Köszönöm a 100Kt még egyszer! <3 Csodálatosak vagytok! A terv az, hogy a mai napon még kettő kérést megírok, szóval szurkoljatok, hogy meglegyen, mert MEGÉRDEMLITEK NAGYON IS!

luka090 kérésére, remélem tetszik!!

෴ ෴ ෴ ෴ ෴ ෴

Ryuunosuke Tanaka sosem gondolta volna, hogy másodikos tanévének legelső hetén, valami egészen váratlan dolog történik vele.  Amikor azon a bizonyos pénteki napon elé álltál, minden megváltozott.

De kezdjük az elején, hiszen így szokás, nemde bár?

A fiú és te már elég régóta ismeritek egymást. Talán mondhatjuk azt is, hogy mivel alsós korotok óta elválaszthatatlanok vagytok, szinte együtt nőttetek fel, s ismeritek egymás minden kis titkát, félelmét, vágyát. Például, amikor Tanaka a legelső napján a Karasunoban találkozott Kiyokoval a röplabda teremben, rögtön elmesélte neked, hogy mennyire szerelmes lett.

"-[Név]!

-Oh, Ryuu.-Fordulsz hátra elmosolyodva, intve egy kicsit a fiúnak, aki a következő pillanatban vigyorodva belecsap egyet a tenyeredbe. Azonban sajnos a lendület túl nagy, így szisszenve kapsz kezedhez- Te állat! Nagyobbat nem is csaphattál volna bele!

-Bocsi, jól vagy?-Jött elő rögtön a gondoskodó énje a fiúnak, amit az idők során már jó párszor megtapasztalhattál. Például amikor elestél a gördeszkáddal, rögtön odajött hozzád, és felsegített, majd mindenhol alaposan megnézte, nem-e lett nagy bajod. Mindig egy megkönnyebbült sóhajjal zárta le a témát, amikor semmi komolyabb sérülésed nem lett, eddig pedig még nem kellett kórházba vinni, szóval azt, hogyha valami hatalmas bajod esett volna, annak a reakcióját nem tudtad még elmesélni senkinek sem.

-Persze, nem gáz. Mizu?-Döntöd oldalra a fejedet, várva hogy a fiú belekezdjen a mesélésbe, azonban amint elkezdte dicsőíteni, a számodra teljesen ismeretlen lányt, lassan a mosolyod kezdett elhalványulni.

-...És ő a legszebb lány, akit valaha láttam, és el akarom venni!

Észre sem vetted, hogy mikor fejezte be a szövegelését, te már majdnem hogy teljesen az elején elvesztél a gondolataidban. A tény, miszerint a legjobb barátodnak valaki tetszik, egyszerre öntött el örömmel, s szomorúsággal is. Azonban leginkább az utóbbi volt jelen. De hogy miért? Nos, te már észrevetted négy hónapja, hogy bizony minden egyes alkalommal hevesebben ver a szíved, amikor a fiú olyan közel hajol hozzád, hogy barátságból homlokon pusziljon, vagy hogy megbizonyosodjon egy esésed után afelől, hogy minden rendben van-e veled, nincs semmi bajod. Amikor ezt elmondtad édesanyádnak, ő csak egy "Én már rég tudtam, hogy szerelmes vagy belé!"-félével zárta le az egészet.

Akkor volt életed leges-legelső koppanása. Szinte bele is fájdult a fejed.

-....Oh?-Nyomtál akkor mosolyt az arcodra, amekkora csak tőled tellett abban a pillanatban -Szóval valakinek hamarosan barátnője lesz, mi?

-Haha, bárcsak...-Pirul el halványan, mire a mellkasod szorítani kezd -Nem hiszem, hogy tetszenék, vagy tetszeni fogok neki.

-Olyan idióta vagy, mint mindig.-Pufogsz, majd derekadra helyezed kezeidet- Csak beszélgess vele, barátkozzatok össze! Aztán pedig vesd be a sármod, vagy mit tudom én!

-Könnyű azt mondani! Ha jól tudom, te még nem voltál szerelmes, szóval nem tudhatod, hogy konkrétan alig merek ránézni is, ha a közelében vagyok!-Kezd pufogni ő is.

"Ohh, Tanaka....Ha tudnád..."

