Le akarod / lerajzolod őket

Hinata Shoyo

Éppen a tantermedben ültél, és a padodon levő kicsinyke firka füzetedbe rajzolgattál, lévén hogy szünet volt és igazság szerint nagyon unatkoztál. Egyik kezeddel megtámasztottad fejedet, miközben azon gondolkodtál hogy mit kéne ezúttal lefirkantanod az eddigi üresen álló lapra, s valamiért rögtön Hinata jutott az eszedbe, amin elmosolyodtál.

Három szüneted is rá ment, de egyáltalán nem bántad meg, hiszen büszke voltál az eredményedre. Mosolyogva nézegetted az előtted levő rajzot, amikor is egy hirtelen, teljesen életvidám hangot hallottál meg magad mögül.:

-OUUUHA! [NÉV]-CHAN EZ ÉN VAGYOK?-Kérdezte csillogó szemekkel Shoyo, és áthajolt a vállad fölött, hogy közelebbről is megnézhesse a róla készült rajzot. Az arcod teljesen elvörösödött és összepréselted ajkaidat, de bólogatni kezdtél. -Ez nagyon kirááály! Megmutathatom a csapatnak??

Újból csak bólintottál, mivel nem igazán számítottál rá ilyen reakcióra, viszont örültél annak hogy tetszett neki a rajzod. 
Hinata ekkor egy gyors puszit nyomott az ajkaidra, majd halvány pírral az arcán elvette a füzetedet, és rohanni kezdett hogy elmutogathassa a barátainak a rajzodat.

Kageyama Tobio

Szombat délután volt, és a barátodnál, Kageyamánál voltál. Egymással szemben ültetek az ágyon, ő éppen a szokásos délutáni tejadagját itta, míg te mosolyogva figyelted minden mozdulatát. Eszedbe jutott a kis füzeted, amibe elég sokszor szoktál rajzolgatni, s rögtön meg is jött a kedved a tevékenységhez. Hátra vetetted magadat, ahol volt a táskád s fejjel lefele elkezdted kikeresni a tárgyból a füzetedet, majd amint ez megvolt ceruzát fogtál és elkezdted elemezni őt.

Mivel Tobio nem igazán figyelt, -ugyanis el volt foglalva a második szerelmével, a tejjel- könnyű volt percek alatt lerajzolni őt anélkül, hogy leállított volna azt kérdezve, mit csinálsz. Vigyorogva nézegetted a kész rajzodat, ám másodpercekkel később egy unott hang szólalt fel előtted.

-Mit csinálsz?

-Semmit~-Vágtad rá és hátad mögé helyezted a füzetet, ám Kageyama nem hitt neked, és feléd kezdett el mászni.-O-Oi! Mit csinálsz?

-Én is ezt kérdezem tőled, boke!-Morogta és a hátad mögé nyúlt, majd egy kisebb cicaharc után sikerült elvennie a füzetedet. Rögtön a róla készült rajznál kötött ki, és a feje rögtön átváltott a vörös ötven árnyalatába.

Feszülten s egyben kíváncsian figyelted a reakcióját, amely a következő másodpercben látni is engedte magát; elkapta a közeledből a tekintetét  paradicsom vörös arccal, és mindenhova kezdett nézni, csak rád nem.

-K-ki engedte meg hogy ilyet csinálj, bokee?!-Morogta és kissé hevesebben vissza adta a füzetedet. Tudtad, valahonnan meg tudtad állapítani hogy tetszett neki, a tekintete volt az amely mindent elárult, még hogyha nem is nézett rád. Elkuncogtad magadat és egy csókot nyomtál az ajkaira, engesztelésképpen, amelyet rögtön viszonozni kezdett.

Nishinoya Yuu

-Noooooyaaaa!-Hívogattad barátodat, aki - a röplabda csapat tanúinak szavaival élve- valahol az udvaron lehetett, de senki nem tudta hogy mit csinálhatott ott kint.

Végül megtaláltad őt, amint egy, az udvaron levő fáról próbálta leszedni egy bottal a fennt ragadt röpi labdát, sikertelenül. Mosolyogva, ajak préselve próbáltad vissztartani a nevetésedet, és úgy döntöttel, megörökíted ezt a pillanatot.

