setsuko-chan03 kérésére! Remélem you like iiiiiiiit!!!~ 🐥🐥

[K/Gy/S/N]= Kedvenc Gyerekkori Sorozat Neve

෴ ෴ ෴ ෴ ෴ ෴

Minden nekomás diák gyakori beszédtémája Kuroo Tetsuroo, legalábbis, a lányok körében. A szívdöglesztő mosolya, az a csíntalan csillogás mély, mogyoróbarna szemeiben egyszerűen minden nőneműt levesz a lábáról, de néha még magukat a férfitársait is. Kissé kócos, éjfekete haja s gyakran előbújó perverz vigyora azonban ad neki egy rosszfiús oldalt is, s ennek köszönheti leginkább akkora hírnevét. Az már csak hab a tortán mindenkinek, akinek tetszik a fiú, hogy ő a röplabdacsapat kapitánya.

Igaz, néha már keveredett kisebb-nagyobb balhékba, amik miatt talán ki is érdemelte ezt a 'A suli rosszfiúja' kinevezést, s első-és második évében talán elég sokszor szólt be a tanárok óráján is.

Mindenféle pletyka keringett róla, hogy vajon milyen csatákba keveredhetett még másokkal is, s hogy talán megmaradt sebeket is okoztak neki- amely persze csak még szexibbé tette volna őt. A rosszfiús oldala miatt pedig, eddig soha, de soha nem gondolt bele senki sem, hogy vajon például a kisgyermekekkel hogy bánhat.

Nos, ebbe az utolsó pillanatig maga Kuroo sem gondolt bele.

Egészen addig, amíg Kenma fel nem hívta azzal, hogy sürgősen segítenie kellene neki.

-Bocs' Kenma, de nem fogom kiverni neked-Kezdett volna bele, de a gamerfiú -bár csendesen-, de annál szigorúbb hangnemben beléfojtotta a szót.

-Kuss, Kuroo. Egyáltalán nem ilyenről van szó...

-Mi a baj?-Ráncolta össze a homlokát.

A vonal másik végén ekkor egy halk sóhajtást lehetett hallani-A húgomra kellene vigyáznod..

Mivel a fekete hajú éppen kávét szürcsölgetett, kedvenc cicás poharából, (:DDD) ezért gyerekkori barátja szavaira azonnal sikerült kiprüszkölnie legalább a felét.

-Mi van?!

-Kérlek...-Kenma nem sokszor szokott ilyet mondani, s pontosan ebből tudta Kuroo, hogy ez most végtelenül fontos lenne számára-...El kell mennünk a szüleimmel egy kicsit itthonról, és [Név] most nem jöhet velünk. Te vagy a legközelebb...

-Sosem vigyáztam még porontyokra, Kenma...-Morogta kelletlenül.

-...Meg sem kell etetned. Addig nem fog megéhezni szerintem, amíg vissza nem érünk. Csupán négy-vagy öt óráról lenne szó.

-...Rendben van...

///

Nem sokkal a beszélgetésük után, kopogtattak Kuroo ajtaján. Tudva, hogy ki(k) jött(ek) meg, nagyot sóhajtott, majd lassú léptekkel a bejárathoz sétált.

-Sziasztok.-Nyitott ajtót legjobb barátjának, s húgának, aki -Kuroo legnagyobb meglepetésére- majdnem teljesen máshogy nézett ki, mint Kenma. [H/Szín] színű haja jelenleg felcopfozzva volt, [Sz/Szín] szemei kissé félénken, ámdé mégis barátságosan meredtek a számára még ismeretlen fiúra.

-[Név] ne bújj el...-Motyogta Kenma köszönés után, mikor is a kislány bátyja lába mögött bújt el. Hiába, ő még egyáltalán nem ismerte Kuroot, ugyanis amióta megszületett, szinte sohasem látta őt, mivel mindig a szüleivel volt.

-...Szia...-Bukott ki halkan a lány szájából, mire Kuroo önkéntelenül is elmosolyodott.

-...Ő itt Kuroo. Emlékszel, meséltem róla már néha...

-Hai..

-Remélem nem szerelmes ódágat zengtél rólam.-Vigyorodott el, mire a fiatalabbik fiú csak megforgatta a szemeit, unott arckifejezéssel.

