Hatalmas hurrikánok Londonban - A szakértők sem tudják az okát a szélsőséges időjárásnak Anglia fővárosában

- Au.

- Á, jó reggelt. Hogy érzed magad?

- Mint akit kétszer mostak át - felelte Natasha, és ülő helyzetbe tornázta magát. - Mi történt?

- Brannan vállon lőtt, hazahoztunk, kiszedtem a golyót, és két napja alszol.

- Ó, remek - dörzsölte meg az arcát Natasha.

- Jó. Elmegyek a boltba, ha nem gond... - indult el a férfi kifelé a szobából.

- Várjon - szólt utána hirtelen a lány. - A Hyde Parkban, amikor Brannan odaadta a nyakláncot... Maga valami elátkozott nyakláncról beszélt, és hogy Brannan hogyan semlegesítette a mérgét...

- Tessék? - fordult vissza dr. Frances. - Nem mondtam ilyet. Natasha, sok vért vesztettél, ilyesmi nem történt.

A lány kételkedve túrt a hajába, majd intett a férfinek, hogy menjen. Ő nagyon is jól emlékezett, hogy mi történt a Hyde Parkban, dr. Frances hazudott... De vajon miért?

******

- Odaadta neki az ékszerét, fel tudod ezt fogni!?

Matthew Frances fel s alá járkált a szobában, Albert pedig kissé unottan hallgatta.

- Odaadta? Na és? Natashának nem lett tőle baja, ez a lényeg.

- Nem, ezt nem értheted! - túrt a hajába Matthew, majd sóhajtva ült le. - Az a nyaklánc elátkozott, és fogalmam sincs, Brannan mit csinált vele.

- Emiatt aggódsz, pedig Natashát meglőtte Brannan. Érted? Meglőtte. Brannan.

- Nem vagyok idióta - sóhajtott a férfi. - Nem volt halálos lövés, ezt Brannan is tudta, azért lőtt oda és úgy. Fren-t meg akarta ölni, úgy is lőtt.

- Egyébként mi lett a holttestével?

- Nem tudom. Én Natashára koncentráltam, Brannan valószínűleg elvitte... De őszintén szólva nem is érdekel.

- Na jó, nyugodj meg. Minden rendben lesz, csak ne idegeld magad. Az csak egy hülye nyaklánc, amit Brannan a kínaiban vett, hogy elterelje a figyelmed. Mondtam neked, hogy erre épít. Jól vagy?

- Jól - sóhajtott dr. Frances.

******

- Ki az isten akkora barom, hogy hajnali háromkor hívjon fel? - dünnyögte Matthew Frances a telefon felé igyekezve, majd idegesen kapta fel a kagylót. - Mi van!?

- Szia, én vagyok - szólt bele a készülékbe egy női hang, amitől a férfit kirázta a hideg.

- Mit akarsz? - sóhajtott.

- Ha azt mondom, Hurrikán életben van, elhinnéd nekem?

- Nem. Valószínűleg soha nem mondtál még igazat nekem, és nagyon jól tudom, hogy Hurrikán meghalt.

- Oké - sóhajtott a Szőke. - Tudunk találkozni?

- Nem.

- Tudok bizonyítékot mutatni.

- Mégis miért lenne életben Hurrikán? Vagy kétszáz métert zuhant, azt nem lehet túlélni.

- De ő Hurrikán - emlékeztette a Szőke. - Tudod, szelet tud generálni meg ilyesmik.

- Igen, képzeld, a Nightmare tudósa voltam, nagyon jól ismerem Hurrikán képességeit, de te gondolom nem voltál ott, amikor az eset történt. Súlyosan megsebesült, egy kés állt ki a hátából, éppen emiatt esett le. Nem tudom, tudod-e, de az alany, amikor nagy fájdalmon megy keresztül, romlik a teljesítménye, mint egy átlag embernél, csak ez nála kihat a képességére. Hurrikán meghalt.

- Nem halt meg - vágta rá határozottan a lány. - Ha azt szeretnéd, hogy bebizonyítsam, gyere szombaton abba a sikátorba, ahol legutóbb találkoztunk.

- Hé - szólt bele a kagylóba, majd fájdalmasan konstálta, hogy lerakta.

