Itt is van a második rész!~ Remélem tetszik nektek!!

Éjszakai telefonhívások:

Holnapi nap hétfője révén kereken tíz órakor ágyba bújtál, hogy rendesen kipihenhesd magadat. Elég ritkán csináltàl ilyesmit, tekintettel arra hogy valóságos éjszakai bagoly vagy, aminek természetesen a másnapi táskák a szemed alatt, és az egész napos fàradság volt a hátul ütője.
Tisztában voltál vele, hogyha most sikerül még 11 előtt elaludnod, akkor holnap tuti, hogy fel fogsz tudni kelni, talán még az ébresztőd előtt is, és nem is fogsz egy egész bőrönddel a szemed alatt ébredni.

Büszkén mosolyogva vetődtél be hát az ágyadba tízkor, és lehunyva a szemeidet betakargattad magadat, majd belefúrtad a fejedet pihe-puha párnácskádba.

De egyáltalàn nem jött álom a szemedre.

Hát igen, a szervezeted még egyáltalán nem szokta meg, hogy ilyenkor aludni menj, így most is azt hiszi, csak hajnali három órakor kell nyugovóra térni. Gondolatban százszor megverted magadat ebben a néhány másodpercben, amíg ez az információ eljutott a tudatodig, és szembesültél a ténnyel; ma sem fogsz tudni előbb elaludni.

-Duhhh, mit csináljaak...?-Morogtad, miközben tehetetlenül forgolódni kezdtél az ágyadban, ám tekinteted ekkor az íróasztalodnál levő székedre tapadt, annak is a háttámlájára.
Pontosítva, azon is egy éjfekete pólóra.

"Tanaka..."

Halványan elmosolyodtál, ahogy eszedbe jutott a fiú, és az őrültségei, meg természetesen, azok a szerelmes pillantások, amikkel sokszor illetett téged, s teljesen zavarba hozott.

Megfogtad a telefonodat, majd mit sem törődve azzal, hogy már fél 11 múlt, felhívtad Tanakát, aki, legnagyobb megelepetésedre a második csengésre fel is vette a telefont.

-Szia [Becenév].-Hallottad meg kissé álmos hangját, amitől végigfutott rajtad a hideg, és kipirult az arcod. Elmosolyodtál.

-Szia Ryu. Bocsi, hogyha felébresztettelek, de nem tudok aludni, és hallani szerettem volna a hangodat.-Motyogod el a végét, a mondatod utolsó felének hatására pedig -bár ezt nem láthatod- de a fiú arca is teljesen elvörösödik, és elvigyorodva próbálja szabadon levő kezébe temetni az arcát.

-Se-Semmi baj, khm.-Köszörüli meg a torkát.-Miért nem tudsz aludni? Valami baj van? Minden oké?-Kérdez rá kicsivel aggodalmasabban.

-Dehogy, minden rendben. Csak tudod, eddig baglyoskodtam, most pedig elegem lett abból, hogy reggelente hulla vagyok, és most már tízkor aludni akartam.-Nevettél kínodban.

-Ahj, [Néév]! Sokkal jobban oda kellene figyelned magadra.-Dorgált meg.-Folyamatosan szoktasd vissza magadat a korábbi keléshez, mert különben semmi értelme nem lesz annak, hogy már tízkor ágyban vagy.

-Értettem, anyu.

-[Név]!

-Értettem, senpai!~-Daloltad, hiszen tudtad, hogyha ezt mondod neki akkor száz százalék, hogy kikészíted. S ez így is történt. Ahogy eljutottak szavaid Tanaka agyáig, rögtön lefagyott, legalàbb másfél perc erejéig. Csak nevetni tudtàl rajta.-Tanaka-senpai, minden rendben?

-Baszki, eddig miért nem vettelek rá, hogy senpainak szólítsz?-Szól bele hirtelen, kissé rekedtes hangon, amitől elvörösödik az arcod.

-T-Tessék?

-Semmi!!

Karácsony:

-Etto...Etto...-Tette állára mély gondolatai között két ujját, majd tekintetét  a két tárgy között váltogatta, szinte másodpercenként.

-Tanaka?-Hallotta meg hirtelen a hangodat, mire kissé megrugrott, de feléd fordulva, ideges mosolyt villantott feléd.-Szia!-Mosolyogtál vissza.-Mit csinálsz?

-Ajándékot keresek...-Válaszolta, habár azt nem mondta, kinek, ez pedig felkeltette az érdeklődésedet. Azonnal közelebb léptél hozzá, de hirtelen felindulásból, a fiú fél centis távolságot tartva csak tőled közelebb ugrott, majd egy csókot lehelt az ajkaidra, miközben azon volt hogy ne lásd meg, amit éppen neked szeretne megvenni.

-Mit rejtegetsz?-Váltál el tőle egy pimasz mosoly kíséretében.-Oh, csak nem az én ajándékomat lested éppen?

