– Nem, és nem! – tiltakozott hangosan a pufi hajú lány, közben, hogy nyomatékot adjon a saját szavai komolyságának, megcsapdosta néhányszor orcáit mindkét tenyerével. Ezzel persze csak azt érte el, hogy azok pirosabbak voltak, mint előtte valaha! De hát mit tehet az ember lánya, hogyha a csajok összegyűltek a szobában és elkezdtek arról témázni, hogy kinek ki tetszik. Nyomban reppent a vád, hogy valakinek bizony bejön a kis zöld hajú álmodozó, s mint általában az ilyen célzott beszólások, valakinek az elevenébe talált. Neveket nem kellett mondani, mert akinek szánták, az ugrott föl elsőként ellenkezni. Az osztálytársnők néma cinkossággal villantották össze tekintetüket a bokorból kiugrasztott nyúlra. Tsuyu megcsóválta a fejét egyet nem értését jelezve. Véleménye szerint barátnőjének magától kellene rájönnie s lelkileg evolúcionálni, s megvallani, hogy igenis oda van a kis kócosért. Ettől eltekintve az ő gyomra is bukfencet vetett a gondolatra, hogy talán majd most végre erőt vesz magán és színt fog vallani. A már fent említett barna, puffancs hajkoronás csajszi inkább puffogva elhagyta a szobát, hogy azon nyomban neki álljon megcáfolni az őt ért vádat, miszerint gyengéd érzelmeket táplálgat Midoriya Izuku nevű osztálytársuk iránt. Szobája ajtaja nagy sebbel-lobbal vágódott ki (majd be), hogy azon a feldúlt leányzó tájfunként szédüljön be, s nekiugorjon sebtében összeállítani egy listát írni arról, hogy márpedig milyen sok dolgot ki nem állhat abban az érzelmileg egy kavics szintjén tobzódó srácban.
– Pf. Fiúk – nyögte ki bosszúsan, amikor a kedvenc zöld, nyuszis töltőceruzáját kiemelte a henger alakú írószertartóból. Újabbat fújt, mikor a pasztell zöld – szintén azon típusú rágcsálóra hajazó formát öltött –,tenyérnyi noteszét is magához ragadta.
„Ki nem állhatom azt a bárgyú mosolyát!" – körmölte le gyorsan az első dolgot, ami eszébe jutott, teljesen figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a gondolatra is bukfencet vetett az emésztő szerve. Egy belső hang ugyan kitartóan sikoltozta, hogy hazugság a leírt mondat minden egyes szava, de ő fütyült rá, kétszer is. Idővel hangosan kellett, hogy elnyomja az idegesítő hangocskát a fejében. Aztán csak sikerült elaltatnia a kis galádot, aki folyamatosan arra próbálta felhívni a figyelmét, hogy az ominózus hímnek valójában piszok cuki mosolya van és elolvad tőle, amikor a jobb orcáján megjelenik egy apró gödröcske a már említett tevékenység közben.
– Megy ez! – mosolyodott el szélesen, s szerette volna folytatni azt a bizonyos listát, de valahogy nem jutott eszébe semmi negatív dolog, amit Midoriya ellen felhozhatna, mint kifogást. Kénytelen volt hát idejekorán bevágódni az ágyba és az éjjelét álmatlan forgolódással tölteni. Másnap kócosan és csipás szemekkel felvéste a jegyzetfüzetbe, hogy nem tud Izukutól aludni, tehát idegesítő az ágyban, majd a notesz fedelét visszacsapva álmosan eloldalgott a reggelire felkészíteni a rágószerveit.
Egész reggeli közben ( sonkás szendvics és sárgarépalé ) a noteszt szorongatta az egyik kezébe, hogy azonmód lejegyzetelhesse, ha az eszébe ötlik még valami, amit felhozhat a néhány asztallal odébb mit sem sejtve reggeliző Deku ellen. Laposakat pislogott ezen tevékenysége közben és komótosan rágta a szívószála végét, ellenben az érintetlen szendviccsel. Asztaltársasága összesúgott, de Tsuyu leintette őket. Ismerte már a barátnője ezen oldalát, amikor annyira magába mélyed, hogy a kommunikációra alkalmatlanná válik, szóval hidegvérrel befejezte a rántottáját, megivott rá egy palack ásványvizet majd szó nélkül csapódott az órákra igyekvő Zombirakához, hogy amíg magához nem tér, a szeme és a füle legyen, mit sem törődve Mina és a többiek csodálkozó tekintetével. Azt már pozitív jelnek könyvelte el, hogy Uraraka nem vétett hibát az öltözködéssel, ebben az állapotban. Halk sóhajjal ereszkedett le a már ülő osztálytársától pár padnyira s érdeklődve figyelte az égen úszó felhőket az ablakon át. A nyugalmat csupán az zavarta meg, ha újabb kamaszok érkeztek a tanítás megkezdése előtt, s a többiek általában odaköszöntek neki. Uraraka életjelei egy bizonyos brokkolifejű osztálytársa érkezésével élénkültek csak meg. A fiú ugyanis jó reggelt köszönt mindenkinek.
Egyöntetűen.
Levitációt kiváltó társának azonban ez olyként esett, mintha teljesen egy kalap alá venné a többiekkel. Vagyis nem érdemelt kiemelt figyelmet. Ez csak egyet jelenthet. Zizzent a notesz és sercent rajta a nyuszis zselés-toll.
„Észre sem vesz engem" motyogta fennhangon, amit meghallva a fekete hajú barátnője azonnal érteni vélte, hogy honnan fúj a légáramlat.
A tanítás alatt Ochako viselkedése nem változott. Egykedvűen és meglehetősen feltűnően bámulta a terem másik oldalán elhelyezkedő bokor zöld szín kócos fickó tarkóját, aki feszülten összpontosított az óra anyagára. Tanáruk többször is intézett kérdéseket az osztályhoz, melyre kiemelkedően sokat válaszolt a csodálata tárgya. Erről eszébe jutott valami, s felcsapta a nyuszifejes noteszt.
„Stréber"
Fennhangon elejtett megjegyzését az osztály hangos röhögéssel jutalmazta, hisz ők is tisztában voltak Midoriya kényszeres megfelelni vágyásával, ám a dolog kimondva mindenkinél kiverte a biztosítékot. Egyedül maga az alany ült vörösödő fejjel, nem értve, hogy most miért is hangzott el az ominózus kijelentés, s a nevetésben kitört osztálytársai nem segítettek neki megoldani a rejtélyt. A napja így meglehetősen értetlenül telt el, s inkább behúzott nyakkal ülte végig a nap további részét. Illetve ebédkor megeresztett egy gyenge próbálkozást, hogy az automatikusan egymás mellé verődött Iida és Uraraka mellett hangosan gondolkozzon a dolgon, hogy vajon miért baj az ha készül az órákra. Mielőtt a kérdezettek fiú oldala kinyitotta volna a száját, az üveges tekintetű nőnemű már csapta is fel a fedelét a papírtömbnek s álmodozó tekintettel sétált el mellettük, fennhangon motyogva maga elé.
„Értetlen"
Zöldhajúnk joggal hihette hát, hogy az addig kedves és csupa mosoly lány megutálta őt valamiért, ami meglehetősen rosszul esett neki. Nem szívesen vallotta be, de az osztályban ő volt az egyik, akivel a legtöbb dolog fűzte össze, hiszen vele már a felvételi napján ismerkedett meg. Idáig abban a hitben volt, hogy a barna hajú és folyton kedélyes lánynak ő is az egyik legjobb barátai közé tartozik, ám az aznapi viselkedése élesen ellentmondott ennek a tézisnek.
Nem tudott hát nem ott téblábolni folyton a lány közelébe, mert meg szerette volna őt kérdezni a dologról, de félénk természete végett ezt nehezen lehetett kivitelezni, ha folyton egy csorda viháncoló nőstény vette őt körül. Lemondóan sóhajtott hát, és némileg derültebben vette át a postát osztó Iida kezéből a kis csomagot, melyet azonnal kibontott a csomagolóanyagból. A mellette álló Denki és Sero egy emberként füttyentett a limitált szériás AllMight babát felismerve s zajos irigykedésnek adtak hangot. Uraraka nyulas tolláról lepattant a kupak s már jegyzetelt is. Mindezt Midoriya a szeme sarkából látta s úgy döntött inkább felvonul a szobájába, hogy egymaga bontogassa tovább a frissen szerzett akciófiguráját. Végül is nem minden nap kap az ember egy olyan babát, amit maga az idol tervezett s látott el a saját szignójával.