-...Nem. És csakis azért meséltem neki rólad, hogy ne kapjon szívrohamot az ijedségtől, mikor ma meglát téged...

-Olyan gonosz vagy.-Biggyesztette le ajkait, majd [Név]-re pillantott, s halvány mosolyra húzta az ajkait, de ez most kissé másabb volt, mint az eddigiek. Ebben ugyanis egy kis zavartság is volt. Fogalmam sem volt róla, hogy hogy bánjon vele-Szia...Nem kell ám félned tőlem.-Leguggolt elé.

-Uhm...-Csak jobban odabújt a bátyja lábához, aki csak sóhajtott.

-[Név], tudod, hogy senki olyanhoz nem vinnélek, akiben nem bíznék meg. Minden rendben lesz...-Megfordult, és kissé hezitálva, s ügyetlenül, de megölelte a kislányt, aki csak bólintva viszonozta azt-Mostmár mennem kell. Mégegyszer kösz. -Biccentett Kenma Kuroo felé, aki csak intett-Majd jövök érted, [Név].

-Hai.

Miután Kenma elment, a fiú esetlenül megvakarta a tarkóját, majd szélesebbre nyitotta a bejárati ajtót, hogy a kábé hat éves kislány bejöhessen mellette-Gyere csak beljebb. Mihez van kedved, mit csináljunk?

A lány erre csak némán körbe-körbetekintett.

-Esetleg kérsz valamit inni...?-Kérdezősködött tovább a fiú, mire [Név] megrázta a fejét.

-Kuroo-san...Igaz, hogy te és a bátyjám ugyanabban a röplabda csapatban vagytok benne?

Ez a kérdés igazán meglepte Kuroot, nem gondolta volna, hogy a gyermek pont ilyesmivel fog előrukkolni. Azonban amint felfogta, hogy válaszolnia is kellene, büszkén kihúzta magát, és hüvelykujjávval magára mutatott.

-Nem csak, hogy ugyanabban a csapatban vagyunk, de annak a bizonyos társaságnak én vagyok a kapitánya!

-Komolyan?-Csillogtak fel a kislány szemei-Kuroo-san, esetleg megtanítana néhány dobásra, vagy ilyesmi? A bátyjám túl lusta hozzá...

-Nem is vártam volna mást Kenmától.-Rázta meg a fejét-Persze, de keresek neked egy kislabdát. Valamit, ami gumiból készült...

///

-Na, [Vezetéknév], készen állsz? Odadobom neked a labdát, te pedig fogadod-Miután megmutatta neki a fogadás legalapabb mozdulatát, kb. három métert hátrébb lépett, és letérdelt, kezében az alig ökölnyi méretű labdával. Nem túl praktikus ehhez az edzéshez, de egy hatévesnek éppen elég.

-Hai!-Felelte elvigyorodva a lány. Immár sokkal nyugodtabb és felszabadultabb volt, s bár néha még meg-megszeppent, amikor a fiú hirtelen csinált valamit, de kezdett barátságosabbá válni.
Kuroo ekkor bólintott, majd koncentrált, és gyengéden a levegőbe dobta a labdát. Figyelt, hogy ne legyen túl magasan, vagy ne legyen túl alacsonyan, ugyanis nem akarta, hogy [Név]-nek akármi baja történjen azzal, hogy hirtelen mondjuk ráesik a fejére a labda, vagy elesik.

Azonban hiába volt ez a kis mérlegelés, mivel a gyermek annyira összpontosított, hogy végül alig egy centit mozdult a helyéről. A labda néhány miliméterrel az egymáshoz tett kezei mellett ért földet, mire [Név] összevonta a szemöldökét.
Kuroo pedig akaratlanul is elnevette magát.

-N-ne nevessen ki, Kuroo-san!-Kérte ki magának kissé felháborodva, majd felszedte a földről a labdát, és odatipegett vele a fiúhoz-Még egyszer!

"Mintha csak Törpe-chant hallottam volna."

-Hai~Hai~. De akkor állj hátrébb. Oh, és ne tegezz, nem vagyok ötvenéves.-Biggyesztette le kissé szomorúan az ajkait, mire a [H/szín] hajú csak elnevette magát-Hééé, te kinevetsz engem?

