőteljes koppanás vagy éppen kilincsrángatás kísérte. A kint ragadt férfi iszonyatos dühös volt, de a két fiatal már meg sem hallotta, Felix szorgosan csalogatott elő szebbnél szebb hangokat szerelméből, aki csak kiszolgáltatottan hanyatlott az ágyon folyamatosan a kisebb nevét sóhajtva. Gerince ívbe feszült, szemei felakadtak ahogy egyre szaporábban kapkodott levegő után. Egész testében megremegett ahogy a földöntúli érzés körbe ölelte viszont itt még nem volt vége. A vörös hüvelykujját végig húzta alsóajkán, ezzel megtisztítva azt majd kapkodó mozdulatokkal rúgta le magáról nadrágját. Hyunjin képtelen volt szabályosan lélegezni, épphogy elszállt róla az orgazmus köde, újabb inger csapott le rá kegyetlenül.

A fiatalabb reszketegen sóhajtott fel ahogy alkarjaira esve merült el barátjában. Várt, hiába a határfeszegetés, vigyázni akart szerelmére viszont ő már a világáról sem tudott. Kábán ölelte át a felette támaszkodó nyakát ezzel bíztatva mozgásra. Kínzó lassúsággal kezdte el ringatni csípőjét Felix, nem tudta volna megállapítani melyikük számára is volt ez nagyobb gyötrelem. Sóhajaik egymásba olvadtak és úgy vertek vízhangot a falakról, teljesen elnyomva a még mindig kint toporzékolót. Hyunjin reszketett, teste képtelen volt feldolgozni az ingereket, sokkal érzékenyebb lett és mindenhol lúdbőr cikázott végig rajta, ahol csak a kisebb szívás nyomokkal díszítette hófehér bőrét. Képtelen volt bármit is tenni, csak hagyta, hogy rongybabává váljon, öntudatlanul vonaglott és sóhajtozta az ausztrál nevét. A vörös egyre erőteljesebben lökte meg csípőjét, majd párjának vállába temetkezve, torokhangon felnyögve sodorta magát is a mennyországba. Teljesen kifulladva, izzadságtól nyirkosan gördült le a ziháló fiúról majd magához húzva simogatta selymes tincseit. Hallották amint az idősebb Lee átkokat szór rájuk, a pokolra küldi őket, de nem törődtek vele. Az ő baja, hogy ott állt az ajtó előtt és végig hallgatta az egészet, magának köszönheti az egészet.

- Köszönöm, szívem, hogy mindig segítesz nekem.

- Amíg velem idegesíted az apádat, egy rossz szavam sem lesz.