Figyelem, felkészülni, FIGHT!!!!!!!!!!!!!!!

  Ennyit harsogott a hangosbemondó. 

  20 perccel ezelőtt:

     - Hova megyünk, Cementosz tanár úr? -  faggatta őt Hiroge Asami, kiöltve nyelvét egy sziszegéssel.

  A tanár biztosított minket, hogy ne aggódjunk, amiért kikért minket óráról, csak kövessük és meglátjuk az okát. Bár ha lett volna nálunk egy pár All Might -os liminált kiadású dolog, ezer százalék, hogy felment minket ezalól. 

     - Az 1A osztály? - torpantam meg. - Mit keresünk mi itt?

  De már terelt be minket a nyitott ajtón.

     - ...és most a 2 évfolyam 10 legjobb diákja mutatja meg nektek a tudását, a lehető legtöbbet sajátítsatok el tőle. - Ennyit hallottam Aizawa tanár úr monológjából (aki nem volt igazán lelkes, már a kezében tartotta sárga hálózsákját). 

  Ijedten néztem körbe. 20 diák előtt kéne megmutatnom a képességemet, azt, hogy az agyam 99, 8%-át tudom uralni?! Ez nem fair! Még beszédet sem írhattam, hogy fogok megszólalni?!!!!!!!!!!!!!! A baloldalamon Hiroge haja halkan sziszegett. 146 cm-el még az első osztályosoknál is kisebb volt... Vagyis nem egészen.

      - Eh? Egy kisgyerek? - Nem akartam megtenni, de az anyai ösztönök beindultak: odaszaladtam a lila hajú törpéhez és a kobakjára fektetve a kezem kezdtem el jobbra-balra döntögetni. - Jaj, de aranyos! Hogy lehet egy óvodás az elsőévesek közt?

  A kicsi nyálcsorgatva hagyta, hogy majd' leszaggassam a fejét.

     - Öhm, Moga-chan, szerintem csak kisnövésű - szólalt meg Chika.

  Kikerekedett szemekkel néztem hátra, majd elkaptam a kezem.

     - Bo-bocsánat. elhamarkodottan döntö-töttem, nem akartalak megsérteni!b - legyezgettem a mellkasom előtt a karjaimat hebegve.

  A srác úgy nézett ki, mintha gyökeret talált volna az úton. És a mondata...

     - Női mellek...

  Összevontam a szemem. Lenéztem és újra kikerekedtek a szemeim. Idegen ujjak pihentek a legintimebb helyemen. Csak kettőt tudtam pislogni, mikor...

     - Hogy mered Moga-chan becses melleit fogdozni, te hátulgombolós kis pöcs?! - Chika egy kézmozdulattal fejen vágta a srácot, akinek a testrésze hangos koppanással csapódott a falapnak. Ha ez nem lett volna még elég, Chika székként használta a golyófejét, ránehezítve tomporát. - Jó, hogy nem mindjárt akarsz menni vele a susnyásba!

  Kikerekedtek a szemeim és vadul csapkodni kezdtem a szárnyaim, hogy repülhessek a fellegekbe.

     - MI?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

     - Ha befejeztétek a kis közjátékotokat, akkor folytatnám - szólt közbe Aizawa tanár úr.

  Rögtön megálltam ott, ahol voltam és arrébb csoszogtam.

     - Csak tessék -vigyorogtam.

     - Csak így tovább, hamarosan szétszakad az arcod, hurrá - mondta érzelemmentesen Kanako, mellkasán összefont kezeivel. 

  Fumie Mio felé fordult és belesuttogott valamit a fülébe. Mindketten halkan felkuncogtak és nagy figyelemmel néztek rám. 

     - Szóval, meg kell küzdenetek.

  Mind a tízen elhallgattunk, majd egyszerre ordítottunk fel.

     - MICSODA?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

     - Mivel elsősök vagytok - folytatta tovább az osztályfőnök, ránk se bagózva. -, így ketten küzdötök meg egy ellen. De nem indítunk ekkora előnnyel szemben titeket sem. Bármelyikőtök esik ki a pályáról, mind a kettőtöknek véget ért a harc. És a csapatból a legjobbnak 5 percig kell várni, mire harcolhat. Sorshúzással döntitek el, kivel harcoltok - emelt fel egy zsákot. - Engem meg hagyjatok aludni. Áh. De kifárasztottatok. - Azzal belebújt a zsákjába és bealudt.

  Hiroge Asami   vs   Jirou Kyouka   Yaoyorozu Momo

  Kanako  vs   Kaminari Denki  Mezo Shoji

  Chika  vs  Mineta Minoru  Zero Hanta

  Én következtem. Belenyúltam a zsákba és kihúztam két cetlit. Kihajtottam őket és felolvastam a neveket:

     - Bakugo Katsuki, Kirishima Einjirou.

     - VÉGED!!! - üvöltötte az ajtóhoz legközelebbi padsorban a 2. helyről egy srác. 

  Csak pislogtam és tikkelő szemmel valamit sikerült kinyögnöm.

     - Rendben... Oh, ez... csodás, már alig várom, köszi a tippet - hadartam el a végét, majd odahajoltam Chika-hoz. - Ki ez a Kirishima? - Olyan halkan beszéltem, hogy az egész osztály hallotta. 

  Egyöntetűen fordultak egy vörös, meredeken az égnek álló srácra, aki magára bökött levakarhatatlan vigyorral.

     - Már alig várom, kezdek baromira izgulni, hogy harcoljak Bakugo-val.

     - Pofa be, nyomi, seperc alatt a földbe döngölöm ezt a töpszlixet!! - csikorgatta a fogát Bakugo Katsuki névre hallgató második világháborús atombomba, akire elfelejtettek mosolygós fejet rajzolni.

     - Első helyen végeztél a U.A. Sportfesztiválján, így ki kell várnod az 5 percet - ült fel Aizawa tanár úr mögöttem.

     - EZT A DINKA SZABÁLYT?!!!!!!!! MÉGIS A FASZ ÉRTELME VAN ENNEK?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 

     - Nekem tökmindegy - hanyatlott hátra Radírfej-Sensei és folytatta a durmolását.

  Én csak a lehajtott galléromat húzogattam idegességében, izzadtam, mint a hatökör. Két fiú ellen fogok harcolni, akik még nyilvánosan le is becsülnek. CSodás...

  'Ne feledd, mit ígértél!' - emlékeztettem magam. Kifújtam a levegőt, kiegyenesedtem és farkasszemet néztem a vörös cápafogúval.

     - Nem foglak kímélni titeket, ezt megígérhetem - Próbáltam előhúzni az őrült beteges vigyoromat és nagyon úgy látszott, sikerült is, Kirishima Einjirou meghökkent a szavaim hallatán.

     - Nem is kell, hülye szemüveges nyomi, halott leszel!!! - harsogta Bakugo Katsuki.

     - Abbahagynád?! - vágtam vissza repülés-üzemmódban. - Ne nézz már le ennyire!

  Kisétáltunk az épületből, egyenesen A Pályára (miért nem próbálkoztak jobb nevet kitalálni?). "Én leszek az első párbajozó a fiúk ellen. Minden erőmet be kell vetnem, ha nyerni akarok. Ha az elsősök legnagyobb dobogósát legyőzöm, akkor nagyobb esélyem van a célom elé.  Ezért... Mindenképp győznöm kell!"

 Üdv!

Pá!