@3Reina3 harmadik kérése!!~ Remélem ez is elnyeri a tetszésedet❤️

෴ ෴ ෴ ෴ ෴ ෴

A szokásos reggelemnek indult. Mikor reggel sikerült kiszenvednem magamat az ágyamból, egy 'jó reggelt:)' üzenetet hagyva magam után sms-ben Keinek indultam el a mosdóba, hogy ott elintézzem a teendőimet.
Miutàn ezekkel megvoltam, felöltöztem az egyenruhámba, majd egy pirítóssal a számban indultam el az iskolába vezető utamnak, miközben csillogó, szinte reménykedő tekintettel nézegettem a telefonom képernyőjét.

Mint minden napom kezdetén, most sem érkezett válasz a barátomtól, ami meglepő módon, egyáltalán nem törte le a lelkesedésemet, hiszen, hé, egy sms még nem a világ vége, mert egész nap láthatom őt! Igaz? Igaz!

Így hát boldogan sétálva az iskola felé -természetesen csak Kei miatt van ilyen jó kedvem, pff, kinek lenne ennyi életkedve bemenni suliba, csak úgy?- zsebre vàgva a telefonomat.

-Tsukki!-Intettem a szőkeség felé, mikor sikeresen megpillantottam. Odaléptem hozzá, majd minden további nélkül, a karjaimba zártam őt, mélyen beszívva a csodálatos illatát.

-Tch...Ne nevezz így.-Motyogta kelletlenül, ahogy egyik kezét a fejemre tapasztotta, és amolyan 'jó kutya' stílusban kétszer-háromszor megpaskolta. Csak összeráncoltam a szemöldökömet a tettére, s mikor elhatároztam, hogy szólok neki, fejezze be, s ennek előzményeként felemeltem a fejemet, hirtelen megfogta az arcomat két oldalról, és lehajolva hozzám egy csókot lopott tőlem.

Kissé meglepetten elkerekedtek a szemeim, de hamar átadtam magamat a már jól megszokott, mégis mennyi érzésnek, amely ekkor folyamatosan körülleng engem.

-Jó reggelt.-Motyogta az ajkaimra, mikor elváltunk egymástól, mire én csak egy aprót bólintottam, halvàny rózsaszín fejemmel.

-M-Mi újság?

-Hamarosan edzőtáborunk lesz.-Sóhajtotta, mintha csak egy olyan eseményről lenne szó, amire egyáltalán nem szeretne elmenni. De valamiért érzem, hogy ez nem így van...-Megint viselhetem el annak a két vadbaromnak az idiótaságait nulla-huszonnégyben...-Morogta.

-Hinatáról és Kageyamáról beszélsz?-Mosolyodtam el halványan-Tsukki, ne beszélj már róluk így~.

A nap minden egyes szünetében, amikor csak tehettem, Tsukishimával voltam. Mitagadás, nagyon szerettem a közelében lenni, mégha ez csak néhány percig tartott is. Azonban, mikor az utolsó előtti órámról kicsengettek, egy kéz ragadta meg a vállamat, ezzel együtt a tulajdonosa felé fordítva engem is.

-Öm, Reina..-Motyogta kissé zavarodottan [B/Nő/Név].-Nem szeretnék beavatkozni a személyi ügyeidbe, főleg nem a kapcsolatodba, de...

Ez már rosszul kezdődik...

-De?-Ismételtem meg, mikor láttam rajta, hogy nagyon, de igazán nagyon nehezére esik folytatnia mondandóját. Rám nézett, kissé szomorú tekintettel, mire nekem rossz előérzetem támadt.

Miért van rossz érzésem?

-Emlékszel, mikor azt mondtad tegnap, hogy Tsukishima-kun sosem ír neked vissza reggelenként...?

Félre billentettem a fejemet, kérdő szemekkel. Miért fontos ez? -Vontam kérdőre a gondolataim között.

-Miért kérdezed ezt így most hirtelen? Valami baj van?-Tudom, hogy baj van. Az előérzeteim sosem csalnak, és ennek tudatában csak még nagyobbá válik a gyomromban, már így is elég nagyra keletkezett görcsöm.

-Ma reggel láttam Tsukishima-kunt egy másik lánnyal beszélgetni, és úgy tűnt, egész jól elvannak. Tsukishima-kun már pedig nem szokott mindenkivel 'csak úgy' jól ellenni...-A tekintete csak még szomorúbb lett, ahogy rám nézett s előrehaladt a mondandójában, aminek a felét sem dolgoztam még fel, és kissé elnyílt ajkakkal figyeltem őt.-Nem szeretnék pánikot kelteni. De mi van akkor, hogyha ő...-Nagyot nyel. Látom rajta, hogy mennyire, de mennyire nem akar megbántani...-Hogyha ő is egy szoknyapecér igazából...? Hogyha csak játszik veled...?

Dehogyis!

Kissé erőltetetten elmosolyodok.

-Ugyan~Ugyan~. Tsukki nem olyan srác.-Legyintek, habár közben érzem, hogy a kellemetlen aura egyre jobban árad belőlem.-Ha más kellene neki, akkor...Sz-szakítana velem.-Úristen, de nehezemre esett kimondani ezt a két szót...És mégha csak említettem is, a szívem ennek a gondolatára keservesen dobbant egyet.-Sz-Szóval ne aggódj, de köszönöm azért, [B/Nő/Név].

-H-Hai...-Biccentett, majd hirtelen felindulásból, megölelt engem, amit azonnal viszonoztam.-Nekem nyugodtan szólhatsz, hogyha lenne valami, rendben?

-Köszönöm...-Motyogom.

