18+

Hyunjin épp befejezte a mosogatást, amikor az idősebb belépett a konyhába. Hallotta párjának könnyeid lépteit, mégis nyugodt mozdulatokkal nyúlt el egy konyharuháért és csak akkor fordult meg, amikor már kezeit szárította. Ajkai édes mosolyra húzódtak, derekát a pult szélének támasztotta, hogy onnan figyelhesse az ausztrált. Chan csendes volt, csuklójánál fogva magához húzta a kisebbet, félre dobta a nedves ruhát majd tenyereit a fiú csípőjére vezetve lassan ringatózni kezdett.

- Mit csinálsz, Chanie? – kérdése ellenére Hyunjin is átkarolta párját, hogy könnyebben felvehesse a lépést. Arcát a fiú nyakhajlatába fúrta, hagyta vezetni magát, bár nem voltak olyan nehezek a lépések; körbe-körbe forogtak. Későre járt már az idő, a csillagok voltak az egyetlenek, akik láthatták ahogy a két fiatal, a földszinti lakásuk konyhájában összeölelkezve táncolnak.

- Táncolok az én egyetlen kedvesemmel. Nem élvezed esetleg?

- De, nagyon is – húzódott el mosolyogva. Chan szemei csillogtak, fogadni mert volna arra, hogy az ő íriszeire is szerelmes csillagok költöztek, hiába nem láthatta magát kívülről. Kezeit feljebb vezette, végig simított az idősebb nyakán, míg végül megállapodott arca két oldalán. Egy ideig csak figyelték egymást, de aztán Hyunjin magához vonta szerelmét és egy lassú, érzéki csókot kezdeményezett. Az idősebb azonnal felvette a fonalat, kedveskedően, finoman fedezte fel újra azt az érzést, amely ilyenkor robban szét benne.

Tett egy lépést előre, a kisebb pedig ezzel egy időben hátrált. Egészen addig nem volt biztos abban hova is tartanak, amíg Chan óvatosan le nem fektette ágyukra. A szobában félhomály uralkodott, az orruk hegyéig nem láthattak el rendesen, Hyunjin mégis tökéletesen ki tudta venni párja kérdő pillantását, amikor elváltak. A fiú aprót bólintott, amiért jutalmul újabb hosszú csókot kapott. Kezeit felfedezőútra engedte, annyiszor tapasztalta már meg párja bőrének puhaságát, kidolgozott izmainak domborulatát, mégis minden egyes alkalommal új tüzet lobbant benne, ahogy ujjbegyei körbe rajzolják őket.

A két fiú pólója az ágy mellett kapott új helyet. Chan megszakítva csókjukat lassan haladt lefelé. Ajkai végig simított kulcscsontjának vonalán, nedves puszikat hagyott vállain, nyakán és mellkasán, majd hasát vette célba. Gyengéd érintései borzongást váltottak ki a kisebből. Zongorista ujjait a szőke tincsek közé túrta, csavargatta őket egészen addig míg el nem ért farmerjának korcáig. Chris mosolyogva pillantott fel a fiúra, majd játszi könnyedséggel bújtatta ki a gombot a helyéről és kínzó lassúsággal megszabadította tőle. Csókjai most Hyunjin combjának belső felében találtak célt. Erős remegés futott végig rajta, nem bírta volna már tovább tartani magát, így vissza, maga fölé húzta barátját. Ajkaik ismét egymásra találtak, érzéki táncot jártak így kissé öntudatlan állapotban szabadultak meg az idősebb nadrágjától is.

A félhomályba borult szoba csendjét visszafogott sóhajok töltötték meg. Hyunjin erősen kapaszkodott párjába, a hátán valószínűleg másnapra nyomok maradtak, de egyáltalán nem ezt tartották szem előtt. Finom mozdulatokkal váltak eggyé, szerelmük több volt annál, amit az emberek hittek. A két fiú jobban szerette egymást, mint bárkit vagy bármit a világon és ezt tökéletesen be is bizonyították. Nem csak akkor, ott, abban a sötét szobában egymásba feledkezve, hanem minden nap, minden percében.

Hogy én milyen pocsék vagyok lezárásokban