Sziasztok! Régen volt ilyen hosszú scenario, ezért gondoltam, most megleplek titeket egy halloweeni különkiadással. Remélem tetszeni fog nektek!^^❤❤

Hinata Shoyo

—Ne, Shoyo, te minek öltözöl be?-Fordulsz barátod felé, aki eddig összeszűkített szemekkel meredt a telefonjára, azonban mikor meghallotta a hangodat, rögtön rád szentelte minden figyelmét. Kérdésedre választ adva magabiztos mosolyra húzta az ajkait, amit te nem tudtál hova tenni.

—Majd meglátod, [Név]-chan. De előre megmondom, hogy nagyon menő leszek!-Vigyorodik el immár, néha-néha a kezében levő telefonra pillantva.

—Hát oké...Mostmár tényleg kíváncsi vagyok.

///

—Kész vagy?-Kopogsz be immár harmadjára a fiú szobájába. Ma reggel Hinata szinte úgy ugrott ki az ágyból, amikor meghallotta a postást, s a kérdő tekinteted ellenére sem mondott neked semmit sem, főleg akkor, mikor visszajött egy igen termetes dobozzal.

—Pillanat! Hű, de fura...-Hirtelen nagyobb koppanásokat kezdtél el hallani, amik egyre csak erősödtek-Oké, nyithatod az ajtót!-Érzed barátod hangján, hogy vigyorog, mint a tejbetök.

—Uh, oké...-Amikor viszont kinyitod, elkerekednek a szemeid a döbbenettől-Hinata te...

—VÉGRE MAGAS VAGYOK!-Kiáltja boldogan, miközben úgy kell lehajolnia, hogy bele ne verje a fejét a plafonba-A múltkor ezt a csodát rendeltem meg, elvileg több, mint negyven centis!-Mutogat büszkén a lábára erősített fa eszközre, mire gondolatban fejbe vágod magadat.

—Hinata, ez mind szép és jó...De nem gondoltál arra, hogy ez egy idő után elég kényelmetlen lesz?

—NEM BAJ! Legalább Tsukishima nem tud majd beszólni!

—Szerintem pont hogy emiatt fog tudni beszólni...-Jelenik meg egy tipikus anime-vízcsepp a fejednél.

—[Név]-chan kinek az oldalán állsz?

—Az igazságén...

Kageyama Tobio

Éppen a vacsorához készülődtetek, amikor meghallottátok, hogy kopogtak az ajtón. Mivel neked jelenleg tiszta maszat volt a kezed a desszerthez készített tészta miatt, ezért Kageyamát kérted meg, hogy nyisson ajtót.

—Biztos a kisgyerekek. Kags, az ajtó jobb oldalán levő polcon vannak a cukrok, légyszí adj majd nekik!-Mosolyogsz a barátodra, aki egy "oké" után még egy gyors puszit nyom a homlokodra, majd odamegy az ajtóhoz.

—Csokit vagy csínyt!-Hallod, azonban ezután rossz előérzeted lesz-Ömm...Miért néz a bácsi ilyen furán?

Magadban már elröhögted magadat a bácsi elnevezésen, s amikor már oda akartál menni hozzájuk, immár tiszta kézzel, hogy megmagyarázd, szegény Kageyama csak mosolyogni próbált rájuk, pont megláttad, ahogy a gyerekek elszaladtak, elég rémült tekintettel.

—Kags...Héé...-Szólítod meg halkan barátod, aki csak egy sóhaj kíséretében feléd fordul.

—Megint elijesztettem őket...Ennyire ijesztő vagyok?-Támasztja homlokát a válladnak, mire te megértően simogatni kezded a tincseit, tarkójánál.

—Dehogyis. Csak még nagyon fiatalok. Szerintem még egy rossz mozdulattól is elsprintelnének...-Neveted el magadat kedvesen-Na gyere, lassan kész a vacsi.

—Legközelebb te nyitsz ajtót.

