Hinata Shoyo

Hinata most még jobban izgult, mint amikor elsőre randira hívott téged. A gyomra görcsben volt, ha ez nem is igazán látszott rajta.

Lassan az órádra néztél, és szomorúan fordultál Hinata felé, mivel menned kellett.-Nos, nekem ideje hazamennem. Köszönöm a mai napot!-Mosolyogtál rá, s már mentél is volna el, azonban...

-V-Várj [Név]!-Shoyo hirtelen újból eléd termett, és kissé piros arccal nézett a szemeidbe-Van még valami, amit szeretnék elmondani neked...

Kíváncsi tekintettel méregetted a kis narancsot, aki a tarkóját masszírozva gyűjtött magabiztosságot a nagy vallomására.

-Sz-szeretlek,[Név]! Lennél a barátnőm?

Kissé sokkoltan néztél az előtted állóra, aki már majdnem visszavonulót fújt, amikor is szélesen elmosolyodtál.

-Én is szeretlek téged, Hinata!-A következő pillanatban pedig a nyakába ugrottál, és boldogan vetted tudomásul, hogy a szerelmed ugyanazt az érzést táplálja feléd, mint te felé-Igen, lennék a barátnőd!

Kageyama Tobio

Éppen az előtted pár méterre levő fiúnak adogadtad a röplabdát, hogy aztán ő feladhassa a levegőnek, mivel most csak ketten voltatok bent a nagy csarnokban, ahol az edzések szoktak lenni. Az utóbbi pár adogatásodat azonban már egyáltalàn nem tudta feladni, úgy látszott a fiún, mintha fejben teljesen máshol lenne.

-Oi,Kageyama! Minden oké?-A fiú erre csak bólintott egyet, te viszont nem így láttad rajta-Ne hazudj. Fejben teljesen máshol jársz! Mindegy...Lassan hat óra, ideje hazamennem. Még nagyon sok tanulni való van holnapra.

-H-Hazakísérlek.-Jelentette ki, miután pedig bezártátok a termet, egymás mellett indultatok el az otthonod felé. Kageyama úgy érezte, most jött el az ő ideje, ígyhát a házatok előtt, mikor már készültél elbúcsúzni tőle, összeszedte magát és a szemedbe nézett.

-[Név]...É-Én...-Motyogta dadogva-Szeretlek..Leszel a barátnőm?!

Kicsit hirtelen ért téged a vallomása, ezért csak egy fél perces csend után tudtál rendes vàlaszt adni az ébenfekete hajú fiúnak, aki már kezdett kétségbe esni a csend miatt.

-Persze, hogy leszek! Én is szeretlek téged, Kageyama!-Mosolyogtál rá, és megölelted őt.

-Tobio...Hívj ezentúl Tobiónak...-Motyogta a hajadat simogatva.

Nishinoya Yuu

-Nishinoya-senpai, ma valahogy nem vagy önmagad.-Állapítottad meg a fiúra nézve, aki gondolataiba merengve falta melletted a jégkrémet.-Hahó? Nishinoya!

-Hah? Oh, bocsi [Név]! Úgy látszik elbambultam.-Vigyorgott rád a megszokott módon.

-Nem probléma...-Motyogtad a kezedben levő hűsítőt figyelve, majd rápillantottál a karodon levő órára-Hamarosan kezdődik az edzésed.

-Igen,de...Előtte még van valami, amit el akarok mondani neked!-Állt meg határozottan melletted Yuu-Mégpedig,h-hogy szeretném...Hogyha a barátnőm lennél! M-mert szeretlek, [Név]! Szóval...-Összeszorított szemekkel várta a válaszodat, az arcán làtható volt az, hogy zavarban van.

Elkezdtél halkan kuncogni, hisz' annyira édesnek találtad jelen pillanatban. Összeugrott hallva a hangodat, az arca pedig felvett egy vörösebb árnyalatot.

-Hé!

