Felix nagyon szeretett a barátaival együtt lenni, körbeülni a kertben gyújtott tűz körül és iszogatni, beszélgetni mindenféléről. Élvezte a hűvös szellőt, amely vörhenyes tincseit kifújta homlokából - bár néhány szál megmakacsolta magát, így azok bőréhez tapadva maradtak. Íriszei tompán csillogtak, ahogy sörösüvegének száját ajkához érintve körbe nézett a félkörön, amit alkottak. Mindenki nevetgélve beszélt a másikkal, kivéve őt - bár nem zavarta egyáltalán ez a felállás. Lágy mosollyal figyelte barátait, de aztán észrevétlenül feltápászkodott a farönkről - amin addig ücsörgött -, és a házat megkerülve veszett el a sötétségben. 

 Italának üvegét lába mellé helyezte a földön, majd kabátjának belső zsebéből előhúzta kissé már nyúzott cigarettásdobozát. Egyetlen fényforrása fehér rúdjának narancssárgás izzása volt. Bármikor voltak ebben a hétvégi házban, mindig elgondolkozott azon, ide miért nem került közvilágítás - de akkor nem bánta. Élvezte, hogy elveszhet a nyugalmat sugárzó, messzeségbe nyúló sötétségben. Hátát a ház falának döntötte, bágyadtan mosolygott – lelki szemei előtt végig pörgette a nap eseményeit; imádta újból átélni minden percét. 

 - Mit csinálsz itt egyedül a korom sötétben, kicsi? – Felix nem ijedt meg a hang hallatán; igazából már várta az idősebbnek a megjelenését. Elnyomta időközben elégett cigarettáját a ház falán, majd újból a doboz után nyúlt és megkínálta vele a közben mellé ért Hyunjint is. A fekete ledobta a földre magával hozott zseblámpáját, miközben kihúzott egy szálat a szakadt tárolójából.

 - Talán csak el akartalak csábítani, hogy egy kicsit kettesben legyünk – incselkedett a kisebb. Nem volt kedve megkeresnie öngyújtóját, így csak szótlanul emelkedett lábujjhegyre és saját rúdjának végét barátjáéhoz nyomta. 

 - Csak egy szavadba került volna és ott hagyunk mindent – Hyunjin szabad fél karjával a fiatalabb dereka után nyúlt, veszélyesen közel hajolt hozzá; viszont mielőtt bármit is tehetett volna, ő ajkai közé szorítva a szűrőt telítette el tüdejét a mérgező füsttel. 

 - Ugyan, abban mi a romantikus? – kuncogott fel féloldalas mosollyal. Ajkai közül alig láthatóan imbolygott kifele a szürke gomoly, amely az idősebbet teljesen elvarázsolta – nem is igazán tudott figyelni a szavakra és azok jelentésére. 

 - Szóval romantikára vágysz? 

 - Ki ne akarna együtt romantikázni a világ leghelyesebb srácával?

 - Ó, szóval többen is udvarolnak neked, annak ellenére, hogy foglalt vagy? – Hyunjin fél szemöldökét felvonva döntötte félre fejét. Párja hitetlenül forgatta meg csillogó szembogarait és befejezte a perceken át tartó huzavonájukat. Nikotinnal fűszerezett ajkait a másik alkohollal ízesített párnácskáira tapasztotta. Csókjuk nem volt gyengéd; szenvedélyesen ízlelgették egymást – de amilyen hirtelen kaptak egymás után, olyan hirtelen váltak is el egymástól. Felix önelégült mosollyal lépett hátrébb, s egy utolsót szívott cigarettájából, majd a földre pöckölve akarta elnyomni viszont szerelme ebben megelőzte. Sietve taposta meg majd a legcsábítóbb mosolyát magára varázsolva, félig lehunyt pillái alól vezette tekintetét az alacsonyabbra. 

 - Tudod mit jelent ez, kicsi? 

 - Hogy összehamuztad a cipőtalpad, nehogy nekem kelljen?

 - Istenem, de bolond vagy, annyira szeretlek! Nem, nem ezt jelenti. 

 - És el is árulod miről van szó vagy keressek rá a neten? – Hyunjin nevetve dobta el saját cigijét, hogy könnyebben átölelhesse a kisebbet, aki viszonozta a gesztust – karjait párja nyaka köré fonva szemezett vele. 

 - Jössz nekem egy éjszakával.

 - Ó, igen? És mond, szépséges hercegem; mit szeretnél, mi történjen azon az estén – a fekete vigyorogva hajolt Felix füléhez, hogy rajta kívül még véletlenül se hallja meg egy árva lélek sem. Perverz, mocskos dolgokat suttogott neki, majd a végén fülcimpáját fogai közé csípte. Más elpirult volna, teljesen zavarba ejtették volna a szavak, amik elhangzottak, de nem őt, nem Felixet. Ő csak mosolyogva túrt a fekete tincsek sűrűjébe, közelebb húzva magához, hogy minél több helyen egymáshoz simulhassanak, s egy négyzetcentiméter távolság se lehessen közöttük. 

- Mond csak, mikor szeretnéd megkapni az éjszakádat? 

 - Most azonnal – Hyunjin türelmetlen volt, így magabiztosan markolt bele a kisebb fenekébe és egy határozott mozdulattal felemelte, majd csípőjére ültetve indult meg a ház bejárata irányába, bele sem gondolva mit fognak mindehhez szólni a többiek.

szabadmintanapfeny  nagyon nagyon boldog születésnapot, kicsim! Elmondhatatlanul szeretlek, de ezt már a szerelmes levelemben kitaglaltam mit is jelentesz nekem♥