Hali! Előre közlöm, számításaim szerint ez lesz a leghosszabb rész az egész történetben.

       Ösztönösen a fülünkre tapasztottuk a kezünket. Mintha különféle oktávokon trombiták és cinytányérok zengtek volna, az egység szót nem is ismerve.

    - Á-háh, a fülem! - nyafogta teli torokból Saaya, sikeresen túlharsogva a zajt.

  Ahogy elmúlt, ránéztem. A füléből valami lassan szivárgott. Megdöbbentem.

     - A belső füleim segítik az egyensúlyt, így elég érzékenyek - magyarázta rám se nézve, kérdésemet megelőzve. - De kövessük a hang forrását.

  Eléggé abszurd ötlet volt felőle, hisz a falak visszaverték. Valahogy mégis megtaláltuk azt a repedést, de nem tudtonk egyáltalán átférni rajta.

     - Menj arrébb! - hátráltam, majd nekiiramodtam.

      - Öhm, szerintem ez nem jó ö-

  BUUM!!!!!

  Záporozott a kavics- és törmelékdarabok rengetege. Immáron 4 embernyi magas és 10 széles volt. A csípőmre tettem a kezem.

     - Mehetünk! - mosolyogtam rá, amivel talán még jobban megijesztettem.

  Egy egyenetlenül lebetonozott folyosóhálózaton kötöttünk, tízméterenként felaggatott villanyokkal. Folyamatosan kitekingettem a mellékfolyosókra, de kongott minden a némaságtól. De néha mintha apró rengéseket éreztem volna... A többiek is itt lehetnek - morfondíroztam. 

  Megtorpantam.

     - Visító csajszi? - nézett tanácstalanul rám Saaya.

      - Hát persze! - kaptam a fejemhez. A beton mögött repedések, simán fel tudom mérni a terepet 50X20 négyzetméteren belül - ordítottam boldogan az arcába.

  Leguggoltam, megérintettem a talajt és lehunyt szemmel koncentráltam.

 ***********************************************

     - Ez az, így kell csinálni! - öklözött a levegőbe vidáman Asuka, mikor legyűrt egy ellenfelet a Tisztításával.

  Hotaru megigazította a fején ülő francia női sapkát. Hátulról valaki megpróbált ráugrani, mire a lány hátranézett és egy pillanat alatt a gonosz mögött termett, majd tarkón rúgta. A maszkos férfi összeesett.

     - Milyen idegőrlő - motyogta azzal a hangjával, amiről azt embert azt hinné, még félálomban van, megigazítva lecsúszott mandzsettáját. 

   Mögötte Kairy elszántan bólintott egyet és valamit mutogatott.

  A jelenet elmosódott és egy máikat láttam. Chika és Kanako vállt válnak vetve küzdött, annyi különbséggel, hogy egy körgyűrűben álltak.

  Valaki meglökte erősen a vállam, így kiestem a transzból. Saaya ijedt képpel előemutatott. Követtem a pillantását.

     - Oh, te jó... 

      - Ugorj! - visította Saaya, beindítva a képességét.

  Én is csak egy hajszállal nem jutottam bele abba a tömény lila zselémasszába, ami gyorsan végigcsúszott a folyosón.

     - Harc? - búgta torz hangon, kuncogva talán. - Érdekes.

  Elég nehéz volt számomra a plafonon maradni. Összenéztünk és egyből egy nevezőre jutottunk: legyen HARC!!

  *******************************************

  Konkrétan egyszerre lendültünk, vigyázva, nehogy egy pillanatnyi időre is elég közel kerüljünk a zseléhez. Így nehéz dolgunk akadt. Próbáltam lefedni lapokkal, de a hullámzó, elvileg nem élő test feljebb nyomta és megrepedtek ezáltal.

      - Tudod mit? Támadjunk! - vágta nekem Saaya.

       - Nem! Itt nincs esélyünk! Keressünk egy nyíltabb teret! - mérlegeltem az esélyeinket. - Menjünk vissza!

  Csak ennek  a zselének nem tetszett a tervem... Úgy tűnt, visszahúzódik.

      - Elmegy! - ivott előre a medve bőrére Saaya. - Ezt neked, te kilós ivólé!

  Majd akkor indult meg.

      - Öhm, szerinted már indulhatunk vissza?

  Egyszerre pördültünk meg és - visítva menekültünk lélekszakadva. Többször fordultunk rossz irányba, így eltévedtünk. Én kezdtem kifáradni. Lassultam. De köztünk és a zselé között kezdett megszűnni a távolság nagysága. És akkor buktam orra. Annyira okos azért még voltam, hogy megforduljak. A gyönyörű (khm, khm, rondább szavakkal is illetném szívesen) bámultam és ahogy az utolsó másodperceimbe megrepedni kezdtek. 

  Nem tudom, meddig lehettem eszméletlen. Arra jöttem rá, hogy kapálózok valami sűrű közegben levegő után, majd csak úgy odébb csúszik. Öklendeztem a padlón. Majd egy újabb ájulás.

***********************************************************

   Kinyitottam a szememet, ami tömérdek fény vetült a félhomály után.

     - Ez a menny?

  Saaya belehajolt az aurámba. 

     - Naná, mit vársz, angyalkákat is akarsz látni? Esetlg szárnyas malackákat?

  Legörbült a szám.

      - Ha te is itt vagy, akkor ez csak a pokol lehet.

  A nálam idősebb jóízűen felkacagott.

      - Dehogy is! Ez a felszín. - Magyarázta úgy, mintha félkegyelműű lennék. - Tudod, az a világ, amiben hősök harcolnak gonoszok ellen, blablabla... Na de! Itt vannak az orvosok.

  Na, itt van az eddig sorozatból ismert hősiskolák:

U.A.

Shiketsu

Ketsubutsu

Isamu

Other

Na! Valaki tud még?