—Rendben, rendben~

Nishinoya Yuu

—CSOKIT VAGY CSÍNYT!-Kiáltjátok előre mindketten, mikor meglátjátok, hogy elkezdett kinyílni az ajtó. Azonban, amikor egy ismerős, szőkés hajkorona kukucskál ki a résen, ti mind a ketten lefagytok, a fiú pedig először csak gúnyosan elmosolyodik, majd feljebb tolja szemüvegét.

—Aaaa~ Már majdnem azt hittem, hogy elsősök vagytok. Bocs', senpai.-Biccent még mindig ugyanúgy mosolyogva-A gyerekosztályról hoztátok el a ruháitokat, igazam van?

—TSUKISHIMA! CSAK ADD ODA A CUKRODAT ÉS MÁR ITT SEM VAGYUNK!-Morogja fennhanon a barátod, miközben egyre vörösebbé válik a feje.

—Oh? És ha azz mondom, hogy csínyt akarok? Ti mit tudnátok csinálni?-Neveti el magát, igencsak lenézően, mire Nishinoya nem bírja tovább.

—CSÍNYT AKARSZ, TSUKKI?!-Feléd fordul-[Név]-chan ezt légyszíves fogd meg, köszi szeretlek.-Puszilja meg gyorsan a homlokodat, miközben a saját, már félig megtöltött cukros hordókáját a kezeidbe adja. Mikor újból Tsukki felé fordul, a szemei lángokban állnak.

Nem is hezitál sokat, lendületet vesz, majd vérben úszó szemekkel Tsukishimára ugrik.

—NESZE ITT A CSÍNYED TSUKKI!

—N-Nishinoya--

—[NÉV] SZEDD MÁR LE RÓLAM!

Sugawara Koushi

—Ne egyél meg minden cukrot egyszerre, [Név]...

—De finoooom!

—El fogom venni.

—Másomat vedd el...-Csúszik ki hirtelen a szádon, mire elvörösödve az ajkaid elé kapsz, majd tekintetedet a fiúra vezeted, aki először teljesen lefagyva, ugyancsak vörös fejjel mered rád, majd pár pillanat múlva megrázza a fejét, mintha csak így térhetett volna magához, majd...

—Hát oké...-Elmosolyodik, majd egyre közelebb és közelebb kezd araszolni feléd.

Tsukishima Kei

—Tsukkiiii öltözzünk be egy páros halloweeni kosztümbeeee!-Nézel barátodra csillogó szemekkel, miközben megragadod a karját. A fiú megforgatja a szemeit, majd egyszerűen nemet mond. -De miért nem?

—Mert nincs kedvem.

—Légyszí...

—Nem.

—Naa...-Itt már kiskutya szemekkel pillantasz rá-Légyszíves, Kei...

Sóhajtás. Csak ennyit hallasz, majd megérzed a fiú ajkait tincseid között. Mikor felpillantasz rá, picit meglepett tekintettel, csak megforgatja a szemeit.

—...Kiknek akarsz?

—EZ AAAAAAZ! Köszönöm Kei, imádlak!-Szorongatod meg szorosabban, mire -bár te nem vehetted észre- de a fiú arcára is kiül egy halvány pír, csakúgy, mint a tiedre.

Így esett meg, hogy halloweenkor a kedvenc párosodként járkáltátok az utcákat. Habár Kei látszólag nem igazán élvezte a hangoskodást, minden egyes alkalommal, amikor rád pillantott, halványan elmosolyodva tudatta magával, hogy megérte ez az egész herce-hurca. Hiszen boldog voltál.

Természetesen ezt semmi pénzért nem mondta volna el neked.

Yamaguchi Tadashi

—Yamaguchi, nem nézünk meg valami filmet?

—M...Most valami horrora gondoltál, igaz?-Nézett rád kicsit félve barátod, mire te halványan elmosolyodtál.

