-•Reakciójuk, mikor... #3•-
Nemet mondasz nekik egy bizonyos dologra :P
+Gyerekek! Hamarosan meglesz a 10 ezer olvasó ezen a könyvön (!!!!!😍😍😍❤️) ami miatt szeretnék egy újabb x readert írni. Ki legyen az a fiú, akivel most írjam? Írjatok ötleteket, és akire a legtöbb szavazás esik, az lesz a nyertes!~
Hinata Shoyo
-[Néév] légyszí csak még egyet, ígérem többet nem fogok kérni!-Nézett rád kiskutya szemekkel a barátod, kezei között a már rongyosra ütött röplabdájával. Sóhajtottál, majd már bólintani akartál de a fáradság erőtt vett rajtad, és inkább megráztad a fejedet.
-Sajnálom Shoyo, de majd legközelebb.-Mosolyogtál rá kissé fáradtan-Mára ennyi elég volt nekem, azt csodálom hogy te nem fáradtál ki, hiszen ma már volt egy két órás edzésed...
-Én?? Kifáradni a röpitől? - Vigyorodott el csillogó szemekkel-Soha! De...-Kezdett el motyogni - Akkor... Még ezt az egyet sem?-Bigyesztette le az ajkait.
-Nem. Majd holnap, oké?
Persze ettől felcsillantak a szemei és bólogatni kezdett, amit te csak egy mosolygós fejrázással reagáltál le.
Kageyama Tobio
-Ezt nem foszthatod meg tőlem!-Mordult rád morcosan Kageyama mikor te a kezében levő tejes dobozért nyúltál.
-De túl sokat iszol egy nap, Tobio.-Forgattad meg a szemeidet-Azt akarod, hogy laktóz érzékeny legyél? Mert ha így folytatod akkor az leszel.
Kageyama szemei elkerekedtek amint realizálta a szavaidat, s miközben gondolkodni kezdett karja, melyben a tej volt automatikusan lendült ajkai felé.
Mielőtt még szájához tehette volna, odanyúltál és elvetted tőle azt, de ő annyira el volt foglalva a tejes jövőjével hogy nem reagált semmit sem.
Nishinoya Yuu
-Noya.-Mondtad ki halál nyugodt hangon a nevét, habár belülről egy kicsit sem voltál a nyugodság közelében. Szerelmed, aki vidáman mosolyogva nézett rád mit sem tudott arról hogy miféle gondolatok forogtak jelen helyzetben a fejedben.
-Szóóóval? Melyik becenév tetszik jobban? Édes, Kicsim, Kincsem, Életem, Mindenem...-Sorolta miközben lepillantott egy lapra amire valószínűleg ezeket a neveket írta, téged pedig mindegyiknél kirázott a hideg.
-Noooya...Én nem szeretnék ilyen nyálas beceneveket magamnak.-Motyogtad kissé elpirulva-Jól esne ha így hívnál EGYSZER, de nekem bőven elég ha a nevemen hívsz.
-De miért?-Biggyesztette le az ajkait-Még az Édesemet sem használhatom rajtad?
-Bocsi de nem. Nem szeretem az ilyen nyálas beceneveket...-Nevettél kicsit szégyenlősen, végül Noya is elmosolyodott, megértve a problémádat és adott az arcodra egy puszit, amiből végül egy csók lett.
Sugawara Koshi
-Suga...-Léptél be szobájába mit sem számít arra, hogy mit fogsz ott bennt találni. Legnagyobb meglepetésedre, a fiú török ülésben nézegetett egy nagyobb füzetet, amely az ölében foglalt helyet.
-O-Oo Szia [Név] mi újság?-Megpróbálta a háta mögé dugni a kis album féleséget, és egy "én nem csináltam semmit" mosolyt villantani feléd, kevés sikerrel. Mellkasod előtt körbe fontad kezeidet, és próbáltál szigorú pillantást vetni rá.
-Suga, megint a kiskori képeimet nézegeted?-Érezted, hogy az arcod egyre vörösebb árnyalatot vesz, de nem foglalkoztál vele. A fiúra néztél, aki tarkóját vakargatta, egy angyali mosoly kíséretében.
-Nem tehetek róla, olyan aranyos voltál már akkor is.
-Sugawara!!-Két kezedbe temetted az arcodat, hogy eltakard mennyire is zavarba jöttél csupán ennyitől.-Kérlek,ne nézd meg többször azokat...
A fiú csak kuncogni tudott rajtad, de végül nem szegült ellen akaratodnak. Legalábbis, ezt mutatta...
Tsukishima Kei
-Huh? De hiszen úgysem lesz semmi baja sem.
-Attól még nem szép dolog Hinatát "véletlenül" fejen találni egy vödörrel.-Motyogtad.