Lent a közös helyiségben Tsuyu kezdte úgy érezni, hogy barátnője túllő a célon és nagyon kifordult magából, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy mennyire rosszul látják a valóságot. Óvatosan belesandított hát az egész nap szóban forgó jegyzettömbbe és elkerekedett szemekkel nyugtázta, hogy Uraraka biz baromi vaskos szemfedővel látja a világot. De őt ismervén azt is tudta, hogy ez csak átmeneti állapot, s ha nem billentik ki ez egyensúlyából, akkor ezt magától nem fogja bevallani. Fejében terv kezdett formálódni. Barátnője zöld tea imádatát kívánta felhasználni ellene, hogy végre levegye álszent kis mancsait arról az átkozott füzetkéről. A barna lány felszabadultan szagolt bele a frissen felbontott, automatából vásárolt teába, s mindkét kezét jólesőn az aludoboz falaira szorította.
– Aaah. Köszönöm Tsuyu, ez nagyon jólesik – süppedt vissza a kanapéra a lányok gyűrűjébe, néhány perccel később. Fogalma sem volt róla, hogy amint letette az íróeszközt és a papírtömböt, azok köddé váltak a kedves barátnéja által s már tovább is passzolta a legrátermettebb egyénnek, aki láthatatlanul csempészte az ajtóból visszaforduló, csomagja darabjait összeszedegető és magában motyogva távozó Deku cuccai közé.
A fiú a szobájában lecuccolt, majd a dobozába helyezett ismeretlen tárgyat felismerve egyre sápadtabban olvasta az apró betűkkel írt oldalon álló felsorolást!