-Maradj egy percre nyugton.. - Elő vetted a telefonodat, hogy lefényképezd, mert örökre meg akartad magadnak tartani ezt az emléket. Olyan édes volt, ahogyan duzzogó arccal, nyelvét kicsúsztatva koncentrált arra, hogy elérje a nagyon is magasan levő labdát, hogy egyszerűen nem hagyhattad ki az esélyedet. - Szia Noya!-Vigyorogtál rá miután meglőtted a képet, és közelebb mentél hozzá.

-Láttam mindent!-Puffogott,miközben mellkasa előtt összefonta a kezeit.-Szóval inkább lősz rólam egy képet minthogy segítenél?

-Asahi-sannak üzentem hogy jöjjön le, ha nem nagy kérés.-Kezdtél el te is "duzzogni" - De az amit te mondtál, az sem hazugság~. Mindenesetre olyan édes voltál, hogy úgy döntöttem le is foglak rajzolni.

Noya elvörösödött a szavaidtól, de próbálta állni a pillantásodat.-M-Mégis miért akarsz engem lerajzolni, huuuuuh??

-Minden cuki és aranyos dolgot lerajzolok, főleg akkor ha szeretem is!~-Mosolyogtál, majd egy gyors csók után elkezdtél a suli fő bejárata felé menni, ugrándozva, hiszen tudtad hogy ezzel mennyire is zavarba hoztad őt. - Majd találkozunk!

Noya meg csak ott állt, teljesen kivörösödött fejjel, és azt se tudta felfogni milyen bolygón van.

Sugawara Koshi

-Suga, lerajzolhatlak?-Fordultál hirtelen barátod felé, aki annyita meglepődött hogy teljesen elkeredtek a szemei és nem is válaszolt a kérdésre. - Umm.. Koooshi~!-Kezdted el szólongatni, miközben egyik kezeddel integetni kezdtél az arca előtt, hátha erre reagál valamit.
A terved sikerrel is járt, a fiú alig fél perc alatt vissza zökkent a valóságba. - Szóval?

-Ahaa...-Mosolyodott el végül, bólogatva.

-Ez nem volt valami határozott.-Húztad el ajkaidat.-Tudom,hogy nem rajzolok valami jól, de mindent, ami boldoggá tesz engem, szeretném lerajzolni ide-Mutattad fel a kis füzetedet-Ebbe!

Suga szemei újból tányér méretűek lettek, s ezúttal arcához kellett kapnia a kezét, hogy ne láthasd mennyire zavarba ejtetted őt az aranyos mosolyoddal, és a szavaiddal.

-Minden oké?! - Pattantál mellé aggódva miután láttad hogy orrához kapja a tenyerét.

-P-persze! Csak elmegyek gyorsan a fürdőbe, megmosom az arcomat, okés?-Kérdezte, de meg sem várta a válaszodat; mire reagálhattál volna már hűlt helyét láttad.

Tsukishima Kei

-Mi a francért akarsz engem ennyire lerajzolni, huh?-Vetett rád Tsukki egy kérdő s egyben kissé lesajnáló pillantást, amellyel azt akarta feléd sugalni, hogy egyáltalán nem akarja ezt az egészet.

-Mert meg akarlak örökíteni!-Mosolyogtál, ujjaid között szorongatva a füzetedet. - Légyszííí!

-Miért nem jó ha csak lefotózol?-Vonta fel egyik szemöldökét, mire neked felcsillantak a szemeid, ami a fiúból egy feltörő sóhajtást eredményezett.

-Igazad van!-Majd a következő pillanatban előkaptad a telefonodat, és bekapcsoltad a kamerádat-Ha lefotózlak akkor is le tudlak rajzolni!

-Várj mi-Ám végig mondani nem tudta, ugyanis a vaku fénye teljesen megvakította őt. Mikor beléptél a galériába s megnyitottad a képet, a szádhoz kellett kapnod a kezedet hogy ne röhögj fel Tsukishima képe miatt.

-EZT KITESZEM SZÜLINAPODKOR!

-MEG NE MERD TENNI! TÖRÖLD KI!

