A hangos zene és a tömeg már idegesítette a fiút annak ellenére is, hogy nem csekély alkohol mennyiség keringett már benne. Nem szerette a házi bulikat, sőt semmiféle szórakozásnak álcázott lerészegedést mégis itt volt. Itt volt mert a legjobb barátja – a szerelme – erre kérte és érte bármit megtenne, arra is képes, hogy hátra hagyottan, a sarokban bujkálva figyelje ahogy barátnőjével túlfűtött hangulatba kerülve, egymáshoz simulva ringanak a ritmusra. Csak áll falnak vetett háttal, ujjai közt hintáztatva üvegét ezzel a benne lévő folyadékot is táncra hívva. Keserű szájízzel mosolyodik el amint tekintete összeakad az idősebbével majd azonnal el is tűnteti a görbületet a szemkontaktus végével. Elmondhatatlanul féltékeny az alacsony lányra, bármit megadna azért, hogy a helyében lehessen, hogy a barna hajú hozzá tapadjon így, rá vágyjon.

Changbin gyomra összeugrik ahogyan a szerelmes pár ajkai összeforrnak, itt érezte elégnek a dolgot. Mélyet szippantott a cigaretta füsttől nehéz levegőből majd könnyeit nyeldesve hagyta el a házat. Nem ment messzire, csupán térre volt szüksége. Az épületet elhagyva lustán sétált végig a hatalmas hátsó kerten majd a legvégében leült egy nagyobb fa tövében, hogy senki ne vehesse észre. Hatalmasat kortyolt a keserű nedűből aztán a fejét a kérges törzsnek döntve figyelhesse a csillagos eget, elveszve gondolatai szőte hálóban.

- Hé, Binnie! Minden rendben? – a fiú egészen addig nem vette észre, hogy reszket amíg Minho rá nem terítette púloverét. Nagyjából egy órája ülhetett akkor már kint, fel sem tűnt neki mennyire gyorsan teltek a percek.

- Persze, minden a legnagyobb rendben – villantott egy hamiskás mosolyt, de semmi pénzért nem nézett volna barátjára, tekintete kitartóan a csillagokkal volt elfoglalva. Nem akarta, hogy lássa a szeme sarkában gyülekezett könnyeket.

- Biztos? Olyan hirtelen tűntél el.

- Nincs semmi baj, csak részeg vagyok. Friss levegőre vágytam.

- De hisz te sírsz!

- Jól vagyok! – már felesleges volt akármit mondania, arcán egymás után cikáztak végig a sós cseppek eláztatva porcelán bőrét. Fejét rázva nevetett fel, de semmi jó kedvet nem lehet belőle kivenni. Jobban összehúzta magán a kölcsön felsőt, mélyen beszívta az idősebb parfümjének illatát és ez adott elég erőt neki ahhoz, hogy rá nézhessen. Minho szemei aggódalommal volt megtelve, féltette a legjobb barátját.

- Mi történt?

- Jól vagyok – ismételte magát Changbin teljesen elveszve. Barátja kedveskedően az arcára simított, de ő szinte azonnal kibújt érintése alól. Nem akart még nagyobb kísértést okozni magának.

- Binnie...

- Tudni akarod mi a bajom? Te, te vagy a bajom! – a kisebben elszakadt az a bizonyos cérna, részeg volt, dühös és csalódott. Nem tudta már magába fojtani érzelmeit, hullámokban tört ki belőle – Olyan rohadt mód vak vagy! Hogy nem veszed észre, hogy szeretlek? Hogy még jóval azelőtt beléd estem, hogy megjelent volna a képben Minah? Végig néztem ahogy randikra viszed, segítettem ajándékokat választani, megszervezni minden kis apró szart, amit csak kitaláltál neki miközben arról áhítoztam bárcsak én lehetnék az, akiért ennyire oda vagy! Bármit megtennék érted, bármit ezen a kicseszett Földön és még azon is túl! Most is eljöttem erre a hülye bulira, de minek?! Hogy nézem miként enyelegtek? Nem is értem magamat, önként vettem magam alá a kínzásoknak csak azért, hogy meglegyen az, amire vágysz. Miért akartad, hogy idejöjjek? Élvezett nézni ahogy darabokra hullok?

- Én... - Minho képtelen volt megszólalni, figyelte legjobb barátja könny áztatta arcát, mondani akart neki valamit, bármit, de egyszerűen a torkán akadtak a szavak.

- Azt hiszem jobb, ha én most haza megyek. Menj vissza a barátnődhöz, már biztosan vár – Changbin arcát megtörölve állt fel eddigi ülő helyéről. Ugyan egy kicsit megszédült, de sikerült megtartania egyensúlyát. Egy kis habozás után kibújt a másik púloveréből majd annak megfagyott valójára dobta ezzel észhez térítve. Ugyan barátja utána kiáltott, a fiú hátra sem nézve hagyta hátra a buli helyszínét, ezzel a szíve birtokosát is. Nagyon jól tudta, hogy ezek után nem lesz olyan a kapcsolatuk, mint volt, ezt meg fogja bánni, de abban a pillanatban úgy érezte muszáj kiadnia azt, ami már évek óta fojtogatja.