—Lehet~ Na, csak egyeeet!~-Hajoltál közelebb hozzá, aminek a következményével természetesen tisztában is voltál. Mindig, amikor ezt csináltad, főleg, hogyha kiszámíthatatlan pillanatban, a fiú a másodperc tört része alatt olyan közel kerül az orrvérzéshez és az elájuláshoz, amit persze az aranyosságod vált ki belőle, hogy még az arca is teljesen vörössé válik. Ez, általában be szokott vállni, bárminél.

—[N-N-Név] ne máár!-Próbálja takargatni immár ténylegesen piros arcát, amire te csak kedvesen elneveted magadat.

—Akkoooor?

—J-Jó legyen...

///

—MIÉRT EGYEZTEM ÉN EBBE BELE?!-Sikít fel a fiú az ötödik jumpscarenél, miközben olyan szorosan ölel át téged, mintha az élete múlna rajta.

—Mert szeretsz?

Egy gyors arcra puszi. Ennyi volt csak a válasz.

Kuroo Tetsuroo

—Utállak.

—Én is szeretlek.-Röhögi el magát Kuroo, miközben a szeme sarkából rád-rád tekint. A barátod leültetett magatokat horrort nézni, természetesen leginkább azért, hogy majd hozzábujj, hogyha megijetsz. Ezt persze hamar leszűrted, és csak azért sem akartál odabújni. Az első pár ijesztést még úgy-ahogy túlélted, de a film közepe táján egy olyan váratlan jumpscare jött be, hogy mindent feladtál, és egy kisebb sikoly kíséretében Kuroohoz bújtál.

—...Ne mondj semmit sem! Nagyon ijesztő ez a film...-Morogtad, miközben teljesen a fiúnak dőltél, aki csak vigyorogva átölelt téged-Tudom, hogy direkt csináltad...Hogy ezért akartad megnézni velem...

—Naa, szóval mostmár azért is leszidsz, hogy meg akarlak védeni?-Vette elő a kiskutya szemeit, s bár tudtad, hogy csak álca, mégis megesett rajta a szíved.

—Nem...Kösz'...-Mosolyodsz el halványan, mire a fiú ajkaidra hatol.

Kozume Kenma

—BASSZUS!

—...Mi a baj?-Szólalt fel a melletted ülő Kenma-Meghaltál?

A szeme sarkából rád pillant, és egy pillanatra elkerednek a szemei. Olyan hevesen kapkodod a levegőt, hogy a fiú azonnal lekapcsolja a játékot, hogy teljesen feléd furva tanulmányozhasson, s ha kell, azonnal segítséget hívjon.

—[Név]? H-Hé...-Egyik kezét arcodhoz tartja, mire azt te észlelve, belesimulsz a tenyerébe.

—B-bocsi...Csak ki akartam nyitni egy ládát, és olyan hirtelen jött egy jumpscare, hogy kicsit megijedtem...-Neveted el magadat kínosan, mire a fiú közelebb hajol hozzád, s egy óvatos puszit nyom a homlokodra.

—Biztos minden rendben?-Suttogja, mire te csak bólintasz egyet, immár halvány mosollyal az arcodon, amit viszonoz-Jól van. Akkor tartsunk egy kis szünetet. Vagy, ha már nem akarsz játszani, akkor találd ki, mit csináljunk.

—Áh, csak tartsunk szünetet. Tudod jól, hogy imádom ezt a játékot. És tudom, hogy te is. Most úgyis event van.-Erre megint csak kapsz egy puszit a homlokodra.

—Oké.

—De utána összebújunk.

Erre halvány pír keletkezik az arcán, s bólint egyet.

Haiba Lev

—[Név]-chan beöltözöl nekem egy Neko-kosztümbe?-Jelenik meg hirtelen Lev az ajtódnál, egy szatyorral a kezében, fülig érő vigyorral az arcán.

Egy ideig nem válaszolsz. Értetlen tekintettel figyeled a fiút, várva arra, hogy mikor kezd el röhögni, s mikor vallja be, hogy csak vicc volt. Ez a pillanat azonban nem érkezik el, akármennyi perc is telik el, Lev megtörhetetlenül állt végig, annyi volt a különbség, hogy elkezdte ide-oda hintáztatni a szatyrot.