-Nem-nem-nem dehogy is!-Vágta rá, túlságosan is hamar, amin te csak nevettél.

-Ez egy ékszerbolt, Ryuu...Ugye nem...?

Egy pillanatra rád nézett, majd alig észrevehetően, a két nyakláncra, amik között vacilált. Végül visszafordult hozzád, és lemondóan sóhajtott egyet.

-Van két nyaklánc, amiből az egyiket meg akarom venni neked-

-De-

-Css!-Rakta hirtelen egy ujját az ajkaidra.-Hamár úgyis olyan helyzetbe hoztál, hogy ki kell tálalnom, legalább hallgass végig, [Név]-chan!

Bólintottál, egy jelzésképp hogy megértetted, mire a fiú arcára halvány pír szökött, próbálva összerakni magában a gondolatait. Ez viszont nem annyira ment, tekintettel arra hogy folyamatosan őt nézted.

-N-Ne nézz már ilyen aranyosan folyamatosan!!-Hisztérikusan kiáltott fel, mire többen is felétek fordultak, de egyikőtök sem foglalkozott a kérdő szempàrokkal.-I-Inkább válaszd ki, hogy melyik nyakláncot szeretnéd!-Hadarta el, egyre vörösödő képpel.

-De nekem nem kell-

-De igen!-Vágott közbe, majd megragadta a kezeidet, és maga után kezdett húzni, vissza, az ékszerbolt felé.-Venni akarok valamit a baràtnőmnek, amitől eszébe jutok...-Motyogta elég hallhatóan, amitől belül majd' elolvadtál. Mellé érve egy puszit adtàl az arcàra.

-Remélem, te is annyira fogsz örülni az ajándékodnak, mint amennyire te leptél meg most engem.-Mosolyogtàl a fiúra angyalian, aki ettől, nos...Majdnem elájult.

Mikor féltékeny:

Éppen egy nap, iskola után, egy közeli ismerősöddel beszélgettél, az iskolátok előtt. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, hogyha az illető nem lett volna fiú, s emiatt drága barátod, Tanaka, nem értelmezi félre a jelenetet, s próbálja meg megölni a fiút.

Miközben ti nagyban cseverésztetek, nagyrészt csak feldobtatok random témákat s azt veséztétek ki, az udvar egy távolabbi pontjából előbb említett párod, és Nishinoya jelent meg.

Mikor meglátott téged, akaratlanul is elmosolyodott. Ám ez a mosoly azonnal lefagyott az arcáról, mikor meglátta kivel beszélsz ilyen jókedvvel. Nem volt elég, hogy fiú volt, tehát alapból riválisnak fogta fel Tanaka, de azok a barna fürtök, és a kék egyenruha igencsak feltűnővé tette őt, és felismerhetővé.

-Oi, Nishinoya...-Szólalt fel, úgy, mintha nem evilági lenne. Szinte hörgött. Mikor pedig Noya felnézett rá, csak egy "Öljük meg" arckifejezést tudott leolvasni barátja arcáról.-Mit keres Oikawa [Név] közelében?-Húzta fel az orrát.

-Úgy nézem csak csevegnek...-Motyogja Yuu.-Megverjük??-Kezdett el pattogni, és boxolni a levegőbe, komoly ábrázattal.

-Meg hát.-Morogta továbbra is.-De először is...-Kezdett bele motyogva, majd otthagyta Yuu-t, és zsebre vàgott kezekkel kezdett felétek lépkedni.

-Mit szeretnél a barátnőmtől?-Lépett közelebb hozzád, azzal a tipikus ijesztő arckifejezésével, mire Oikawa csak elmosolyodott.-Haaaa? Mit mosolyogsz?-Lett még sötétebb az aurája.

-Tanaka, Oikawa egy gyerekkori barátom.-Mosolyogtàl rá a barátodra, akinek sötét aurája még ennek hallatán sem tűnt el, sőt, tekintetét le sem vette a barna hajúról.-Régen találkoztunk, most pedig összefutottunk.

-Uhm.-Ennyi volt a reakciója.

-Viszont most mennem is kell. Bye-bye, [Név]-chan, Tanaka-kun~!-Intett egyet mindkettőtöknek, mosolyogva, majd mint aki jól intézte a dolgát, zsebre vágta a kezeit és elindult.

-Tch.

-Csak nem féltékeny vagy?~-Nyomtál egy puszit az arcára.-Ugye tudod, hogy sosem csalnálak meg?

-Tudom...-Morogta, majd sóhajtott egyet.

-Naaa...Szeretlek.

-Én is szeretlek, [Név].-Mosolyodott el halványan, majd feléd fordult, átölelte a derekadat, és egy csókot adott az ajkaidra. Mikor azonban eltávolodtatok egymástól, újból egy kisebb, ám annál sötétebb aura jelent meg körülötte.

-De azért nem szeretnélek még egyszer a közelében látni-

-TANAKA!