-Nem ez a lényeg, hanem az, hogy beszélgetni KELL vele! Addig nem mész haza, ameddig legalább a nevét nem tudod! De egy telefonszám jobb lenne!-Kezded el löködni, magad sem tudod merre fele-Öhm...-Állsz meg- Nem tudom, hogy merre van az osztályod, de siess, mert két perc és becsengetnek. SZURKOLOK!-Vigyorodsz el a végére, amit a fiú is viszonoz. Hatalmasat dobban a szíved, még akkor is, hogyha tudod, hogy valójában ez a vigyora nem is neked köszönhető. Hanem annak a teljesen ismeretlen lánynak, akit ma meglátott a legjobb barátod, akibe amúgy te szerelmes vagy.

Teljesen tehetetlennek érezted magadat. Hogyan is mondhattad volna el neki most az érzéseidet, hogyha tudtad, hogy valaki másba szerelemes? Tudtad, hogy azzal a cselekedettel csak szilánkosra törted volna a barátságotokat, s nem lett volna semmi sem olyan, mint a vallomásod előtt. Hiába is próbálkoztatok volna.

Hm...Próbálkozás. Jól ismered ezt a szót, és az ezt követő hetekben csak még jobban megismerted, mivel Tanaka, ahogy elmondta neked újdonsült szerelmét, egyre kevesebb- és kevesebb időt kezdett el veled tölteni. Amikor el akartad hívni valahova, hogy megnézzétek moziban például a kedvenc filmetek következő részét, ő arra hivatkozott, hogy -mint később kiderült- Kiyokoval, a szerelmével lesz.

Ez az első pár alkalommal még nem is fájt annyira. ANNYIRA.

Hogyne fájt volna? Csupán nemrég kezdett el gyümölcsözni a szerelmed iránta, s már az elején padlóra kerültél. De ezt nem szabadott, hogy megtudja. Nem tudhatta meg, hogy mennyire is szenvedsz a mosolygós maszk mögött, amit felvettél, csupán azért, hogy őt boldognak lásd.

Nem tudhatta meg az érzéseidet, mert azok mindent tönkretettek volna.

Azonban fél évvel később, amikor Tanaka és Shimizu még mindig nem alkottak egy párt, nálad teljesen betelt a pohár.

Tanaka és te a második éveteket töltöttétek, az első hétben voltatok, míg Kiyoko már végzősként sétálgatott a folyosókon.

-Tanaka!-Futsz a fiú után, aki látszólag nagyon bele van merülve a telefonjába- Tudod, hogy mi lesz jövő héten, igaz?-Mosolyodsz el, a fiú csak pislog párat, majd felnéz rád.

-Szia.

-Szia...-Vonod össze a szemöldöködet- Szóval...?-Amikor nem kapsz rá választ, érzed, hogy a mellkasod újból szorítani kezd. Csak úgy, mint a legelső alkalommal -Öhm...Tudod, hogy a születésnapom lesz, igaz?

-Ja, aha.-Bólint, de tekintete a felugró chat ablakra mered. Egyből tudod, hogy ki is írt neki, hiszen a fiú arcán halvány pír keletkezik.

-Öhm...És el tudsz jönni megünnepelni?-Döntöd oldalra a fejedet, megpróbálva elrejteni a könnyesedő szemeidet. Már túl sok ideje, hogy a fiú alig szól hozzád egy szót is, a közös találkákról nem is beszélve. Talán valamikor az első évetek felénél volt utoljára, hogy együtt kimozdultatok valahova. Ez pedig bántott, nem is kicsit. Pedig te próbálkoztál. Mindig hívtad, hogy jöjjön, ha kell Kiyokoval, de nem. Nem. 

-Bocsi, de Shimizuval fogok elmenni vidámparkba."

-Már bocsi, de mi?-Próbálod lazára venni a figurát, amit a fiú hirtelen nem is tud értelmezni.

-Mi micsoda?-Ráncolja össze a szemöldökét- Mondtam, hogy Kiyokoval fogok-

-Hallottam!-Toppantasz egyet, majd beletúrsz a hajadba- Ez most komoly?

-Persze, hogy komoly. A születésnapodat be tudjuk pótolni, nem?

-Mi van?-Röhögsz fel kínodban -Mikor lettél te ekkora bunkó? Tanaka, nem vetted észre, hogy konkrétan hónapok óta felém se bagózol? 

A fiú nem válaszol semmit sem, így folytatod. Csak megállás nélkül beszélsz, egy percig sem gondolod át, hogy mit kellene, s nem kellene mondanod. Mindent ki akarsz adni, szembesíteni akarod vele mindazt, amit ebben a fél évben átéltél.