—...Ezt te most komolyan gondoltad?-Vonod fel egyik szemöldöködet, mire Lev minden hezitálás nélkül bólint egyet. Sóhajtasz, majd a szemeibe nézel.

"Legális, hogy valaki ilyen édes legyen?"-Teszed fel magadban a kérdést, majd végül belemész a dologba. Lev olyan boldoggá válik ennek hallatán, hogy azonnal szoros ölelésbe fog téged, majd rögtön utána lerakja a szatyrot az ágyadba, s ki is rohan a szobádból.

Mikor kikiáltasz, hogy készen vagy, a fiú már nyitja is az ajtót, azonban a látvány, amit kap, sokkal, de sokkal jobb volt, mint amit elképzelt.

Elkerekednek a szemei, és azonnal orra elé kapja egyik tenyerét, mire te félrebillented a fejedet.

—...Na? Hogy nézek ki?

—Úristen...B-B-B-Baromi jól, [Né-Név]...De...De ebben nem mehetsz ki a szobádból.

—Micsoda?

—Mondom! Ezt senki nem láthatja meg rajtam kívűl!

Oikawa Tooru

—NEM, [NÉV]-CHAN!

—OIKAWA KICSESZETT TOORU! UTOLJÁRA FIGYELMEZTETLEK!

—DE MIÉRT KELL ODAADNI NEKIK??

—MERT ENNEK EZ A LÉNYEGE!

—DE LEGALÁBB AZ UFÓS GUMICUKROKAT NEEEE!

—Már késő.-Adod oda az előtted levő, kissé megszeppent gyereknek a cukrot, majd bezárod magad mögött az ajtót-Komolyan mondom, néha akkora csecsemő tudsz lenni...-Nézel rá megsemmisítően, de a fiú csak keresztbe fonja a kezeit mellkasa előtt, és összeráncolja a szemöldökét-Most komolyan megsértődtél?

—AZOK A KEDVENCEIM VOLTAK!-Mordul fel, mire te csak megforgatod a szemedet. A konyhaszekrényhez lépsz, kinyitod, majd nemes egyszerűséggel odadobod neki azt a csomagot, amit pluszba vettél. A fiú, bár sikerül elkapnia, eléggé meglepődik-E-Ez-?

—Tudtam, hogy bevágod a durcát, szóval vettem egyet neked. Örülj.-Morgod, de a következő pillanatban azonnal abba is hagyod, mivel megérzel két kart, a derekadnál.

—[Név]-chan olyan aranyos vaagy!~-Kezd el mindenhova puszit adni az arcodra, mire te csak nevetve próbálod eltolni magadtól, természetesen sikertelenül.

Iwaizumi Hajime

—Azta mennyi cukorka!-Nézel végig a rengeteg édességen, amit kiburítottatok az asztalra. Ebben a pillanatban érkeztetek haza a kis akciótokról, és te úgy gondotlad, neki is látsz az elfogyasztásának.

—Nehogy egyszerre akard megenni őket, Baka.-Koppint egyet a fejedre Iwaizumi, akire ezután felpillantasz. A fiú tekintete a lelkedig hatol, ezzel elérve, hogy úgy csinálj, ahogyan ő mondta.

—Jó...Csak néhányat eszek.-Motyogod.

///

—Iwa-chaaaan...-Nyöszörgöd az asztalra borulva, miközben a hasadat fogod. A fekete hajú értetlen tekintettel pillant rád, majd mikor ezután az asztalra néz, azonnal leesik neki, mi történt.

—TE MENNYIT ETTÉL EBBŐL?

—Csak néhányaaat...-Nyögöd-De most fáj a pocim...

—Istenem...-Sóhajt, majd a következő pillanatban csak annyit érzékelsz, hogy Iwaizumi kezei körbeölelnek téged. Ezután mennyasszonyi pózba emel, ami miatt természetesen mindkettőtök arca picit vörössé változik, de egyikőtök sem szól egy szót sem. A szobádba visz téged, majd óvatosan lefektet az ágyadra.

