Zsofi960 kérésére! HAAAAAAAAAAAAA REMÉLEM TETSZIK!!!🐛🐛🐛

෴ ෴ ෴ ෴ ෴ ෴

Mégis mennyi lehet az esélye annak, hogy két ember, két legjobb barát, egy és ugyanazon emberbe szeret bele?
Bizony elég kevés, nem igaz? Ha igaz, ha nem, bizony Kuroo Tetsurooval és Kozume Kenmával ez történt.

Minden a tavaszi szünet utáni első napon történt. Nekomata sensei boldog mosollyal az arcán tipegett be a tornaterembe, a már átöltözött és felsorakozott csapathoz, akik kissé kérdőn méregették edzőjüket. Ekkor pedig, az öreg férfi háta mögül egy [H/szín] hajú lány bukkant elő, félénk mosollyal az arcán.

-Fiúk, üdvözöljétek az új menedzsereteket, [Teljes Név]-et!

Mindenki meghajolt, és úgy tettek, ahogyan azt edzőjük kívánta. Egyedül két ember arcán volt halvány pír, ám az idősebbik egy hamarabb el tudta tüntetni, mint legjobb barátja, aki csak némán, kifejezéstelen arccal figyelte a lányt.

-VÉGRE VAN EGY LÁNY MENEDZSERÜNK?!-Yamato hangos kiáltása zengte be az egész termet, majd mielőtt bárki bármit is reagálhatott volna, szinte odaugrott hozzád, és karjai közé zárt téged, szoros ölelgetés maratonba kezdve.

Ez, természetesen egyik fiúnak sem tetszett. Kuroo lépett először, aki -miutàn észrevette kínos mosolyodat- ott termett, és leszedte rólad az öröm mámorában úszó ászt.

-Bocsi miatta.-Mosolyodott el halványan a kakashajú, miután visszafordult hozzád. Te csak legyintettél-Kuroo Tetsuroo. A csapatkapitány.

Nem tudtad nem észrevenni a büszkeséget, amely szinte sugárzott a hangvételéből.

-Remélem, jól kijövünk majd.-Mosolyogtál továbbra is, amitől a fiúnak azonnal el kellett fordulnia, hogy ne legyen teljesen vörös az arca, az aranyosságod miatt.

෴ ෴ ෴ ෴ ෴ ෴

///2 hét múlva///

-Ah, Kozume-san, igaz?-Kenma kissé megilletődött, amint realizálta, hogy te állsz mellette, és te szólítottad meg őt. Éppen a padon ült, mivel szünet volt, és a nintendoján játszott, amikor te odaléptél hozzá-Nem szeretnélek zavarni, de nem tudtam nem észrevenni, hogy Animal Crossingozol. Az egyik kedvenc játékom!

-Nem zavarsz...Ha szeretnél, egyszer játszhatunk együtt...-Motyogta, és amint meglátta vidám arckifejezésedet, elnyomott egy mosolyt. Bólintottál, majd az edzőtökhöz léptél. A fiú nem tudta levenni rólad a szemeit, de az az igazság, hogy nem is nagyon szerette volna.

-Bejön az új csaj, mi?-Kuroo hangjától egyből elszállt a szeméről a rózsaszín köd. Legjobb barátja felé fordult, értetlen arckifejezéssel.

-Ne beszélj hülyeségeket, Kuroo...-Ráncolta össze szemöldökét, futó pillantásokat téve feléd, ahogyan azt Kuroo is tette.

-Szóval a válasz "nem"?

Kenma erre azonban nem mondott semmit, ami miatt a fekete hajú elhúzta a száját. Kisebb görcs keletkezett a gyomrában, annak tudatára, hogy versenytársra akadt, nem is akárkiben, hanem a gyerekkori barátjában.

-Nos, győzzön a jobb, Kenma.-A puding hajú újból felé nézett, s mikor meglátta azt a barna tekintetet, mely elszántságtól csillogott, mindent megértett. Nem csak neki tetszettél meg, hanem Kuroonak is.

Ám ahelyett, hogy Kenma visszavonulót fújt volna, megcsillantak a szemei. Ahogy ekkor szemkontaktust létesített barátjával, a másikat kicsit kirázta a hideg.

-Rendben.

///

-[Név]-san!-Mikor megpördültél a tengelyed körül, a kapitányt pillantottad meg, ahogy zsebre tett kezekkel sétál feléd. Felvontad egyik szemöldöködet, nem tudtad, miért keresett ilyen hirtelen meg téged. Talán valami baj lehet?

-Szia Kuroo-san, mit szeretnél?-Billentetted oldalra a fejedet kíváncsi tekintettel.