Miért NEM vagyok szerelmes Midoriya Izukuba :

– Bárgyú a mosolya

– Észre sem vesz engem

– Idegesítő az ágyban???? - ezt vajon hogyan kell értelmezni ?

– Stréber - folyton tanul és edz

– Értetlen – akkor se értené mi a szitu ha a szemébe mondanák

– Gyerekes – babákkal van tele a szobája.

Torka egy pillanat alatt kiszáradt, s rohadtul vacak érzés kerítette hatalmába. Ezt a füzetet látta egész nap Uraraka kezében. Hát valóban ennyire nem kedvelné? Azt írja értetlen, s ez valahol igaz is. Nem fért a fejébe, hogy mire vélje a dolgai közé keveredett kis noteszt. Az végképp hülyén jött ki, hogy miért baj, ha nem veszi észre, ha egyszer nem bírja őt.
Az ágyjelenet meg egyenesen abszurd
Lényegtelen.
Ettől függetlenül azért valahogy vissza kellene adnia neki a kis noteszt.

Összeszedte hát minden bátorságát és vissza caplatott a földszintre, ahol végre-valahára szedelőzködtek a nőstények, hogy nyugovóra térjenek.
Hogy ezek mindig csak hordában képesek mozogni – állapította meg az ajkába harapva s elhaladt az előcsarnokon átvonuló csapat mellett majd hirtelen gondolattól vezérelve a hátul haladó Ochako kezéért nyúlt és a meglepetten felé forduló lány kezébe nyomta a számára idegen tárgyat. Arca vörösen izzott, amiből a lány azonnal rájött, hogy elolvasta a felsorolást. Mindketten zavartól égve pillantottak félre, félve a másik megrovó pillantásától.
A többi osztálytárs egy pillanatra meglepetten csodálkozott rá kettejük zavartól izzó aurájára. A helyzetet orvosolandón Tsuyu visszalépett a meglepett barátnője kezéből kivette a noteszt, látványosan kisatírozott rajta valamit, majd a fiú kezébe nyomta.

Midoriya csodálkozó tekintettel olvasta el újra a papíron lévő kezdő szöveget. Kétszer is.

Miért **** vagyok szerelmes Midoriya Izukuba :

Ezt a szöveget legalább kétszer kellett megint elolvasnia, mert sehogy sem fért a fejébe, hogy a címszöveg és a tartalom alatta miképpen függnek össze egymással. Bárgyú tekintetére az alacsony lány a fejét csóválta.

– Te tényleg nagyon értetlen vagy. Ne várd, hogy magyarázatot is írjak minden egyes ponthoz, csak fogadd el.
Uraraka rákvörös fejjel, mozdulatlanul figyelte a jelenetet, s reszketve állta a csodálkozó fiú tekintetét még akkor is, amikor az egymással sokat sejtető pillantásokat váltó lányok tovább vonultak a hálókörletek felé.

***

2021

nem vagyok teljes mértékig elégedett vele... de már régóta terveztem ezt a fejezetet és kicsit vissza kellett rázódnom a témába :D meglepetésemre félig kész is volt, csak befejeznem kellett... de komolyan érzem, hogy lapos lett és a végére is jól jött volna kicsivel több élet ...

bocsi érte. Remélem a következő jobban sikerül majd