Tsukki cöccögött egyet, láthatóan nem akarta feladni a küzdelmet.-Különben is, nem fog nagyot koppani a fején. Ha meg attól félsz hogy agyrázkódása lesz akkor megnyugtatlak. -Közelebb hajolt hozzád, és homlokodhoz nyomta mutató ujját-Neki itt semmi sem rázódhat meg.
-Olyan gonosz vagy. -Néztél fel rá, morcos tekintettel-De akkor sem engedem meg, hogy ilyet csinálj vele.
-Nem is kell az engedélyed.-Vágta rá, s már hátra is fordult volna, hogy a tornateremhez menjen és beteljesítse a tervét, amikor is megragadtad a kezét.
-Légyszí, Tsukki...-Sóhajtottál,majd a lehető legédesebb tekinteteddel ránéztél.
Ahogy a fiú rád nézett, pontosan bele a szemeidbe -bár te nem érzékelted-de kissé megremegett, majd feljebb tolta magán a szemüvegét, hogy ezzel is leplezze a zavarát.
-Tch. Sokba fog ez kerülni neked.
Yamaguchi Tadashi
-Mára ennyi elég lesz, Yama.-Mondtad barátodnak, aki szemmel láthatóan már elfáradt, s alig bírta megtartani magát a lábaival. Aggódva figyelted, ahogy próbálja átrepíteni a labdát a háló felett, amely pontosan a háló előtt esett le a földre.
-Nem!-Hallottad meg magabiztos hangját, majd feléd pillantott-Ma megígértem magamnak, hogy elérek odáig, hogy ne a saját térfelemen essen le a labda. Nem adhatom fel addig!
-Ezzel csak azt fogod elérni, hogy elájulsz a fáradtságtól a terem közepén.-Odaléptél hozzá, majd megfogtad mindkét kezét-Holnap is lesz még nap, és akkor meg fogod tudni csinálni, érzem. De most szünetet kell tartanod, addig. Rendben?
Látszott rajta, hogy nem akarja így abbahagyni, de viszont elértek hozzád a szavai. Bólintott egyet, beleegyezésképp, amitől te halványan elmosolyodtál, és adtál egy csókot az ajkaira.
-Ilyen kitartó fiút, mint te még sohasem láttam. - Suttogtad, szemeibe nézve, melyekből ki lehetett olvasni, hogy olyan fáradt, hogy bármelyik másodpercben képes lenne elaludni. - Holnap biztosan meglesz.
-Igen... Holnap megcsinálom!-Mosolyodott el immár újból magabiztosan, majd adott az arcodra egy puszit-Köszönöm, [Név].
Kozume Kenma
-Teljesen tönkre fog menni a szemed, ha annyit videójátékozol.-Motyogtad,miközben a fiú szemeit nézted, amik jelen pillanatban a videójátékra koncentrálódtak.
-Sokan mondták..
-És nem akarsz vigyázni a szemeidre?-Kérdeztél rá, amivel elérted hogy a fiú immáron rád figyeljen, szüneteltetésre rakva a játékot. - Kicsit korlátoznod kéne a videójátékozást..
-...Lehet.-Hirtelen ekkor közelebb hajolt hozzád. - De tudod, miért adok neked igazat?
Az arcod egy rózsaszínű árnyalatot vett fel, de szemeiddel továbbra is a fiú aranybarna szemeit kémlelted, melyek egyre közelebb voltak hozzád.
-Mert tényleg vigyázni akarok a látásomra, hogy még tovább nézhesselek téged.-Majd ezzel egy gyors puszit adott az ajkaidra, ezzel téged teljesen összetörve. [Név].exe has stopped working.
Kuroo Tetsuroo
-Mi a franc?!!-Ez volt az első reakciód, mikor megláttad hogy mit tart Kuroo a kezei között. Épp ebben a pillanatban értél haza, s ha a tény, hogy a fiúd engedély nélkül lépett be a szobádba nem lett volna elég számodra, Tetsuro egy ébenfekete, igencsak kihívó fehérneműt tartott a kezei között.
-Nem szeretnéd ma ezt felvenni nekem, baby?-Húzódtak ajkai kaján vigyorra, miközben kezeivel kissé meglebegtette feléd a ruhadarabot.-Nagyon szexi lennél benne!
-KUROO MI A FASZ AZONNAL RAKD EL!-Szóltál rá miközben teljesen vörös arcodat próbáltad meg eltakarni a tenyereddel. Amint láttad, hogy Kuroo szórakozottan elneveti magát fogtad magadat, és közelebb lépve hozzá elkezdted kilökdösni őt a szobádból.
-Szóval akkor ez egy nem, vagy egy talán?-Hallottad meg az immár csukott ajtó előtt levő Kuroo hangját.-Baby,tudod hogy szeretlek, igaz?
-Akkor sem fogom felvenni!-Szóltál vissza, ezzel elnyerve hogy Kurooból kitörjön a nevetőgörcs. - Ne nevess!
-Olyan aranyos vagy, mikor ilyen dolgoktól zavarba jössz!
