@Amycchi kérésére, remélem tetsziiiik!~

-Mostanában a fiúk kissé...Nos, furcsán viselkednek.-Az értetlen tekintetek láttán sóhajtottál egyet, majd egy halvány mosolyt eleresztve, folytattad.-Úgy értem, SOKKAL furcsábban.

S már nem tudtad, mi lehet ennek az oka. Hogyha megkérdezted Kuroot és Bokutot a viselkedésükről, vagy kiröhögtek, vagy szimplán kerülték a témát. Komolyan minden eshetőségre gondoltál, mint indok: biztosan csináltál valamit, netán valami régebbi hülyeségedet, amit ellenük követtél el adják most vissza, de még ennél rosszabb ötletek is a fejedbe csúsztak, gondolataid örvényében.

Viszont három héttel, a folytonos kutatásod után nem tudtál már mit kezdeni velük. Mikor egyszerre voltatok mindhárman valahol, a két fiú egyszerűen nem bírt a vérével. Tudtad, hogy azt hiszik hogy nem látod amit csinálnak, de olyan feltűnően méregették egymást, gyilkos tekintetükkel hogy nem lehetett NEM észrevenni. Természetesen, ezt mind tagadták.

-Egyszerűen úgy viselkednek, mintha kezdenék megutálni egymást...-Motyogtad, az előtted levő forró csokoládédat kémlelve, valamiért nem mertél felnézni.-De nem beszélnek erről. Azt hiszik, hogy nem érzékelem mindezt, pedig de.

-[Név], nem lehet hogy csak haluzol?-Kérdezte Taketora.-Mindig is tudtam hogy szívsz-

-Taketora, fogd be...-Motyogta Kenma, fáradt tekintettel nézve a csapattársára.-Legalább egyszer vedd komolyan a témát.

Nem tudtál nem elmosolyodni a fiúkon, főleg Kenmán. Mindig is antiszociálisan viselkedett, egyáltalán nem szólalt meg, hogyha nem kérdezték vagy, hogyha nem volt muszáj, viszont veled mindig is kivételt tett, Hinata mellett, illetve a közös barátotok, Kuroonál is így volt. Ő rajta ismerkedtél meg a fekete kakas-hajúval, aki bemutatott téged végül a bagolynak is. Kurooval és Bokutoval is pedig mostmár közeli barátságot ápoltok. Ami...Most nem is tudod megmondani, veszélyben van-e. Hiszen nem igazán tudsz semmit sem.

-Biztos vagyok benne, hogy nincs semmi komoly, csak összevesztek egy játékon, vagy valami hülyeségen.-Rántott vállatt Yaku.-Az ilyesmi gyakran megesik, főleg az edzőtáborokban, amikor együtt vagyunk a Fukurodanival.

-Értem...-Mégis mást éreztél. Már volt alkalmad megtapasztalni, hogy milyen amikor egy játékon vesznek össze, és habár ugyanúgy viselkedtek, a légkör mégis másabb volt. Nyugodtabb. A mostanit viszont koránt sem lehetett annak mondani, sokkal inkább volt feszült, és nyugtalanító.-Nos...Köszönöm, fiúk.-Néztél fel végül rájuk. Igazából másokkal nem igen tudtál volna beszélni róluk, talán még Akaashi lehetett volna az, hiszen még vele vagy úgy, hogy el mernéd mondani. Hiszen nem vagytok ismeretlenek egymásnak. Viszont mivel jelenleg nincs se edzőtábor, se semmi ilyesmi, nem láthatod a Fukurodani diákjait, mobilon pedig nem szeretted volna ezzel zaklatni szegény fiút.

-Igazán semmiség.-Mosolyodott el halványan Yaku.

-OI [Név]!-Hallottál meg egy igencsak ismerős hangot.

-Kuroo!-Intettél egyet üdvözlésképpen, habár nem tudtad, hogyan viselkedj most vele. Esetleg újból kérdezz rá? Nem szeretnél rájuk akaszkodni emiatt, viszont egyszerűen nem hagy nyugodni téged a gondolata annak, hogy két legjobb barátod mostanában egyre rosszabbul jön ki egymással.-Mizu?-Kérdeztél rá mikor melléd ért.

-Gyere kicsit!-Nézett rád komolyan, majd mit sem várva a válaszodra karon ragadott, és húzni kezdett téged maga után. Futólag intettél egyet búcsúzóul a fiúknak, akik szintén kissé lefagyva meredtek rátok, de végül annyiban hagyták.

-Nem kell ám ráncigálni!-Szóltál kissé mogorván, hiszen kezdett már eleged lenni, hogy úgy húz téged mint egy zsák krumplit.-Tudok magamtól is jönni, csak szólnod kéne!

-Ne kapd fel már ennyire a vizet.-Forgatta meg a szemeit.-Inkább azt nézd meg, hogy hova hoztalak.

