12. - B-s Uzigyerek színre lép
Az órákon most is ugyanúgy teljesítettem, mint eddig: mindig fent volt a kezem. A tanár úr szokásosan mondta, hogy "csak akkor tedd fel a kezed, ha a 10-es számjegyűeket összeszoroztad". Azonnal tudtam.
- 3628800! - mondtam.
Szegény tanár úrnak leesett az álla és csak egy torokköszörüléssel tudott visszazökkennie nyugodt állapotába.
Szokásosan, mint minden matematikai óra után, szaladtam az 2A-s terembe. De beleütköztem valakibe. Felnéztem az illetőre, ő meg észre sem vette, hogy valaki a hátának rohan. Csak az égnek meredő vörös hegyhajának köszönhetően jöttem rá, ki az. Konkrétan az egész osztálya ott volt. És épp valaki kinevette őket. Szőke lapult haj, hideg kék szemek, arrogáns beszéd, lenéző testtartás. Ez csakis az a híres Neito Monoma lehet. Odacsúsztam hozzá és lecsaptam a hajába martam. Könyv a szabad kézbe és PUFF!!
- Nem szégyelled magad?! - ráncigáltam az üstökénél fogva elalélt fejét. - Ezzel járatod le az összes idejáró B-s tanulót.
- Heeejeheh - motyogta fennakadt szemekkel.
A homlokához kezdtem veregetni a könyv gerincét.
- 1: Nem gúnyolsz ki senkit 2: ne legyél nagyra és 3: ha hős akarsz lenni, legyél tisztességes, világos? Ha bántod őket - böktem az 1A-sokra -, bántasz engem is, és arra biztos mérget vehetünk, hogy nem akarsz ujjat húzni velem. Nindzsák a barátaim, pajtikám, simán elverlek! Akkor most eredj! - rúgtam belé, amivel a legközelebbi falnak csúszott.
Ahogy eltűnt, akit páholhatnék, hamar inamba szállt a hű, de nagy bátorságom. Felvettem az imént földre esett matematikai tankönyvemet és puffogva indultam a cél felé.
- Arrogáns, visszataszító disznó, tipikus férfi! - morogtam a "legcsúnyább" megjegyzéseimet.
Ahogy befordultam a terembe, levágtam a könyvem az utolsó padra. Chika szokásosan a széken hintázott.
- Ne hintázz! Még elesel vele - köptem neki oda.
- Uuhhh. Valaki de morci! - húzódott kaján vigyorra a szája.
- Fogd be!
Egyszerre lepődtünk meg, nem tudom, melyikünk jobban. A számra tapasztottam a kezem. Chika visszahanyatlott.
- Na, ezt meg kell ünnepelnünk.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top