-Komolyan? Több, mint négy éve ismerjük egymást, nem igaz? Ott voltam számodra, amikor a szüleid veszekedtek, nem? Mindig minden bajodat meghallgattam, és segítettem, minden meccseden próbáltam ott lenni, és támogatni. Mindig azt akartam, hogy a legjobbat nyújtsd magadból. Nem akartam, hogy szomorú legyél akármi miatt is, és régen még te is ugyanezt csináltad. Segítettünk egymásnak, nagyon, de nagyon jó barátok voltunk. Erre most, hogy szerelmes vagy, mit csinálsz?- Rázod meg a fejedet- Félre ne értsd, Tanaka...-Nyelsz egyet -Akarom, hogy boldog légy. De az, hogy velem már nem is töltesz időt, kurva szarul esik. Sőt...Lemondod a legjobb barátod születésnapját, szinte minden vele való találkát, csak azért, hogy vele legyél. Kellek én egyáltalán még neked?-Teszed fel a kérdést, mely már elég régóta foglalkoztat téged.

A fiú szemei pedig elkerekednek a döbbenettől, a felismeréstől. De nem képes egy szót sem szólni, ledermedten figyel téged. 

-...A hallgatás beleegyezés. Szóval már átvették a helyemet, igaz? Tudod, én szerettem volna lenni a Shimizud.-Mosolyodsz el, az első könnycsepp legördül az arcodon, utolsó mondatodtól pír keletkezik az arcodon- Sajnálom, de már nem bírom tovább! Elnyomtam az érzéseimet, több hónapig, de egyszerűen már nem...nem bírom...-Második könnycsepp, majd sorban jönni kezdtek a társai is- Mit meg nem adnék azért, hogy rám nézz úgy, ahogy Kiyoko-sanra. Érted? Már hónapok óta szerelmes vagyok...Szeretlek téged, Tanaka. De már úgyis mindegy, már minden mindegy! Már így is azt érzem, hogy nem vagyunk ugyanolyan közeli barátok, szóval már tök mindegy! SZERETLEK, TE IDIÓTA!

A következő pillanatban megfordulsz, majd az mosdó felé veszed az irányt. Az arcod teljesen vörös a vallomástól és a sírástól is, legszívesebben hazamennél, hogy befeküdhess az ágyadba, és egyedül legyél, hallgatva a szomorú, szerelmes zenéidet, majd sorozatokat nézz, próbálva elterelni a figyelmedet RÓLA. 

Minden terved kudarcba fullad, amikor a fiú karod után kap, majd maga felé fordít téged. Lehunyod a szemeidet, ugyanis nem akarod látni az arcát. Nem akarod meglátni, hogy mennyire is dühös rád abban a pillanatban, nem akarod, hogy az legyen, még akkor is, hogyha most igazából neked van meg minden jogod ahhoz, hogy neheztelj a fiúra.

-Mikor tanulod meg, hogy a tetteidnek következményei vannak, amiktől nem futhatsz el?-Motyogja, te továbbra sem nyitod ki a szemeidet- Ahogy amikor egy új trükköt akarsz megtanulni, és elesel, amikor szerelmet vallasz valakinek,  mindenre fel kell készülnöd. Nem menekülhetsz el a következménytől, mert előbb vagy utóbb, de megtalál. Most is el akartál menni, anélkül, hogy meghallgattál volna. 

A következő pillanatban megérzed lélegzetvételét az orrodon, amiből azt tudod leszűrni, hogy a fiú teljesen közel hajolt hozzád. Mikor kinyitod a szemeidet, az ő barnás szempárjába ütközik tekinteted.

-Shimizu tényleg szép lány.

-Tudom...

-De te szebb vagy. Most kettőnk közül ki volt a vak? 

-Mi...?

-Téged szerettelek mindig is, de nem vetted észre.- Neveti el magát halkan- Ahogy én se vettem észre a te érzéseidet. Mind a ketten nagyon vakok voltunk, én pedig már az elején megbeszéltem Kiyokoval, hogy mi a helyzet.

-Te...Féltékennyé akartál tenni...?-Ráncolod össze a homlokodat, mire a fiú válaszol csak bólint egyet- Hát...Sikerült. Soha többet ne folyamodj ilyenekhez.- Leszel morcos egy pillanat alatt, amit a fiú ugyancsak pár másodperc alatt képes elűzni, egyetlen egy csókkal, melyet ajkaidra ad.

-Rendben.-Vigyorodik el végül.