****

- Tényleg nincs ennél jobb variáció? - sóhajtott Natasha, miközben tekintetét körbejáratta a cseppet sem hívogató helyiségben.

Három nap telt el azóta, hogy dr. Frances bejelentette, hogy venne egy új házat, mivel a mostani túl régi és kicsi. Azóta egyik romos épületről a másikra jártak, hogy találjanak valamit, ami kiadó és nem is túl drága.

- Fel kéne újítani, és kész is lenne - nézelődött dr. Frances még mindig optimistán.

- A felújítás többe kerülne, mint az egész ház - vélekedett Lauren, majd óvatosan előrelépett egyet a roskatag padlón, ami hatalmasat reccsent.

- Ugyan, az új házak nem olyan praktikusak, ez tökéletes lenne a számunkra - húzta végig a kezét egy porral vastagon belepett ősöreg szekrényen dr. Frances. - Lealkudok az árból, és meg is vesszük!

A két lány leplezetlen ellenszenvvel szemlélte meg alaposabban a jövendőbeli lakásukat, de nem vitatkoztak a férfival. Tudták, hogy ha egyszer elhatározott valamit, sosem adja fel.

Natasha nagy lendülettel zuhant le ülés szándékával a legalsó lépcsőfokra, ami azonban éles reccsenéssel szakadt be alatta, fadarabkáira törve.

- Basszus! - káromkodta el magát, miközben felállva leporolta a nadrágját.

- Jól vagy? - fordult felé dr. Frances, ugyanis Lauren még mindig azzal volt elfoglalva, hogy mintákat rajzoljon a bútorokat takaró porrétegbe.

- Azt hiszem - lépett egyet előre óvatosan a lány. - Igen, fogjuk rá. Egy nagyon alapos felújítás fér rá erre a házra.

- Az biztos - bólintott Lauren is. - Csodálkozom, hogy eddig egy patkánnyal sem futottam össze.

- Én már igen - borzongott meg Natasha az emlék felidézésétől. - Ja nem, az tegnap volt...

- Jé, ti is hallottátok ezt a hangot? - szólalt meg hirtelen dr. Frances.

- Milyen hangot? - kérdezett vissza Natasha, de azért fülelni kezdett.

- Nem is tudom, egy reccsenés.

- Most szakadt be alattam a lépcső - nevetett fel hitetlenkedve a lány. - Ez az egész ház egy nagy recsegés.

- Igen, de az emeletről jön - figyelt Lauren is.

- Én oda fel nem megyek - hördült fel Natasha.

- Valaki mászkál az emeleten - közölte dr. Frances figyelmen kívül hagyva Natasha megjegyzését. - De hogy jutott fel oda, amikor órák óta itt vagyunk...?

- Jó, oké, akkor most fel kell mennem? - tárta szét a karját Natasha.

Ám mielőtt dr. Frances válaszolhatott volna, a lépcső egyszerűen leszakadt. A korhadt fadarabok mindenfelől repültek, a felfordulás okozója pedig menekülésnek indult.

- Hé! - eszmélt fel elsőként Natasha, majd a lépcső darabkáit lerázva magáról, és futásnak eredt, ki a romos házból. - Várj már meg!

Az idegen - Natasha még a nemét sem tudta beazonosítani kapucnis felsője miatt - elborított egy kukát, hogy gátolja a lányt, aki azonban szintén nem volt rest, a kukán való átmászás közben egy víztocsát generált a menekülő lába elé, aki, ahogy a lány megjósolta, elcsúszott.

Natasha elfojtotta a torkán feltörő ördögi nevetést, és az idegen után szaladt, aki éppen szitkozódva tápászkodott fel a vizes járdáról.

- Szia - villantott ezerwattos mosolyt a lány, majd felvonta a szemöldökét. - Most is el akarsz futni? Mert nem érek rá egész nap...

A fiú - mint kiderült, fiú volt - felnézett sűrű, göndör barna tincsei mögül, és megrázta a fejét. Fiatal volt, alig múlhatott el tizenöt-tizenhat éves, koszos öltözékéből ítélve pedig az utcán élhetett.

- Ki vagy te? - kérdezte kissé elborzadva.