-Bocsi Nishinoya-senpai, csak annyira édes voltál az előbb! -Mosolyogtál rá csillogó szemekkel-Persze, hogy leszek a barátnőd! Mert én is szeretlek téged.-Majd a karjaiba ugrottál, ő pedig vigyorogva ölelt át téged.

Sugawara Kōshi

El kéne neki mondanom...Gondolta magában a harmadéves Sugawara, miközben szemeivel téged keresett a folyosókon, órák után.Itt az idő remélem, még nem ment el...

Majd megpillantott téged, amint kiléptél a termed ajtaján. Összeszedte magát és megindult feléd, szinte kínzóan lassú léptekkel.

-[Név]!-Kiáltotta látszólag magabiztosan Suga, mikor pedig megpillantottad őt feléd közeledni integetni kezdtél.

-Szia Sugawara-san, mi járatban erre?-Mosolyogtál rá a fiúra aki egyik kezével a tarkóját kezdte masszírozni, másik kezével pedig gyengéden megfogta a kezedet. A fejed azonnal egy árnyalattal vörösebb lett, mint egy fél perccel ezelőtt.

Suga mélyen a szemedbe nézett, vett egy mély levegőt, majd a mellettetek levő ablakon át kezdte el kémlelni az udvart.

-[Név]...L-lehet, hogy előbb kellett volna elmondanom, de tudod...-Ahogyan egyre közelebb ért ahhoz a bizonyos szóhoz, úgy lett ő is egyre vörösebb-Én...Szeretlek téged! Leszel a barátnőm?

Mosolyogva bólogatni kezdtél, a szíved majdnem kiugrott a helyéről, úgy ugrottál szinte a mellkasának, hogy aztán átkulcsolhasd őt, Suga pedig mosolyogva ölelt vissza.

-Én is szeretlek téged! Örömmel leszek a barátnőd!-Mondtad a mellkasába fúrva a fejedet.

Tsukishima Kei

Hol van az az idióta...? Azt mondta, itt lesz.Gondolkodott délután öt órakor Tsukishima, miközben idegesen forgatta jobbra-balra a fejét, remélve, hogy meglát téged.Direkt mondtam, hogy pontos legyen...

-Bocsi a késèsért!-Álltál meg előtte szinte remegve, annyira siettél-Csak a szüleim feltartottak...Szóval, miért hivattál ide?-Néztél végül rá, akkor pedig megláthattál egy halvány pírt az arcán, amit azzal próbált leplezni, hogy elfordította a fejét.-Héy, minden okés?

-Pff...Persze.

-Szóóvaal...Miért akartad,hogy idejöjjek?-Kérdezted immár másodjára a szőke fiút mosolyogva.

-Tch,csak el akartam mondani hogy...Szeretlek.-Motyogta az utolsó szót úgy,hogy még te is alig hallottad. A szívverésed azonnal felgyorsult és boldog vigyorra váltottál a mosolyból.

-Aaaw, nem is tudtam hogy ilyen cuki is tudsz lenni,Tsukki!~-Ámultál el elvörösödve, mire kaptál egy alig érezhető tockost.

-F-fogd be...!-Morogta immáron ő is vörösen, majd kikerekedett szemekkel nézte,ahogyan nekidőlsz a mellkasának. Percekkel később egyik kezét a derekadra csúsztatta, és simogatni kezdett egy kisebb területet.-Mostantól a barátnőm vagy...-Jelentette ki.

Kuncogni kezdtél,annyira aranyosnak találtad őt, és bólogatni kezdtél-Rendben van~

Yamaguchi Tadashi

Jó,összeszedtem magamat...De hol van?  Kérdezte magában Yamaguchi, majd amint meglátott téged vett egy mély levegőt...Huh...Oké, itt van!

-Úgy látszik mi mindig összefutunk.-Álltál meg a fiú előtt mikor észrevetted őt.-Tudod...Nagyon jól éreztem magamat a múltkori randin...

Mindketten elpirultatok, a köztetek kialakult csendet pedig ezúttal Tadashi törte meg.