—Köszi.-Mosolyodsz el halványan, amitől a fiúnak az egekbe szökik a pulzusa, de csak morcosan melléd telepszik.

—...Megmondtam, igaz?-"Morogja."

—Az mondtad, hogy ne az EGÉSZET egyem meg. Még maradt.-Húzódik óvatos mosolyra a szád, mire Iwaizumi homlokon csapja magát.

Nem szól egy szót sem, csupán lefekszik melléd az ágyra, majd magához húz téged, pár perc múlva pedig már az édesen szuszogó arcodat tanulmányozza, halványan elmosolyodva.

Akaashi Keiji

Halloween alkalmából arra gondoltál, hogy kicsit megprankeled a barátodat. Úgy beszéltétek meg, hogy ma este nyolckor átmegy hozzád, és néztek valami filmet, utána pedig ittalszik nálad.
Te pedig arra gondoltál, hogy kicsit megijeszted őt. Az egyik boltban, még délután vettél egy ijesztőbb maszkot, ami immár a fejeden volt rajta. Az egész házban lekapcsoltad a villanyt, már csak arra vártál, hogy Akaashi megérkezzen.

Nyolc óra előtt két perccel pedig meg is hallottad a csengőt, azonban most nem szaladtál ajtót nyitni. Nem, helyette elbújtál amögött, várva a megfelelő pillanatra.

—[Név]?-Hallottad meg kintről, majd az ajtó kinyilt, ezzel téged teljesen eltakarva-Hol vagy?

Már kapcsolta volna fel a villanyt, amikor odaugrottál hozzá.

—AKAASHI!

...

Semmi reakció.

—...Ugye tudod, hogy immunis vagyok az ilyenekre?-Kapcsolja fel a villanyt a fiú, ami miatt megláthatod a kicsinyke mosolyt az arcán, s a derűsséget, amivel a tekintetében téged néz.

—Ne máár...-Veszed le a maszkot, s lebiggyeszted az ajkaidat. Ekkor a fiú két tenyere közé veszi az arcodat, s közelebb hajol, mire a torkodban kezd dobogni a szíved.

—...Azért édes voltál. Én baltás gyilkosom.-Kuncogja el magát, majd az ajkaidra hatolvsa, engedélyt kér a bejutáshoz, amit minden gondolkodás nélkül megadsz neki.

Bokuto Kotaro

—BOYS AND GIRLS OF EVERY AGE-

—WOULD'NT YOU LIKE TO SEE SOMETHING STRANGE??

—COME WITH US THEN YOU WILL SEE!

—THIS, OUR TOWN OF HALLOWEEN!

—THIS IS HALLOWEEN...

—THIS IS HALLOWEE-VÁÁÁ!

—ÚRISTEN BOKUTO JÓL VAGY?!

Elkerekedett szemekkel guggolsz le a fiúhoz, akinek a lába valahogyan belegabalyodott egy zsinórba, aminek az lett a következménye, hogy szegény fiú barátságot kötött a padlóval.

—A-aha...Hehee...-Mosolyodik el halványan, miközben a tarkóját kezdi el masszírozni-Szép kis koncertet adtunk pedig.

—Haha, igen.-Neveted el magadat, majd a kezedet nyújtod a fiúnak. Ő azonban ahelyett, hogy segítségként használná, hirtelen megránt téged, ezzel pedig az arcod a mellkasának ütközik. Rögtön megérzed a kellemes illatát, majd azt, hogy a fiú elkezd nevetni. Te is elmosolyodsz, majd felpillantasz rá. A haja most teljesen le van lapulva, amit ki is használsz, s beletúrsz a jelenleg egyáltalán nem zselés hajába.

Kotaro ez észrevéve féloldalas mosolyra húzza a száját, majd magához szorítva téged, lágy csókcsatába hív meg, amibe örömmel csatlakozol.