'3 hét telt el. Az orvosok szerint gyorsan épültem. Ha ilyen jó ütemben gyógyulok, 1 hét múltán haza is botorkálhatnék.'

  Végül sikerült. 

     - Onee!

  Hátranéztem. Monji pislogott rám naaaaagy mogyoróbarna szemeivel. Pink felsőt és sötétkék melegítőalsót viselt.

     - Igen?

     - Apa szólt, hogy hamarosan jöhetsz enni - mutatott el.

  Bólintottam, mire a húgom már ott sem volt. Visszafordultam a tankönyveim felé. Nagyon sok lett a hátrányom, így ha nem sietek, évet ismételhetek - zakatolt a fejem. Végül becsuktam a matekfüzetemet és bekötözött karokkal felálltam. Az anyagot kissé meg huzigáltam. Kezdett idegesíteni már ez az állandó bizsergő érzés. A jobb szememre tapasztottam az ujjaimat, de a kötés elválasztott tőle. Már összevarrták, csak egy csík emlékeztetett majd életem hátralevő részében. Odaálltam az ablakhoz és megpróbáltam lesimítani sötét fürtjeimet... sikertelenül. 

  A konyha falait körülvették a különféle gépek, középen asztal álldogált "szigetként". Most hemzsegett a lisztes zsákoktól és a mennyei illatú takoyakiktól. Leloptam a tálcáról egy frissen sült amerikai palacsintát és beleharaptam.

     - Nem elég omlós a tészta - rázta a fejét Monji.

     - Ne bomolj már - morogtam teli szájjal, rágva a falatot. - Nagyon jó!

  "A húgom ötéves kora eldöntötte, hogy a világ legjobb szakácsa és magáncukrásza lesz. És nagyon jól felszedte magát e téren."

  Monji rám nézett és elővette kislányos mosolyát. Visszamosolyogtam, de Miss. Buldózer már letarolt.

     - Te vagy a világ legjobb nővére! - hüppögte, kötélként rám csavarodva. - Olyan jó vagy hozzám!

  10 perccel később az apró ebédlőben kuksoltunk. A TV halkan szólt, miközben néztük a legújabb kiadást a "Hogyan harcolnak a hősök a gonoszok ellen" sorozatból. Monji néha imitált egy-kettő mozdulatot, de Apa mindig kedvesen rászólt.

     - Drágám, kérlek, hagyd az erődet a jövőbéli terveidre.

  Ilyenkor persze Monji-nak be sem állt a szája e téren. Elmosolyodtam, de a szemem sarkából rápillantottam a 2 üresen hagyott székre... Csengettek. Apa már készült fel.

     - Hagyd, majd én. - És már az előszobán át tartottam a bejárat felé. 

  Kinyitottam. A postás átnyújtotta az átvételi nyilatkozatot meg a tollat. Gyorsan ráfirkantottam Apa adóvételi- és telefonszámát, majd vártam a csomagot, ami egy apró borítékot jelentett. Bólintottam és óvatosan becsuktam az ajtót. Visszafelé menve kezdtem felfeszegetni, majd mire a konyhába léptem, a levél sorai közt cikázott a tekintetem.

     - Mi az, drágám? - kérdezte Apa.

  Végül sóhajtottam és utoljára olvastam el a köszönőlevelet.

     - 13-as küldte. - Felnéztem. - Apa. Felvételizhetek a U.A.-be.

  A pálcika kiesett a kezéből.

     - M-mi?