-T-tudod...Örülnék, ha egyszer megismételnénk, mivel...Öhm...N-nagyon szeretlek téged, [Név], és szeretném ha a barátnőmnek mondhatnálak mostantól...-Motyogta, a feje pedig fokozatosan egyre csak vörösebb lett, a szavai pedig téged is vörössé változtatott.

-O-ohh...Yamaguchi...-Suttogtad szinte lefagyva, ami a fiúban rossz érzést keltett. Már vissza akart volna vonulni, amikor...-Én is szeretlek téged! És leszek a barátnőd!

Azzal pedig Yamaguchi karjai közé vett téged és szorosan átölelt téged, te pedig mosolyogva fúrtad fejedet a mellkasába.

  Kozume Kenma

Mint mostanában szinte minden délután, most is Kenmánál voltál. Az utóbbi időben sokszor hívott át téged, hogy játszarok a Ps4-én, vagy hogy csak beszélgessetek. Egy csapatban játszottatok, és csak úgy írtottátok az ellenséget, mikor pedig mindketten meghaltatok, Kenma rád nézett.

-Mi a baj,Kenma?-Fordultál felé kérdő tekintettel. Motyogni kezdett valamit, de nem értetted, ezért közelebb hajoltál hozzá-Bocsi, nem értettem. Megismételnéd?

A fiú ekkor mégjobban elpirult, de szóra nyitotta a száját, és immáron egy fokkal hangosabban mondta ki azokat a szavakat,amelyektől a pulzusod az egekbe szedett-Szeretlek,[Név]...Leszel a barátnőm...?

Belülről majd' elolvadtál, kívülről annyira vigyorognj kezdtél, hogy Kenma azt hitte, rosszul vagy. Azonnal àtkaroltad a nyakát és magadhoz húztad, lassan pedig ő is átölelte a derekadat.

-Persze, hogy leszek,Kenma! Én is szeretlek téged!

Kuroo Tetsurō

Késik...Állapítottad meg magadban a nyilvánvalót, miközben a falnak támasztottad magadat. Kuroo tegnap megígértette veled, hogy hat órakor találkozzatok az iskola előtt, mert fontos mondani valója van. Igazság szerint remélted, hogy azt fogja mondani neked, amin már napok óta gondolkodtál, mert akárhogy is nézed, beleszerettél ebbe az idiótába. Ezért is voltál olyan boldog, mikor elhivott randira téged.

-Szia [Név].-Köszöntött téged mosolyogva a fekete hajú, mikor végre megérkezett eléd.

-Szia Kuroo, nos, mit szerettél volna mondani?-Lökted el magadat a faltól kíváncsi tekintettel nézve a szemébe.

-Azt akartam mondani,hogy..Szeretlek...-Halkult el a hangja, te pedig lefagyva hallgattad a további szavait-Szóval..Lennél a barátnőm, [Név]?

-Kuroo...-Suttogtad. Tudtad, hogy ilyennel nem viccelne veled, a boldogságszinted pedig ekkor felugrott az egekig. Igen, azt mindta, amire gondoltál.-Én is szeretlek téged!-A karjai közé ugrottál és mélyen beszívtad az illatát.

-Akkor mostantól a barátnőm vagy~-
Simított végig mosolyogva a hajadon.

Haiba Lev

Egymás mellett sétáltatok az utcán Levvel, akivel most az egyszer nem úgy találkoztál, hogy macskára vadászott.

-Meg se kérdeztem, Kuroo leszedte a fejedet a múltkori késésed miatt?-Kérdezted, visszagondolva a helyzetre.

-Eléggé, de igazán megérte! Tudod miért?-Fordult hozzád mosolyogva.

-Hm?

-Mert így legalább elhívhattam randira azt a lányt, akit választott a szívem!-Kacsintott rád kissé elpirulva, mire a te fejed is pipacsvörös lett.

Akit a szíve választott?...Akkor ez azt jelenti..?Kérdezted magadban miközben egyre pirosabb lettél.

