Emberek ezrei sétáltak fel-alá a bódékkal telepakolt téren, ezüst fények kereszteződésében. Changbin szorosan kapaszkodott társa kezébe nehogy elveszítse maga mellől az izgatottan forgolódó narancssárga hajút. A vásár gyönyörű volt, milliónyi apró színes, csillogó, villogó, zenélő kis mütyürke volt kipakolva az asztalokra a fiatal fiú mégis párja arcát figyelte. Gyermeki izgatottsággal állt meg minden eladónál és nézte át az ajándék lehetőségeket. Szemei csillogtak, rózsaszín ajkai folyamatosan mosolyra voltak húzódva ahogy beszélgetett az idős hölgyekkel a pult mögött és ezzel teljesen elvarázsolt mindenkit, aki csak a közelükben tartózkodott. Felix-ért mindenki oda volt, de senki nem szerette annyira, mint Changbin. Ő volt a legnagyobb rajongója a fiúnak.

Felix maga után kezdte húzni megnémult barátját, ki a vásárból, hogy egy sokkal nyugalmasabb helyre vihesse. Tudta, hogy csak azért mentek be a karácsony fő eseményére mert a fiatalabb odáig volt ezekért, élvezte a tömeg, szeretett az idős hölgyekkel beszélgetni, de főleg a kis vackokat imádta tanulmányozni. Soha nem vett egyet sem de mindig is csodálatra méltónak találta, hogy valakinek van türelme ilyesmiket gyártani. Vele ellentétben viszont Changbin ki nem állhata ezeket, utálta tömeget és csak felesleges felhajtásnak gondolta a színes fényeket, megjátszott kedveségtől pedig egyenesen falnak ment volna. Mégis elviselte szerelme kedvéért, sőt mióta vele együtt megy ezekre a helyekre kezdte meglátni azt a csodát, amit Felix is. Annak ellenére, hogy csak csendben figyelte kedvesét élvezte a pillanatot, szívesen hallgatta a történeteket, amiket meséltek nekik, ezért sem értette miért hagyják ott a nyüzsgő főteret.

- Tisztában vagyok vele mennyire nem kedveled ezeket az eseményeket szóval hálám jeléül készültem egy kis meglepetéssel. – mély hangja hallatán Changbin szívét melegség töltötte el, a legszebb hangnak vélte az egész világon. Az ausztrál fiú lassan már futva haladt végig a sötétbe burkolózott utcákon. Elvezette a folyó partjához, majd lassítva léptein bevezette egy fákkal teli részre. Az erdőnek imitált kis rész közepén az ágakon fehér fényfűzérek sorakoztak fel a földre pedig három pléd volt terítve mellette pedig egy jéggel teli vödörben pihent két üveg pezsgő. Olyan volt mintha egy romantikus filmbe csöppentek volna.

- Tudom, kissé giccses, de te a legjobbat érdemled.

- Hogyan...? – az idősebb elméje teljesen kiürült, képtelen volt felfogni mi is történik pontosan. Lábai megremegtek így jobbnak látta, ha helyet foglal és ott hallgatja meg a történetet amíg forgolódva megvizsgálja a teret. Fekete tincsei csak úgy repkedtek ahogy egy irányból a másikba kapta a fejét.

- Chan segített összehozni, eljöttünk ide, bekészítettük a helyett és vigyázott rá addig amíg ide nem értünk. Nem tetszik?

- Dehogynem! Életemben nem kaptam még ilyen csodálatos ajándékot. Köszönöm. – Felix mosolya hogyha lehetséges még szélesebb lett. Boldogságtól túlcsordulva vetette magát párjára a fiatalabb és szoros ölelésbe vonta. Soha nem érezte magát olyan boldognak, mint abban a percben élete szerelme karjaiban, ez volt a legjobb ajándék, amit valaha is kaphatott. Egy társat, aki mindennél és mindenkinél jobban szerette.

- Boldog karácsonyt Binie.

- Boldog karácsonyt Lix.