-Délután eljössz velem valahova?-A kérdés kicsit sokkolt téged, nem gondoltad volna, hogy a fiú egy ilyen mondandóval fog eléd állni, mégis, melegség töltötte el a szívedet, amint realizáltad a szavakat.

-Persze. Hova menjünk?

Kuroo csak elmosolyodott, azon a tipikus, kissé rosszfiús félmosolyán, tekintete pedig nem engedte el a tiedet.

-Ahova csak szeretnél. Délutánig gondold ki, oké?

-H-hai!-Bólintottál. Azonban a következő pillanatban, teljesen vörössé változott az arcod, mikor is Kuroo, hirtelen hajolt közelebb hozzád, hogy egy könnyed puszit nyomjon az arcodra. Ezután pedig, mire kettőt pislogtál, el is tűnt a fiú.

"E-Ez mi volt?"-Oda érintetted két ujjadat, ahova az iménti csókot kaptad, és ha lehetett, még mélyebben elpirultál. Kérdésekkel a fejedben sétáltál be a termedbe, hogy végigüld ezt az utolsó órádat, nem, mintha emiatt a történtek miatt képes lettél volna figyelni is. Tűkön ülve vártad, hogy végre találkozhass Kurooval, azonban volt valami benned, ami bűntudatot ébresztett lelkedben. Mégpedig egy világosbarna szempár, melynek tulajdonosa Kenma névre hallgatott.

"Miért érzek ilyen furán? Hiszen nem járunk Kenmával, vagy ilyesmi...Mégis úgy érzem, mintha megcsalnám..."

Egyenes vonallá préselted ajkaidat. Hál' istennek pont, hogy kicsengettek, így a tanár nem tudott számonkérni téged arról, hogy figyelsz-e.

Kétes érzésekkel pakolt be a táskádba, amikor is valaki megszólított hátulról.

-Na, kitaláltad hova megyünk?-Azonnal mosoly szökött az arcodra.

-Mehetünk egy fagyizóba? Nagyon meleg van.

-Természetesen.-Villantotta meg szokásos, kissé pimasz mosolyát, amitől a szíved hevesen kezdett dobogni.

Végül is, bár a rosszfiús külseje ellenére, a partnered bebizonyította, hogy valójában nem is annyira "rossz" vagy "vad" mint amennyire látszik. Pedig pletykák is szóltak róla, milyen nagy nőcsábász, de be kellett látnod, hogy valószínűleg ezek csak mesebeszédek, amiknek valóság alapjuk sincsen. Nagyon, de nagyon illedelmes volt veled szemben, és habár voltak perverzebb megjegyzései, ezek is néha-néha, de nagyon élvezted az egész délutánodat, amit vele tölthettél. Egyáltalán nem bántad meg, hogy elmentél vele. Amikor pedig fizetni szerettél volna, ő egy szó nélkül eléd állt, és kifizette mindkettőtökét is.

Olyan hat óra fele járhatott az idő, neked pedig már ideje volt hazamenned, ráadásul eléggé el is fáradtál. A házatok előtt álltatok, egymással szemben.

Kuroo szinte csillogó szemekkel nézett téged, amit, szerencséjére te nem igazán vettél észre. Felpipiskedtél, majd ezúttal te adtám az ő arcàra egy puszit.

-Köszönöm a délutánt.-Mosolyogtál-Nagyon jó volt, Kuroo-san.

Csak bólintott, majd elvigyorodott-Egyszer megismételhetnénk.

-Hai. Holnap találkozunk!-Azzal intettél, és boldogan dobogó szívvel, besétáltál a házadba. Pont, ahogy megfordultál, Kuroo arca halvány pírral lett díszesebb.

෴ ෴ ෴ ෴ ෴ ෴

-K-Kozume-san?-Illetődtél meg, ahogy megláttad a gamert az osztálytermed előtt ácsingózni-Kit vársz?

-...Etto, téged...

-Huh?-Vontad fel mindkét szemöldöket. Valami itt nem volt rendben. Előző nap Kuroo, most meg Kenma jön el hozzád?

-Csak meg akartam kérdezni, áll-e még a közös Animal Crossingolásunk...-Motyogta, szemeivel a padlóra tekintgetve, mire te azonnal megkönnyebbültél.

"Hah!! Nem randi..."-De valahogy, ahogy ez keresztül száguldott az agyadon, nem repestél igazán a boldogságtól. "Mi van velem?"

-Persze, hogy áll! Mikor legyen?