Most rajtad volt a sor, hogy mondandója reakciójaként megforgasd a szemeidet, viszont, mikor ezt megtetted, látóteredbe került a kedvenc kajáldád képe, amitől elégedetten kordult meg a pocakod. Azonnal összepréselted az ajkaidat, és bosszúsan a gyomrodhoz illesztetted karjaidat, min a fiú csak elröhögte magát.

-Azt hiszed nem hallottalak már éhesnek lenni?

-Miért hoztál ide?-Vontad fel egyik szemöldöködet.-Bűzlik nekem ez az egész. A kedvenc kajámat akarod rendelni, és a szemem előtt felzabálni az egészet, jól mondom?-Szűkítetted össze szemeidet, miközben tekinteted a kajálda, és a fiú között cikázott, vészjósló csillogással.

-Bármilyen csábítóan is hangzik a terv...-Kezdte egy pajkos mosoly kíséretében, majd egy drámaiat sóhajtott.-Sajnos nem. Most csak meg akartalak hívni egy amolyan délutáni evésre, de ha te azt akarod, akkor a te elméletedet is beteljesíthetjük.-Vigyorodott el, ismét.

-Mit cisnáltál, hogy hirtelen meg akarsz hívni? Összetörted a kedvenc tárgyamat?

-Miért vagy ilyen?-Sóhajtott, derekára helyezett kézzel, lemondóan.-Inkább örülj, hogy most bemegyünk, és fizetek neked egy 'vacsorát'.

-Jó...-Akaratlanul is, de mosoly szökött az arcodra, miközben a fiú mellett beléptél a bejárati ajtón, és a kellemes illat rögtön körbeölelt téged. Az az illat, amit imádtál. Viszont ez nem csak az étkezde tipikus illata volt, amely most kellemes érzést keltett benned, hanem a melletted haladó, éjfekete hajúé is. Halványan elpirultál, de másfele néztél, így nem vette észre a barátod.

-Na válassz valamit.

/////

Miután kikaptátok amit rendeltetek, a nálatok levő egy-egy tálcával kezdtetek keresgélni egy helyet, ahol viszonylag nyugodtan ehettétek meg az ennivalót. Találtatok is, az étkezde egyik sarkában, amely bár kissé eldugott volt, de pont ez volt benne a jó.

-[Név], Kuroo!

Őszintén meglepődtél, mikor a hang irányába fordultál, hiszen Bokutot, oldalán Akaashival pillantottad meg, az ő kezükben is egy-egy étellel teli tálcával.

-Nem baj ha leülünk ide ugye?-Bökött boldogan vigyorogva fejével a mellettetek levő, teljesen üres helyekre, mire te csak mosolyogva mondtál egy "dehogyis"-t, azonban -bár halkan- de kiszűrted Kuroo morgását is, miközben fejét egyik kezével megtámasztja.

-Ja, nem baj...

Azonban ahelyett, hogy rákérdeztél volna erre a mondatára, jobbnak láttad semmisnek tekinteni, és ignorálni azt.

-Mi újság veletek?

-Semmi sok, készülés van a nemzetire nagy erővel, és ma is a legjobb formámat nyújtottam az edzésen.-Dicsekedett büszkén magára mutogatva, miután leültek, s míg Akaashi Kuroo, Bokuto addig temelléd ült le, ami Kuroonak egyáltalán nem tetszett. Akaashi pedig ezt észrevette.

-Ügyes vagy-

-Igazából, Bokuto-sant megint helyre kellett rázni egyszer.-Szólalt fel hirtelen a feladó, mire Bokuto felháborodva fordult felé, te pedig csak elnevetted magadat, csukott szemekkel.

Ami a két fiúnak igencsak jól jött, tekintve, hogy mindkettőjük arcára halvány pír telepedett.

-Ki fog hűlni a kajád.-Motyogta Kuroo, te pedig egy "tényleg" arckifejezéssel nekiláttál újból az evésnek.

-És veletek mi újság?-Vonta fel egyik szemöldökét Bokuto, direkt Kuroora nézve, mint aki kisebb csatát akar kezdeményezni.-Remélem, nem zavartunk meg semmit sem!

-Dehogy is!-Vágtad rá, teli szájjal, pont mielőtt még Kuroo mondhatott volna valamit. Csak megforgatta barnás szemeit.

-Ja...

-Akkor JÓ!

-Kicsit kimegyek a mosdóba, mindjárt jövök.-Állt fel hirtelen Kuroo, te pedig csak vigyorogva bólintottál egyet. Mikor Akaashi háta mögött ment el, s tudta, hogy te már nem figyeled őt, Bokutonak biccentett egyet, parancsba adva számára, hogy jöjjön utána. A fiú csak megforgatta a szemeit, majd ő is felállt a helyéről, nem sokkal azután, hogy Kuroo elment.

-Mindjárt jövök, rám jött nekem is!-Vigyorgott, majd amilyen gyorsan felállt, el is tűnt.

Szemet szúrt neked ez a hirtelen akció, és kérdő tekintettel fordultál Akaashi felé, aki csak megrántotta a vállát.