-Kuroo-san te is kinevettél engem az előbb, kölcsön kenyér visszajár!-Nyújtotta ki a nyelvét játékosan, Kuroo pedig mosolyogva megforgatta a szemeit.

-Igaz, igaz~.

///

-Kuroo-san, csak még egyszer!-Makacskodott a kislány kb. egy óra elteltével. Kiséé pihegett, amit a fiú is észrevett.

-Ne tartsunk egy kis szünetet, [Vezetéknév]?

-Nem!

-De ez lesz az utolsó, jó?

-Hai!

Ugyanabba a pozícióba álltak, s mikor Kuroo eldobta a ladbát, [Név] minden összpontosítását összeszedte, aminek eredménye pedig az lett, hogy a labda éppen az alkarjára ért le, ami így picit visszapattant.

A kislány hitetlenül elmosolyodott, majd realizálva sikerét, örömében ugrálni kezdett. Ránézett Kuroora, aki büszke mosollyal figyelte őt, majd minden gondolkodás nélkül a nyakába vetette magát.

A 'rosszfiú' szemei elkerekedtek meglepettségében, alig tudta megtartani magát, fél kézzel magát tartotta, fél kézzel pedig kissé esetlenül karolta át a lányt.

-Köszönöm, Kuroo-san!-Mosolygott a lány, és ha lehetett, mégjobban hozzábújt a fiúhoz.

-Nos, khm...Szívesen. De mostmár menjünk be...Nem vagy éhes?

-De igen!

"'Addig nem fog megéhezni szerintem, amíg vissza nem érünk.'-Mondta. Erről ennyit, Kenma."

-Pirítóskenyér jó lesz?

-Igeeeeen!

Kuroo a karjai között vitte be a kislányt, aki már kénytelen volt elnyomni pár ásítást, amit ennek ellenére a fiú is észrevett.

Óvatosan letette a kicsit egy, a konyhaasztalnál levő székhez, majd elővette a pirítóst, és a kenyeret is.

-Mennyit kérsz, Pöttöm?-A hirtelen jött becenévtől [Név] elnevette magát, majd ujjai feltartásával jelezte a bűvös hármas számot-Három egészet?Tyűha, mennyit tudsz te enni, mi?

-Sokat!

Kuroo csak szórakozottan megrázta a fejét, majd mikor kész lett a kaja, lerakta a lány elé, aki megköszönte, majd egy 'Jó étvágyat!' után, enni is kezdte.

///

-Kuroo-saaan...

-Igen, Pöttöm?

-Tudod, most lesz majd a [K/Gy/S/N], ééés...Azt szeretném megkérdezni, hogy azt megnézhetném-e?

-Öhm...Otthon engedik?

-Igeen! Minden reggel és este megnézhetem!-Mosolygott vidáman [Név].

-Rendben, akkor...Melyik csatornán szokott lenni?

-Cartoon Network!

"Jajj ne.."

Kuroo letelepedett a TV előtt levő kanapéra, majd megpaskolta maga mellett a helyet, jelezve a kicsinek, hogy nyugodtan üljön le oda. Nem szeretett volna megnézni egy gyerekeknek készült sorozatot sem, még ha csak egy részről volt is szó, viszont nem akarta, hogy [Név] valami ijesztőt nézzen egyedül, ha mondjuk elnézte volna az időt, s csak kíváncsiságából nem szólt volna Kuroonak, hogy rossz az időpont.

A kislány felmászott mellé, majd egyből a hasára tette a fejét.

Kuroo kicsit meglepődött, szemöldökei szinte a plafonig értek, de nem szólt egy szót sem.

Elmosolyodott, majd bekapcsolta a TV-t, és egyből a kívánt csatornára lépett, ahol éppen akkor kezdődött a mese.

///

-...Most mit csináljak...?-Motyogta az idősebbik testvér, aki -mivel volt kulcsa Kurooék házához- sikeresen bejutott három kopogtatás után, s aki arra ment be a nappaliba, hogy a TV még mindig megy, a húga a gyerekkori barátja hasán fekszik keresztben, Kuroo pedig egyik kezét a hátán tartja. S mindketten alszanak-[Név]...Kuroo...

Végül is, ezen a napon is kiderült valami új; Kuroo igencsak jó bébiszitter lehetne.