-...Át tudsz jönni ma?-Olyan halkan beszélt, hogy nem is érezted, mennyire remegett a hangja, miközben feltette a kérdést. Bólintottál, mire alig láthatóan, elmosolyodott-Rendben. Órák után megvárlak.

Újból bólintottál, ezúttal azonban ugyanazt érezted, amit tegnap Tetsuroonál. Akkor úgy gondoltad, Kenmát csalod meg, viszont most pont az ellenkezője történt, és ez nagyon, de nagyon kezdett bosszantani téged.

"Nem értem miért erzek így! Hiszen ez nem is egy randi!"

Morogtad magadban, miközben búcsút intettél Kenmától. Újból végig vártad az utolsó órádat, most azonban senki nem szólított meg hátulról. Nem, ugyanis a fiú kint várt rád.

-Mehetünk, Kenma.-Mosolyogtál a fiúra, aki csak bólintott egyet.

A gyomrodban a pillangók szinte minden percben újraéledtek, amíg Kenmával voltál. Igazán kellemes hangulatú volt az egész ház, amiben lakott, de mivel nem voltak otthon a szülei, ezért csak ketten voltatok. Hosszú, hosszú órákon keresztül játszottatok, amikor pedig már elég kényelmesen érezted magadat Kenma mellett, el is terültél az ágyán, és úgy játszottál, a kölcsön kapott nintendoval. Mikor nem tudtál valamit, a fiú egyből a segítségedre sietett, és nyugtató hangján kezdte magyarázni neked, hogy mit is kellene tenned. Nem tudtad elrejteni a pírt, amely ilyenkor a közelségétől az arcodra tapadt, de legnagyobb megdöbbenésedre, Kenmával is ugyanez történt.

-...Nagyon jól érzem magam veled...-Motyogja egyszercsak Kenma, egyik szünetben, amelyet egy-egy óránként tartotok. Felkapod rá a tekintetedet, ő pedig egyenest a szemeidbe néz, komoly, mégis félénk ábrázattal.

-K-Kozume-san...?

"Ugye ez nem..?"

A szíved hevesebben kezdett verni, főleg, mikor a melletted ülő kissé közelebb hajol hozzád.

A szíved két irányba húz téged.

Az egyik feled azt súgja; "Csókold meg! Hiszen, ezt szeretnéd legbelül!".

Míg a másik pánikolva akarja eltolni, hiszen, nem akarod megbántani Kuroot, legfőképpen nem akarod megcsalni.

Azonban a szíved, akármelyik döntésedre is gondolsz, megcsókolod-e vagy sem, mindegyiknél fájdalmasan dobban egyet.

-KENMA, NE MERÉSZELD!

Kuroo!

-Kuroo?-Mindketten a fiú felé fordultok, aki zihálva jön egyre közelebb hozzátok, mérges tekintettel.

-Te meg akartad csókolni őt!-Mordul rá Kenmára, aki ugyan kissé megrezzen a hirtelen nagy hangra, de tekintete semleges marad.

-...Te is megpusziltad tegnap. Ne hidd, hogy nem láttam.

-ÉS UTÁNA MÉG VAN POFÁD-

-Fiúk!

Rád emelik a tekintetüket, te ezalatt kezeidet szomorú tekintettel a mellkasodhoz teszed.

"Nem akarom, hogy miattam vesszenek össze..."

-Nem szeretném, hogy miattam menjen tönkre a barátságotok. Az nagyon nem lenne jó.-Felállsz az ágyadról, és egy lépést hátrébb teszel. Kuroo és Kenma tekintetenis fürkésző, kérdő, s egyben kissé meghökkent is-Kérlek, ne haragudjatok rám, de legfőképpen egymásra ne. A szívnek nem lehet parancsolni. Én...Például úgy látszik, mindkettőtöket megszerettem.-Nevetsz fel keserűen-De nem szeretném, ha miattam versengenétek, és ez a barátságotok rovására menjen. Szóval kérlek, nagyon szépen kérlek titeket, hogy felejtsetek el engem, úgy, rendben?

Nem érkezik válasz. Mindkettőjük ajkai elnyílnak a döbbenettől, a vallomásodtól. Mindhármótok szíve eszeveszetten dobog a mellkasotokban, s ahogy te kilépsz Kenma szobájának ajtaján, a fiúk összerezzenek, majd egymásra pillantanak.

-Igaza van...De...-Kenma.

-Figyelj, akárki is nyer, legyen szent a béke.-Kuroo az üldögélő fiú felé nyújtja a kezét, aki seperc alatt viszonozza cselekedetét, egyet bólintva.

-Hai. Szent lesz a béke.

Ők pedig ekkor eldöntötték, hogy ennek még koránt sincs vége.