Hívogató kulcscsontod s annak bájos anyajegye

Azon a napon volt életünk első közös vásárlása, s azon a napon eszméltem rá, hogy talán tényleg vonzódom hozzád.

A Nap még alig bújt elő, mikor te már izgatottan toporogtál ajtóm előtt, várva, hogy beengedjelek.

- Jézusom, Jimin! Még csak hét óra van, mit csinálsz itt? - dörzsöltem meg álmosan szemeimet, miközben csillogó íriszeidbe meredtem. Egy fekete garbó pihent felsőtesteden, izmos lábaidat pedig egy farmer nadrág fedte. Ahogy végig mértelek, ajkaim önkénytelenül is a kiszáradás mellett döntöttek.

Természetesen, te is hamar kiszúrtad, hogy téged leslek, s piruló arccal fordítottad el fejedet a szomszéd ház irányába.

- M-mi az? Kövérít? Pedig direkt azért választottam feketét, mert abban az ember elvileg vékonyabbnak tűnik. -húztad el szomorkásan ajkaidat, amit én csak egy halk kuncogással nyugtáztam, de megint nem szóltam semmit.

Túl sok fontos szót tartottam akkoriban fölöslegesnek.

Végül, kiderült, hogy azért érkeztél meg hozzám olyan korán, hogy a plázában elkerüljük a tumultust.

Azon a napon rengeteg feketébbnél feketébb ruhát felpróbáltál, s közülük sokat meg is vettél, de őszintén nem értettem, hogy a vidám, kedves, pozitív kisugárzásodat miért akarod a sötét színekkel vissza fogni.

Most már elhiszed? Én már akkor is így vélekedtem rólad.

- Hé, Jimin! Most komolyan, azt is meg akarod próbálni? - mutattam hitetlenkedve, a kezedben tartott - azon a napon már legalább ötvenedik - fekete pólóra, amivel beálltál a fülkék elé.

- Miért? Valami baj van vele? - értetlenkedtél, mire fejet csóválva kaptam ki aprócska kezeid közül az anyagot.

Pár perc után már egy csíkos, kék-fehér pólóval a kezemben tértem vissza, s győzelem ittas mosoly kíséretében toltalak be az egyik fülkébe.

Természetesen miközben öltözködtél, legalább tízszer végig hallgattam, hogy a csíkok nem állnak jól a pufók embereken, de én nem vettem mondandódról tudomást.

Pedig kellett volna, nagyon is kellett volna.

Talán két perc is beletelt, mire végre elgördült az - eddig téged takaró - függöny, s feszengve álltál meg előttem, karjaiddal a felsőtestedre tapadó pólót takarva.

Én csak elmosolyodtam zavarodon, majd karjaidat eltoltam a felső elől, hogy végre megnézhessem, hogy áll.

Ellőtte sosem értettem, hogy miért mondják azt az emberek; elállt a lélegzetem -, de az a mondás is értelmet nyert abban a pillanatban.

Lenyűgözve néztem keskeny derekadat - melyet a póló tökéletesen kiadott - , izmos mellkasodat, s egészen széles - ám annál csontosabb vállaidat - , mikor tekintetem kiálló kulcscsontodon állapodott meg.

Teljes bűvöletben simítottam végig kiálló csontodon, s annak selymes bőrén, ujjaimmal többszörös köröket leírva aranyos, barna anyajegyed körül.

- M-mit csinálsz Hobie? Ez zavarba ejtő. - temetted kezeid közé lángoló arcodat, amit én csak egy halk kuncogással nyugtáztam.

Annyira édes voltál, annyira lenyűgöző.

Férfiasan helyes és vonzó, mindeközben feminin vonásokkal rendelkező gyönyörűség.

Ez voltál te.

S én akkor jöttem rá, hogy talán tényleg vonzódom hozzád.

A harmadik dolog - ami teljesen megigézett benned -, kiálló kulcscsontod volt, s az azon elhelyezkedő aranyos kis anyajegy, melyet oly' sokszor jutalmazhattam már meg csókokkal.

**********

Sziasztook^^
Itt lennék a folytatással, remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket!❤️
Kritikákat, véleményeket, tanácsokat hagyni most is ér, igazán nagy segítségek lennének a számomra!😊
További Szép Estét^^