-Ha tőlem vársz válaszokat, akkor sajnálom, de nem szolgálhatok semmivel sem. Nekem sem mondanak semmit sem.

-...Miért hiszik azt, hogy nem látom, mit csinálnak...?-Motyogod.-Nem mondanak semmit sem nekem...

-Figyelj, ha ennyire tudni akarod, talán jobb lenne, hogyha te magad járnál utána a dolgoknak, talán a tudtuk nélkül.-Biccentett fejével a férfi mosdó felé, veled azonnal megértetve tervét.

-Sosem gondoltam volna hogy ezt pont tőled fogom hallani, Akaashi-san.-Mosolyodtál el halványan.-Nem baj akkor, hogyha...?

-Nekem úgyis mennem kell, segítenem kell otthon.

-Köszönöm.-Pillantottál rá hálásan, mire most ő mosolyodott el, majd felkapta a kabátját, és egy intés után kisietett a kajáldából, téged magadra hagyva.

Erőt vettél magadon, s bár a szíved egy része azt súgta, hogy ez nem jó ötlet, nem hallgattál rá, és tovább mentél, a férfi mosdó ajtajához. Csak imádkozni tudtál, hogy ne csapják az arcodra az ajtót, miközben annak nekidőlve hallgatóztál, illetve, hogy nem néznek téged komplett hülyének, amiért ezt csinálod.

Amit ott hallottál pedig, örökre benned maradt.

/////

[Kuroo szemszöge]

-Mikor érted meg végre, hogy ő az enyém?-Vonta kérdőre a fekete hajú fiú, kissé hisztérikus hangon a vele szemben állót. Bokuto csak megforgatta a szemeit, és ingerülten válaszolt.

-Ő NEM a TIÉD.-Hangsúlyozta.-[Név] majd eldönti, hogy kivel akar egy párt alkotni. Bár előre látom, hogy az nem te leszel!

-Én bírlak téged, Bokuto. De ezzel kihúzod nálam a gyufát.-Morogta Kuroo.

-Én is bírlak téged, Kuroo.-Válaszolta dühtől villogó tekintettel Bokuto.-De sajnos be kell látnod, hogy [Név] engem fog választani.

-Hát-

-[Név] az ENYÉM.

-És mégis mit tudnál te adni neki, hm?!-Mordult fel Kuroo.

-Ugyanezt kérdezhetném én is tőled!

-Én jobban szeretem!

-Miből gondolod ezt?!

/////

Teljesen vörös fejjel léptél el az ajtótól, miközben lassú mozdulatokkal, az ajkaidra helyezve egyik tenyeredet kezdtél visszatlálni a helyetekre.

El sem tudtad hinni, amit az imént hallottál. Nem tudtad felfogni, hogy mind a kettő barátod, szerelmes beléd. Viszont, mostmár teljesen világossá vált számodra a viselkedésük oka.

TE voltál az OKA.

-Fiúk...-Suttogtad. A szíved hevesen vert, miközben fejedben folyamatosan visszhangzottak a fiúk szavai, melyekről tudtad, hogy őszintén szóltak. Akármilyen idióták is, ilyennel soha, de soha nem viccelnének. És ez volt benne talán a legrosszabb.

Mindketten szeretnek téged, jobban, mint egy barátot.

-[Név]?

Bokuto hangja most villámcsapásként ért téged, ami miatt picit ugrottál is. Paradicsömvörös fejed láttán mindketten azonnal levágták, hogy hallottad. Hallottad a beszélgetésüket, mindent hallottál, amiről nem kellett volna, szerintük. Elkerekedett, hitetlenkedő szempárjukat figyelve hátrébb léptél.

-S-Sajnálom...-Motyogtad, lehajtott fejjel. Őrült tempót diktálva a szíved rájöttél, hogy bizony, mégha megköveznének érte, azért sem tudnál kettőjük közül választani. Hiszen mindkettűjüket éppen annyira szeretted, hogy bármit megtettél volna értük.

A lelkedben jelenleg dúló vihart Kuroo érintése zavarta el, amelyet a válladon érzékeltél.

-Mi tudunk várni.-Motyogta, teljesen komoly tekintettel.-Látom, mi zajlik most benned. A szemeid elárulnak téged.-Mosolyodott el kissé halványan, amitől a szíved óriásit dobbant, rögtön ezután pedig még egyet, amikor Bokuto a fejed tetejére helyezte tenyerét, és egy bátorítóan mosoly mellett helyeselt.

-Nem fogjuk rád erőszakolni magunkat. És sajnáljuk ezt az egészet. De...-Pirult el kissé.-Nem tehetünk róla, rabul ejtettél minket.

A szíved egyszerre volt boldog, és szomorú, hiszen hiába mondtak ilyeneket, legbelül tudtad, hogy kissé szomorúak amiatt, hogy nem tudsz jelenleg dönteni.

Viszont mindhárman tudtátok, hogy egyszer, a válasz kristálytiszta lesz.

Addig is pedig, a kérdés mindhármótok fejében felbukkant, nap-mint nap.:

Végül kit fogsz választani?