-MAJD MIUTÁN FELFIRKANTOTTALAK A FÜZETEMBE!-Röhögtél, miközben bezárkóztál a szobádba, és továbbra is nevetve próbáltad lenyugtatni a szőke fiút, ki idegesen kezdte verni az ajtódat. - TUDOD HOGY SZERETLEK, TSUKKIIIII~!

-EZERSZER ELMONDTAM MÁR, HOGY NE HÍVJ ÍGY!-Ordította vissza halvány pírrel az arcán, amit most nem próbált meg eltakarni, hiszen úgy sem láthattad.

Yamaguchi Tadashi

-Mikor leszel kész?-Kérdezte egy kedves mosolly az arcán Tadashi, miközben várakozva ült előtted török ülésben, és szemeivel szórakozottan figyelte mennyire koncentrálsz.

-Mindjárt...-Motyogtad úgy, hogy még a fiú is alig értette meg. - Mindjááááárt-Húztad el, majd az utolsó simítást is elvégezve, vigyorogva mutattad a fiú felé a kész rajzot, melyet már három órája csináltál.

A fiú közelebb hajolt, és teljes ámulattal figyelte a rajzot, amelyen ő volt rajta. Kb. két percnyi csodálat után adta csak vissza a munkádat, továbbra is egy "lenyűgöző vagy" pillantással.

-Van olyan amihez nem értesz? - Vont kérdőre felvont szemöldökkel, majd egy bátortalan, de aranyos puszit nyomott az arcodra. - Csodálatos lett!

-K-k-köszi!

Kozume Kenma

-Szóval?...-Motyogta Kenma, miközben téged figyelt, áthajolva a vállad felett. Némán nézte, milyen szorgosan mozog a kezed, amelyben a ceruza van, és leplezett csodálattal vallotta be, hogy felismerte önmagát a papíron.

-Mit gondolsz?-Néztél rá, ám a következő pillanatban az ő ajkait kezdted el érezni a sajátodon, teljesen zavarba hozva téged. - H-Huh? Ezt... Miért?....

-Mert ügyes vagy.-Mosolyodott el halványan, s mire bármit is szólhattál volna, a fiú már újból a videójátékára koncentrált. Elmotyogtád el "köszönöm"-öt, majd mosolyogva visszafordultál a rajzodhoz, de azt a hátra levő idődben nem vetted észre, hogy Kenma igen sokszor nézett át a vállad felett, elégedett tekintettel...

Kuroo Tetsuroo

-Tökéletes legyek ám!-Vigyorodott el az előtted török ülésben levő fiú, és egy gyors mozdulattal végigsöpört a hajszálain, ezzel elkezdve az idegeiden táncolni.

Megfogtad a radírodat, és kissé feszülten radíroztad ki a fiú haját, amelyet fél óra alatt sikerült a papírra vetned. Egy gyilkos pillantással néztél a fiúra, majd ceruzát fogva, újból rajzolni kezdtél.

-Tudod, szerintem igazán be kellett volna zseléznem a hajamat előtte.-Láttad rajta, hogy most direkt futtata végig újból tenyerét a haján, ezzel elérve hogy újból radírozhass egy keveset. Sóhajtottál, és újból belekezdtél. - Lehet, hogy másik nadrágot kellett volna felvennem?-Állt fel hirtelen elgondolkodva, mire te egy másodpercet sem hezitálva kezdtel el őt dobálni radírdarabkákkal.

-Kuroo az isten áldjon meg hát maradj már el!-Morogtad, miközben egyre közelebb értél hozzá,de ő elkapta a derekadat és vigyorogva ajkaidra hatolt, egy másodperc alatt lenyugtatva téged.

Haiba Lev

-Wow, nem hittem volna hogy ennyire jól tudsz űrlényeket rajzolni!-Ámult el Lev, miközben átnézett a fejed fölött, meglepődött tekintettel.

-Éppenséggel, ez te akartál lenni, Haiba. - Morogtad miközben felé fordultál, egy kisebb, ám sokkal halálosabb mosoly kíséretében.-Ennyire azért nem rajzolok rosszul, vagy de?

-E-Eeeh hát izzzé... - Válaszolt volna, ám érezve a te sötét aurádat inkább csak kiiszkolt a szobából addig, ameddig le nem nyugodtál. - Szeretlek [Név]!-Hallottad meg kívülről, egy cseppnyi félelmet érzékelve a szavaiban.