- A nevem Esőcsepp - mosolygott még mindig Natasha.

- Á, te vagy az az állítólagos boszorkány, akitől minden hangos mostanában?

- Engem csak az érdekel, hogy mit csináltál a házban.

- Semmi közöd hozzá, bárki is vagy - vágta rá a fiú durcásan.

- Ne már - nyafogott Natasha. - Nemrég meglőttek, még mindig hivatalosan betegszabin vagyok, de halálra unom magam, nincs valami jó ügyed a számomra? Szívesen segítek!

- Te most komolyan azért könyörögsz, mert neki akarsz menni valakinek? - hitetlenkedett a fiú.

- Eh, szóval nem keveredtél bajba - konyult le a füle képletesen Natashának.

- Nem.

-Akkor mit csináltál a házban? És hogy jutottál úgy fel, hogy nem szakadt le a lépcső?

- Régebben ott laktam, és néhány cuccomat kerestem - ismerte be a srác. - Nem tudtam, hogy kiadó. És nem tudom... Nem számítottam rá, azért mertem lefelé is a lépcsőn jönni.

- Ja, értem - bólogatott Natasha. - Van szükséged valamire...?

- Nincs - vágta rá a fiú.

- Oké. Akkor szia, és bocs, hogy feltartottalak.

- Nem gond. Szia, Esőcsepp - intett a fiú félig-meddig mosolyogva.

*****

- Mi történt? - kérdezte Lauren, amint Natasha visszaért a romos házhoz.

- Semmi, a srác csak a régi cuccait kereste, mert állítólag itt lakott és nem tudta, hogy kiadó...

- Mert nincs kiírva fél méteres betűkkel - morogta dr. Frances.

- Pedig igazi filmbe illő üldözési jelenet volt - mesélte Natasha. - Na akkor megvesszük a házat? Még úgy is, hogy leszakadt a lépcső...?

- Igen - bólintott határozottan a férfi. - Nem rettenünk vissza egy kis kihívástól, ez a ház tökéletes lesz a számunkra.

Natasha és Lauren gyors pillantást váltott, majd egyszerre tört ki belőlük a nevetés.

- Remek, hogy így támogattok - dünnyögte dr. Frances, de ő sem bírta ki mosolygás után. Mégicsak leszakadt a lépcső, ennyi nevetés pedig mindhármuknak járt az elmúlt időszak után.

*****

Dr. Matthew Frances esőkabátja kapucniját a szemébe húzta, hogy védve legyen valamennyire az esőtől, úgy haladt a sötét utcákon. Nagyon rossz érzése volt a találkozóval kapcsolatban, igazából azt sem tudta megmondani, hogy miért jött egyáltalán el.

Nem szabad megbíznom a Szőkében - emlékeztette magát egyfolytában. És mégis, valamiért mégis itt volt és találkozó helyére igyekezett. Felfordult a gyomra a saját döntéseitől. Egyszerűen nem lehet ennyire vak, ennyire hiszékeny, hogy ennyi év után még mindig bedől a Szőkének. Mégis miért ilyen különleges ez a lány!?

Matthew megrázta a fejét, és az önmarcangolás és cseppet sem tetszetős gondolatok inkább egyszerűen csak tovább sétált az esőben és közben fejben néhány film főcímdalát énekelte végig, figyelemelterelés gyanánt.

Mikor elérte a célját, egyszerre könnyebbült meg és kezdett el aggódni újra. A sötét sikátor látványa felébresztette a férfiban az emlékeket, és megborzongott. Ennek a falnak dőlve csókolózott a Szőkével, pedig nagyon nem szabadott volna, de egyszerűen leblokkolt, sűrű köd nehezedett az agyára, és képtelen volt meggátolni az eseményeket, csak sodródott az árral.

Miután másnap reggel a konyhájában találta a nőt, már tudta, hogy minden kapcsolatot meg kell szakítania vele. Aztán érkezett a hívás, a találkozó ajánlata, és lássunk csodát, ő meg a Szőke már megint egy légtérben lesznek, ami semmi jót nem jelenthetett. Főleg nem úgy, hogy éppen Hurrikán hozza össze őket újra. Dr. Frances sokáig szilárdan hitte, hogy a fiú meghalt, hiszen ott volt, végignézte. A Szőke hívása azonban felébresztette benne a kételyt, hogy talán tévedett, és Hurrikán valahogy mégiscsak túlélte.

