Másnap a nyüzsgő ebédlőbe tartottam Kiter-san-nal és Aika-val - utóbbi inkább csak követett minket, egy szót sem szólt, csak bámult maga elé. Épphogy néhány méterre volt a bejárat, megálltam.

     - Heh.....? Moga-chan, mi a gond? - rezzent meg Kiter hófehér tollas szárnya.

  Legyintettem, lehajoltam és a cipőmet kezdtem keresni.

     - Csak egy kóbor fél pár cipő, semmi nagy ügy. Menjetek csak! - Kúsztam össze-vissza, majd amikor éppen már adtam volna fel a keresést belenyomódott az arcomba.

     - Tes-sék! - hallottam egy ismerősen laza hangot.

  Ránéztem az illetőre.

     - Heh? Saaya?!

  A lány nyelvét kidugva felmutatta mindkét hüvelykujját.

     - Mogami, rég találkoztunk! - nyújtott el minden egyes utolsó két szótagot.

  Bólintottam, ő felsegített és együtt indultunk vissza. De akkor történt valami... Léptem még egyet és éreztem, hogy előre bukom. Saaya keze a vállamról eltűnt. Megfordultam, ahogy lefelé zuhantam. Felettem egy kör alakú mélyedés vibrált, Saaya ott lebegtette magát. Annyi volt az utolsó emlékem, hogy kinyújtsa a kezét, majd a portál bezárul...

20-20! O.O Jé, pontos!