-L-Lev?-Dadogtál össze-vissza, ami kicsalt belőle egy apró kuncogást.

-Igen, [Név]...Szeretlek téged és szeretném, ha a barátnőm lennél!

-É-Én is...Szeretlek Lev...-Motyogtad a földet pásztázva, amíg meg nem éreztél két erős kart magad körül, amik védelmezően szorítanak, mégis gyengéden a tulajdonoshoz. -L-leszek a barátnőd!

Lev csak kuncogott, majd belepuszilt a a hajadba.-Reméltem, hogy ezt mondod~

Oikawa Tooru

Amióta elmentetek randira Oikawával, szinte minden szünetben felkeres téged és addig el sem megy, amíg be nem csengetnek.

Most sem volt máshogy...

-Oikawa, megint le akarod cseszetni magadat a matek tanárotokkal, mert késel az órájáról?-Kérdezted a melletted levő fiút, aki csak kuncogott és barna szemeit rád szegezte.

-Oh,[Név]-chan, tán aggódsz értem?~-Kérdezte egyre közelebb hajolva hozzàd.

-Tudod jól te azt!-Motyogtad egy halvány pírral az arcodon.-Egyébként is, hogyhogy mostanában minden szünetben itt vagy?

Hirtelen elhallgatot, és elfordította a fejét, hogy ne láthasd a vöröslő arcát-Szeretnék a közeledben lenni továbbra is...De már nemcsak, mint egy barát...

Azt hitted, rosszúl hallottad, de mikor felé fordultál a gyerekes Oikawából már addigra komoly lett.

-Szeretnék melletted lenni,[Név], mert szeretlek téged!...És boldoggá szeretnélek tenni...Lennél a barátnőm?-Nézett végül a szemeidbe, amikor pedig belenéztél az övéibe a színtiszta igazságot érezted azokból, amiket az imént elmondott.

-O-Oikawa...-A szemeid már kezdtek bekönnyesedni, amit azzal próbáltál elrejteni, hogy a vállába fúrtad a fejedet.-Én is szeretlek téged...

-Aaw, olyan aranyos barátnőm van~-Kuncogott Tooru, miközben gratulált magának, hogy sikerült egy igazi kincset kifognia.

Bokuto Kōtarō

-Akaashi, nekem ez nem fog menni! Ez még nehezebb, mikor elhívtam randira!-Pánikolt a nagy bagoly, Akaashi viszont csak vállon veregette őt.

-De elment veled randizni,nem?

-D-De...

-Akkor nincs mitől félned. Menj, itt van.-Azzal pedig útjára engedte őt, és egy szempillantás alatt eltűnt, hogy Bokuto még véletlenü se tudjon vissza szaladni hozzà. A fiú vett egy mély levegőt és elindult feléd.De Ja Vum van...Elmélkedett. Persze, hiszena randinál is Akaashi bátorította őt, ugyanúgy mint most is.

-Oi, szia [Név]! Beszélhetnénk?-Kérdezte eléd állva Bokuto, mire viszonoztad köszönését és bólintottál. Kimentetek az udvarra, ő benne viszont egyre jobban úrrá lett az idegeskedés.

-Héy, nyugi! Mondd, miért vagy ennyire ideges?-Tetted nyugtatóan a vállára a kezedet, a tiedre pedig a sajátját tette, amin kicsit meglepődtél. Levezette a kezedet az övével, a végén pedig összekulcsolta az ujjaitokat.

-[Név], én nagyon szeretlek téged! Nagyon-nagyon...! Épp ezért szeretném, ha a barátnőm lennél!-Amint mondata végére ért pirulva nézett rád, most viszont te ölelted meg őt, nem fordítva.

-Én is nagyon-nagyon szeretlek téged,Bokuto!-Néztél fel a szemeibe, amik most úgy csillogtak, mint a csillagok este.-És leszek a barátnőd!

Elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokodra, kicsivel később pedig boldogan mesélte el Akaashinak a történteket.