Megjegyzem, nem én indítványoztam. Mint. Mindig.

  Éppen egyedül iramodtam az ebédlő irányába, mikor letámadott a Kis Gonosz. Konkrétan követett, alaposan végignézett és folyton kérdésekkel bombázott.

     - Hány cm magas vagy?

     - 156 ÉS FÉL!! - Biztos, ami biztos, tüntesse fel ekkorával, hogy kis híján 157 cm vagyok! Dobpergést!

    - Van tesvéred?

    - Igen.

     - Milyen a vércsoportod?

  Itt megtorpantam. 

     - 0RH pozitív - böktem ki. Elég furán nézett rám. - Az én vérem elég különleges. Az orvosok szerint a családi képesség öröklődésének felbomlása miatt van. Igazi aranynak tekintik, rajtam kívűl alig 50 ember él hasonlóan.

     - Ha ezt Stain tudta volna... - motyogott valami ilyesmit a füzetébe Midoriya Izuku.

     - Heh? - néztem rá.

      - Semmi! - mentegetőzött, én meg hagytam, hadd kösse az ebet a karóhoz.

  Annyira sok kérdéssel állított meg, hogy mire a bejárathoz értünk, a tanóra 2 perce megkezdődött. Így jóllakva sétált ki-ki a terméhez. Aha!