-Viszont, nekem mennem kell. Csupán nem akartam úgy elmenni, hogy ezt nem mondom el neked. Hidd el, nem akarom az ördögöt a falra festeni, csak azt szeretném, hogyha boldog lennél.-Mosolyodik el őszintén, amit szintén viszonzok, viszont ez már alig tart ki nálam pár másodpercnél tovább.

Mialatt azt nézem, ahogy a lány egyre távolabb megy tőlem, a saját démonjaim egyre közelednek felém.

És csak jönnek...

Jönnek...

Jönnek...

'Szerinted tényleg elég vagy neki?'

Halvány mosolyt erőltetek az arcomra.

Természetesen. Tsukishima nem olyan fiú, mint a többi!

'Gondolkodtál már azon, hogy miért nem képes válaszolni EGYIK sms-edre sem? Lehet, nem is vagy fontos neki.'

Dehogynem! Hiszen napközben is szoktunk sms-ezni, csak a reggeliekre nem válaszol!

'Mi van, hogyha azért, mert azzal a másik lánnyal ébred MINDEN reggel?'

Összepréselem az ajkaimat, és próbálom visszatartani a hirtelen kitörni készülő könnycseppjeimet, amelyek ettől az egy szem gondolattól keletkeztek a szemem sarkában.

Mi van?? Dehogyis! Tsukishima SOSEM csalna meg!

Megrázom a fejemet. Ez nem lehet igaz!

Komolyan azért aggódok ilyeneken, mert a barátnőm látta a barátomat egy másik lánnyal jól beszélgetni, és mert Tsukki nem szokott válaszolni semelyik reggeli sms-emre? Mi van veled, Reina??-Dorgálom le magamat.-Te nem ilyen vagy!

Ahogy kiérek az ajtón, és körbe pillantok, sehol sem látom Tsukishimat. Ez egyre aggodalmat ébreszt bennem, de próbálok pozitív gondolatokat ébreszteni magamban, ellenére annak a viharnak ami igazából akar tombolni bennem.

Tsukki mindig megvár. Tuti csak elhúzódik az órája.

Ám ahogy meglátom Yamaguchit, ez a tippem úgy törik ketté, akárcsak egy faág, amire könyörtelenül rátapostak.

Yamaguchival van minden órája együtt, úgyhogy ha ő itt van, akkor már Tsukkinak is itt kellene lennie...

Bátortalanul, és kissé remegve de elindulok felfedezni először az udvart, hátha megtalálom a szőkeséget, hisz például lehet, hogy csak leállt néhány pillanatra beszélgetni valakivel. Nem, mintha ez olyan gyakori lenne nála, de ki tudja, nem igaz?

Ez a tippem be is válik, beszélget valakivel. Ám amikor odébb lépek, hogy megpillantsam a másik személyt a fal takarása mögül, ahol eddig voltam, a szívem kihagy egy darabot.

A szerelmemre nézek. Csillogó tekintet, és nagyon halvány, alig látható mosoly. Ezekkel a gesztusokkal beszélget egy nálam csak kicsivel alacsonyabb lánnyal, aki minden egyes szavát csak úgy issza.

Tsukki...

'Tudtam, hogy ez lesz. Te senkinek sem vagy jó...'

A szemeimhez kapom a tenyeremet, még mielőtt legördülhetne arcomon az első könnycseppem.

Tsukki...

A fiú néhány pillanat múlva biccent egyet a lánynak, elköszönés képpen, és elindul, pontosan az én irányomba. Mikor megpillantja vörös arcomat, összeráncolja a szemöldökét.

'Most lelepleződött...'

-Mindegy.-Motyogom, mielőtt még bármit is mondhatna számomra.-Ts-Tsukki, hogyha ő jobban tetszik neked, akkor...

-Te meg mi a jó istenről beszélsz?-Egyik kezével masszírozni kezdi az orrnyergét.-Komolyan bevetted azt, amit [B/Nő/Név] mondott?

Honnan tud róla?

-Abban a szünetben akarta ÉN menni hozzád, mert tudtam, hogyha nem kereslek meg, akkor kezdeni fogod azt hinni, hogy én nem is akarlak látni téged.-Morogja, halvány pírral az arcán, ami miatt elfordítja előlem a fejét, így hihetetlenül aranyossá téve magát.-De meghallottam, amit mondott, és gondoltam megnézem, mi lesz ebből. Tudod, miért nem válaszolok az üzeneteidre, te?

Megrázom a fejemet. Idegesen cöccög egyet, majd megfogja a tarkómat, és magához húz engem, ajkainkat összeérintve egy kemény, ámde mégis érzelmes csókba.

-Szeretlek, te idióta. Én sosem voltam ezeknek a nyálas dolgoknak a híve...De mindig válaszolok neked, minden reggel.

Értetlenül nézek rá, mire szinte látom, ahogy a gondolataiban homlokon csapja magát.

-Minden reggel, mikor bejössz ebbe a rohadt iskolába. Egy csók, és egy 'jó reggelt' üzenetet kapsz, csak nem sms-ben. Nem?

A szívem megtelik boldogsággal, ahogy szavai realizálódnak bennem.

-Ts-Tsukki...!!

-Amúgy meg, azzal a lánnyal ne foglalkozz. Nem fogom elmondani neked, hogy csak barátok vagyunk, hiszen ti lányok sosem hiszitek el ezt.-Forgatja meg a szemét, s ekkor, újból magához ránt engem, egy csókra, amelyet már mosolyogva fogadok, beletúrva szőke tincsei közé.-De elérem, hogy elhidd.-Morogja, amin elvigyorodok.

-Én is szeretlek téged, Tsukki!-Válaszolok előbbi megnyilvánulására, s ezúttal én húzom le barátomat, egy heves csókba, melyből hamar csata alakul ki, a dominanciáért.

Tudtam. Tudtam, hogy ő nem olyan.