"Aznap éjjel nem bírtam elaludni. Csak forgolódtam... De egyvalamit mégis álmodtam..."

  A sötétségben kopogás hallatszott. Mintha valaki mezítláb járkált volna... Egyre hangosabbak lettek, ahogy mellém értek és ezzel az erővel ment el mellettem. A végén egy világosabb, de csak éppen annyira, hogy láss szobába ért. 

     - Nos, mi hírt hoztál?

     - M-chan, öröm újra látni! - Vágta rá egy fura hangnemű lányhang, mintha ivott volna.

  Azonnal felriadtam. A szobámban voltam. Hátradőltem a párnám, az jobb oldalamra fordultam és átöltem felhúzott térdeimet. Szemeim vadul táncikáltak fel-alá. Belefúrtam a térdemre a fejem, csak a homlokom és a szemem látszódott ki.

     - Mi történik velem? 

  Sziasztok! Igen, nagyon rövid lett, de szálat megindító lökés. 

 Valakiben már megindult a rossz érzés? Hm?