-Az a szerencséd, hogy én is...-Motyogtad halvány pírral az arcodon, miközben próbáltad kijavítani az esetleges hibáidat. - Viszont arról nem tehetek hogy űrlény fejed van...

Oikawa Tooru

-[Név]-chaan jobb lesz ha nem rontasz el!~-Mosolyodott el pimaszol Tooru, miközben téged figyelt, ahogyan a telefonodból próbáltad meg lerajzolni őt.-Tökéletesnek kell tűnnöm, mint ahogy a való életben is!~

-Ehhjjj..-Nyögtél fel fáradtan-Kezdtek egyre fáradtabb lenni a hülyeségeidtől, Oikawaaa... - Nyújtóztál el tettetett nyűgösséggel az asztalodon, rá pillanatva a fiúra, akinek az elmaradhatatlan, kissé gyerekes reakcióját szinte azonnal hallhattad is;

-OLYAN GONOSZ VAGY, [NÉV]-CHAN!-Puffogott kelletlenül, mellkasa előtt összefonva a karjait. Elmosolyodtál, és - mivel idő közben megenyhült rajta a szíved- közelebb hajoltál hozzá, és egy csókot nyomtál az ajkaira.

-Tudod, amit szeretek azt próbálom a legjobbra csinálni.-Motyogtad,majd mintha mi sem történt volna vissza fordultál az asztalodhoz, hátra hagyva egy vörös, értetlen arcú Oikawát.

Iwaizumi Hajime

-Szóval, mit gondolsz? - Fordítottad felé a füzetedet.

Iwaizumi mosolyogva kezdte el tanulmányozni a kis munkádat, majd pár perc elteltével elégedetten elvigyorodott, és összeborzolta a hajadat.

-Tökéletes lettem.-Adott egy puszit a homlokodra-Majdnem annyira, mint amennyire te vagy.

Az arcod mintha csak egy hirtelen kitörő vulkánná változott volna, olyan szinten forrósodott fel.

-I-Iwaaaaa....-Motyogtad nevét miközben füzetedbe temetted az arcodat, hogy ne láthassa tovább a zavarban levő arcodat.

-Jobban szeretem hogyha a mellkasomba fúrod az arcodat, tudood...-Cukkolt tovább, egyik kezét a derekadra csúsztatva, mire kissé felpattantál, de csak egy másodperc erejéig.-Tényleg csodás lett, mint amilyen te vagy.-Mosolygott.

Letetted a füzetedet, s ezúttal a mellkasába fúrtad a fejedet, ezzel elégedett érzést váltva ki Iwaizumiból.

Bokuto Kotaro

-MILYEN KIRÁLYUL NÉZEK MÁR KIIIII!-Ordítozott Bokuto, miközben teljesen elvarázsolt tekintettel meredt a kis rajzra, amelyet te készítettél. - MÉG SZÁRNYAIM IS VANNAK!

-Félig úgyis bagoly vagy.-Nevettél fel halvány pírral az arcodon, ám hirtelen megéreztél két kezet a derekadon, majd a következő pillanatban már a fiú maga körül kezdett el téged pörgetni, a levegőben. - B-BOKUTOO TEGYÉL LE!

-Nem szeretnél csinálni nekünk, a klubbnak egy pósztert? Simán kitennénk az öltöző falára!-Vont kérdőre teljesen felvillanyozva, mire te megrántottad a válladat, amelyről Bokuto már tudta, hogy úgyis bele fogsz menni. Elvigyorodott és a hatalmas örömtől szinte ugrálva nyomta neki ajkait a tieidnek, ezzel majdnem szívrohamot okozva neked.

//Haaali mindenki!:) Kinek hogy telt az első iskolai hét? Nekem egy nagyon kicsit fárasztóan, de nagyon jó volt újra látni az osztálytársaimat, és a barátaimat! ^^
Most, hogy beköszöntött a suli időszaka lehetséges, sőt biztos, hogy ritkábban lesznek részek, de igyekszem majd hogy minél előbb hozzam majd az újat!
Mindenkinek sikerekben gazdag új tanévet kívánok!! Küldöm az energiát~! ❤️ //