Haiba Lev
-[Név] - chan, arra gondoltam hogy elmehetnénk moziba. Mit szólsz?-Mosolygott rád Lev, miközben, feléd hajolt.
-Ma? Bocsi Lev, de hamarosan lesz egy vizsgám, amire mindenképpen szeretnék jó jegyet kapni,úgyhogy a lehető legtöbb időmet kell beleadnom a tanulásba.-Néztél rá egy szomorú tekintet kíséretében, mire a fiú kissé elszomorodva kuporodott le melléd az ágyra.
A kezedben levő füzetre nézett, majd hirtelen beledörgölte arcát a nyakadba, amitől azonnal hevesebben kezdett verni a szíved.
-L-Lev??
-Megértem, hogy tanulnod kell.-Motyogta a nyakadba, ahova ekkor adott egy aprócska puszit is.-De holnap muszáj lesz együtt töltenünk egy kis időt.
-Rendben van. - Adtál egy puszit az ajkaira, amibe rögtön belemosolyodott.
Oikawa Tooru
-Csak egy képet, léégyszíí [Név]!-Nyüsszögött melletted az ágyon ülő barátod, aki magatok elé tartotta a mobilját, rajta a megnyitott Snapchattel.
-Nem fogom engedni, hogy valamiféle hülye filtert rakj az arcomra, Shittykawa!-Nyújtottad ki rá az arcodat s már éppen ki akartál hajolni a képből, amikor is a fiú megfogott téged a válladnál fogva, majd közelebb húzott magadhoz, és egy puszit nyomott az arcodra.
Mosolyogva nézett vissza a képernyőre. - Hupsz, úgy látszik véletlenül megnyomtam a fotózást.
-Azonnal add ide a telód, Oikawa!-Nyújtózkódtál volna a telójáért, ám ő azonnal feljebb tolta a kezénél fogva, majd -csak hogy elterelje a gondolataidat a képről, néhány másodperc erejéig- ajkaidra hatolt.
-Ezzel még nem érted el azt, hogy elfelejtsem amit tettél.-Motyogtad ajkaira, majd egy hirtelen pillanatban kikaptad a keze közül a telót, és futásnak eredtél.
- OI [NÉV]-CHAN!
Iwaizumi Hajime
-Iwaizumi nem.-A pólójánál ragadtad meg a fiút, aki pont ebben a másodpercben vette észre a kirakatban levő, emberméretű Godzilla figurát. A szemei elkerekedtek, majd csillogni kezdtek, s bár nem akarta mutatni feléd tudtad, hogy már most "szerelembe esett" vele.
-[Név] fél perc és itt vagyok, jó?-Indult volna meg a bejárat felé, de te sikeresen vissza tudtad őt fogni.
-Nem Iwa-chan! Tegnap már vettél magadnak hármat is, nem kell egy negyedik a szobádba, igazam van?
A fiú értetlenül fordult feléd, mire a te tekinteted is hasonló lett.
-... Csak hármat vettem volna?
-IWAIZUMI!
Bokuto Kotaro
-[Néév] most hogy Akaashi lebetegedett nincs ki feladjon nekem!-Biggyesztette le ajkait szomorúan a melletted haladó kis bagoly.
-Akaashi-san biztos hamarosan felépül, nyugodj meg. Ezt a pár napot csak ki fogod bírni az ő feladásai nélkül is, nem igaz?-Mosolyodtál kedvesen Bokutora, és összekulcsoltad kezed az övével, próbálva valamennyire jobb kedvre téríteni a fiút, akinek a következő pillanatban felcsillantak a szemei.
-TESZEK RÓLA, HOGY AKAASHI JOBBAN LEGYEK MÁR HOLNAPRA! - Kurjantott fel vidáman, te pedig előre láttad, hogy a fiú fejében valami olyan dolog van készülőben, amely ha megvalósul, talán a világ végét is elhozhatja.
-Bokuto, nyugodj meg. Majd meglátogatjuk, de nem fogunk semmit sem csinálni, oké??
-Mi miért nem?? Fogadjunk, hogyha megissza a titkos receptes teámat tutira egy-két perc alatt jobban lesz!
-Csak azt ne!-Kiáltottál fel, hiszen jól tudtad, miről beszél a fiú. - Azzal itattál meg engem is, és csak még rosszabbul lettem tőle.
A fiú ekkor összepréselte az ajkait, s végül lehorgasztotta a fejét. - Igazad van...Ahj,de annyira akarom már leütni az ő feladásait!
Mosolyogva közelebb léptél hozzá, majd egy puszit nyomtál az arcára.-Hamarosan,Bokuto. Csak várd ki, rendben?
A fiú nehezen bár, de ezután belement abba, hogy ne próbálja ki Akaashin a "titkos főzetét", amely miatt rögtön visszatért a pulzusod a normális mértékegységre.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top