Amiben biztos volt, hogy Brannan nem tudott arról, hogy a fiú mégis életben van, hiszen akkor visszavitte volna a laborba és tovább használta volna, amire éppen kedve tartja. Másrészt pedig a Szőke sem dr. Brannan-nek dolgozik, ebben egészen biztos volt, hiszen annyiszor tett már keresztbe neki. De mégis hogyan kerülhetett éppen most elő Hurrikán? Hiszen már lassan öt éve, hogy lezuhant abba a borzalmas és kietlen szakadékba. Sőt, ha esetleg valami csoda folytán életben maradt, akkor sem igazán lett volna esélye a túlélésre, hiszen dr. Brannan befejezte rajta a kísérletet, az egykori Hayden Gilles pedig felvette a Hurrikán nevet és a Brannan szerint megálmodott "Rémálommá vált".

Mégpedig ha a kísérlet már befejeződött, az alany teljesen elveszti az irányítást a teste felett, az agya kódokat fogad be, saját akaratából még járni sem tud, nemhogy az erejét használva kimászni egy mély szakadékból.

- Szia, Matthew - zökkentette ki gondolatai űrjéből a férfit a Szőke.

Dr. Frances biccentett, nem szándékozott csevegésekbe folyamodni. Túl akart lenni azon, amiért idejött, aztán menni is haza.

Nem kívánta Hurrikánnak, hogy valóban halott legyen, de azzal sem járt volna különösen jól, ha valamilyen csoda folytán életben van még. Akkor Brannan üldözőbe veszi, és Natasha közel sem véget nem ért tapasztalatain semmi jóra nen számított.

- Mutatok valamit - szólt csendesen a Szőke, majd egy táblagépet vett ki a táskájából, és elindított rajta egy videót.

Dr. Frances közelebb hajolt, hogy jól lásson, de közben megcsapta a nő parfümjének jellegzetes illata, így ez kissé megzavarta a koncentrálásban.

A videó egy hatalmas orkánt mutatott, akkorát, ami a trópusi éghajlati övezetnek is csak bizonyos szélességi körein keletkezhet.

- Nézd a hátteret - suttogta alig hallhatóan a lány.

Dr. Frances először nem értette mit kellene észrevennie, de hamarosan felfigyelt az apróbb részletekbe. A ciklon nem az Atlanti-óceán felett örvénylett; hanem a Temze vize folyt alatta. A háttérben látszódott a London Eye, illetve a Big Ben és a Westminster Abbey is.

- London - mondta ki a nyilvánvalót a férfi. - Miből garantálod, hogy ez a videó valóban megtörtént eseményeket mutat?

- Úgy, hogy utána jártam az eseményeknek. Jártam Londonban, és láttam azt a hatalmas pusztítást, amit a ciklon okozott. Az időjárási szakértők semmit sem értenek, és a szélvihar sem járt következmény nélkül. Jelenleg kétszáz halottról tudunk, és ennek a számnak a sokszorosa az eltűnteké. Ha nekem nem hiszel, nézz bele a híradóba időnként!

- Nem tudhatjuk biztosra, hogy ez valóban Hurrikán volt.

- Láss már a szemedtől, Matt! - csattant fel a Szőke. - Most megnyithatnám a Wikipédiát, de te is tudod, hogy ez egy trópusi ciklon volt, ami a 10. és a 20. szélességi kör között fordulhat elő, de semmiképpen sem az óceáni éghajlatban, Angliában! Nincs más magyarázat.

- De ez lehetetlen.

- Tudom. Ha nem is bízol bennem, és nem akarsz nekem hinni, kérlek, járj utána a dolognak! Brannan után te ismered a legjobban a Nightmare-t és Hurrikánt.

- Megteszek minden tőlem telhetőt - sóhajtott Matthew. - De véletlenül se hidd azt, hogy miattad. Csakis azért, hogy ne legyen több pusztítás.

A Szőke ajka mosolyra húzódott, majd átölelte a férfit.