Helyzet!

  Itt az új rész! Mivel a hősök többsége férfi szokott lenni és mivel nem vagyok jó fiú karakterek készítésében, így minimumm 20 lány van XD Bocsánat. De a csillagokat és kommenteket várom.

   Kö-szö-nöööm.

  A folyosón bandukoltam, keresve az osztályomat. 

  "Hol lehet? Hol lehet? Áh, hát nem egyszerű eltéveszteni" Bámultam a hatalmas vörös 1B feliratra.

  Kifújtam a levegőt és eltoltam az ajtót. Pechemre vagy sem, rajtam kívül vagy egy tucatan voltunk. Stikkelő szemmel álldogáltam MÉG (vagy már megint?) a keretnél. Mikor vagy ezredszerre gondoltam visítva a csíknak elhúzásáról, odasántikáltam az ajtó melletti padsorba és levágtam magam a második padra. Elhelyeztem a székem és elővettem az angol nyelvi segéd kitöltögetős füzetemet. A ceruzám hegye hangosan sercegett a lapon, amíg bokakörzést végeztem. Nos, így kell egyszerre több dolgot végrehajtani! És pont akkor vette el a füzetemet. Azonnal felkaptam rá a fejemet.

  Zöld, tömött haja lelógott a vállára, fabarna bőrén kacskaringós mélyedések virítottak. Próbálta 

     - Angol kitöltögetős... füzet. Mi? - nézett rám.

     - Ez szerintem valami segítség - ugrándozott mellé egy társa, haját kétoldalt copfokban viselte és a jobb lába duzzadtnak tűnt. Vagyis... Annak tűnt elsőre, de ahogy felemelte azt a végtagját, leesett róla a cipő...

  Döbbenten néztem az anti-létező lábfejét. A harisnyától nem biztos, de mintha a vége valami keménybn végződött volna.

  A lány követte a pillantásomat.

     - Ja, megint leesett a lábamról - mozgatta meg a bokahajlatát. - Fránya pata.

     - Pata? - csúszott ki a számon.

  A lány rámnézett és végigmért, mintha érdemes lennék-e a valászará.

     - A képességem a szatírság.

  Hát, talán odébb csúsztam a széken. 

     - Nem úgy értem! Képes vagyok olyan dolgokra, mint egy átlagos bakkecske - bólintottam, jelezve megnyugvásomat.

  Azután egyre többen lettek körülöttem, ami aggasztott.

     - A nevem Mino - bökött magára kacsintva a zöld hajú.

  "Ki Mino

  Képesség: nimfa Megtudja növeszteni vagy irányítani növényeket, másra nem hat a képessége."

  Lassan feloldódtam és kellemesen elcsevegtem velük. 

2 hónappal később:

     - Hiroge hol van? - kérdeztem.

      - Ő.... - kezdte Mino.

  Csak szaladtam.

  "- Ne menj! Mondta, hogy a döntése végleges!

    - Akkor is!"

  Csak nem... csak nem...

  Kiértem. A A.U. kapuja felé pedig ott bandukolt.

     - Hiroge!

  A lány hátranézett. Haja megrezzent és tincsei végén érdeklődőn felszisszentek a vipera fejek százai. Alig 10 méter választott el minket. Hiroge lehajtotta a fejét.

     - A döntésem végleges - motyogta. - Nincs pénzünk. Így nem tanulok tovább, elmegyek dolgozni - mondta a talajnak, mint nekem. - Tudok kibérelni egy kétszobásat, anyukáméknak kevesebb gondja lesz velem.

    - Ez nem helyes. - Nem tudom, melyikünk volt meglepődött, hogy végre a sarkamra álltam. Ötöst nekem! - Feladni az álmodat... - Felkaptam a fejemet és nyeltem egyet. - Legyen... Lakj nálunk! Apa biztos megengedi. Mindkettő félnek így lesz a legjobb! Kérlek... ne add már fel, hogy hős legyél, hisz annyit nevettünk együtt!

  Hiroge meglepetésemre bólintott. Elmosolyodtam.

     - Akkor rendben.

Igen, ez a plussz rész szálat megmozgató és igen, a felső képet én csináltam :D "Ugye milyen aranyos"

  igen

  Viszlát!