-Nem hiszem el hogy kibékültél vele.-mondta Catherine, a régi kolléganője Rheanak az irodában.
-Mi a hihetetlen benne?-mosolyodott el Rhea. Boldog volt. És remélte ezt a boldogságot senki se akarja elvenni tőle.
-Nem szakított veled?
-De...-eszébe jutott Rheanak a nap mikor megtudta Lloyd hogy Párizsba utazik. Akkor Lloyd elmenekült a kapcsolatból.
-Mi lesz ha újra megteszi veled? Mi lesz...ha mondjuk a házasság után becsúszik a gyerek és Lloyd pöcs Hansen kisétál mert nem áll készen?-Rhea gyomra görcsbe rándult.
-Szöszike, a farkam mindig készen áll. Vagy most nem a farkam volt a téma?-hallották meg az ajtóból Lloyd hangját. Rhea pedig ahogy meglátta őt a szíve egy picit fellélegzett. Lloyd feléjük sétált ahogy megállt Catherine előtt. Egy szúrós tekintettel nézett rá.-Szöszike, hozz nekem kávét.
-Lloyd.-szólt rá Rhea de szemmel láthatólag Lloyd is felhúzta magát a hallottakon.
-Hopp-hopp. Gyerünk. Még a segged bezsírosodik a sok üléstől.-Catherine duzzogva hagyta el Rhea irodáját. Lloyd a szemeit Rheare irányította. Látta a kérdéseket amiket elindított Catherine benne. Mégis ő nyugodtan hátradőlt ahogy magabiztosságot sugárzott a tekintete.
-Miért nézel így?-kérdezte Rhea.
-Nem foglak elhagyni.-mondta Lloyd.
-N-nem kérdeztem semmit.
-Tudom. De tudom hogy most kérdések futkosnak abba a gyönyörű fejedbe. Ezért mondom Rhea. Nem foglak elhagyni.
-R-remélem...-mondta de mégis egy kicsi kétség volt a hangjában.
-Ha gyermekeink lesznek akkor sem. Soha.-folytatta Lloyd.
-Rendben...-mondta Rhea de a válasza nem olyan volt amit Lloyd várt.
-Pont ezért foglaltam időpontot hétvégére.
-Miféle időpontot?-nézte Lloydot a gyönyörű szemeivel.
-Az esküvőnkre.-mondta egy mosollyal az arcán.-Hétvégén Rhea Dawson, pumpkinom...a feleségem leszel. Úgyhogy remélem a ruhád készen áll mert rohadtul látni foglak benne.
-Te...te most miről beszélsz?
-Arról hogy bebizonyítom neked mennyire akarlak. Annyira hogy rohadtul nem akarok éveket várni azzal míg a feleségem leszel.
-Mi....összeházasodunk?
-Pontosan. Szombaton. Egy hatalmas telket béreltem ki a tónál. Gyönyörű kilátás, hatalmas park, és fogadó rész.
-Várj! Az nem az amit...?!
-Éjszaka néztél. Mikor azt hitted alszom.-nevetett Lloyd.-Tudom hogy te is ezt akarod Rhea. Csak nem mondtad. De tudom...
-Te most nem szivatsz...igaz?
-Melyik részre gondolsz? A farkam készen áll vagy a....-Rhea tekintete mindent elárult.-Egyikkel se szivatlak. Sőt ha tudnám hogy a szöszike nem nyitna be bármelyik pillanatban a kávémmal akkor már meg is mutatnám neked ahogy az asztalon keményen megdugnálak. Mert ez a szoknya észvesztő rajtad.-Rhea hitetlenkedve nézett még mindig.-Ha azt mondom készülődj mert meg kell vennünk a gyűrűnket elhiszed?
-Lloyd...
-Illetve...egy házat is meg kellene néznünk. Elvégre ha családot akarunk nem maradhatunk a házunkba. Kicsi lesz számunkra. Ha csak nem Cocaine ott marad.
-Lloyd!-kezdett Rhea izgatott lenni.
-Nem marad Cocaine. Akkor viszont tényleg készülj és induljunk. Sok elintéznivalónk van. És csak pár napunk van hátra.
-Te most komolyan beszélsz?-ült könnyekbe a szeme.
-Kibaszottul komolyan pumpkin. Kezdjük el az életünket. Te én és...Cocaine.
-Honnan...tudod hogy nem fogsz elmenekülni ha mondjuk...terhes leszek?
-A feleségem leszel Rhea. Ez nem elég?
-Biztosan tudnom kell hogy nem fogsz elhagyni.
-Gyerekszoba is lesz abban a házban. Kettő.-Rhea felállva a székből egyenesen Lloyd karjaiba rohant. Elég volt ennyit hallania hogy elhigyje Lloyd szavait.-Nem baszom el mégegyszer Rhea. Nem töröm mégegyszer össze a szíved. Egyszer meghoztam életem legrosszabb döntését amibe majd belepusztultam. Többé nem veszíthetlek el.-mondta ahogy egy csókot nyomott a nyakára.-Gyerünk édes. Keressük meg álmaink gyűrűjét. Oly tökéletesen fogom az ujjadra húzni az esküvőn ahogy a farkam a puncidba dugom.
-Te bolond vagy.-nevetett Rhea ahogy készen állt hogy Lloyddal elinduljon. Izgatott volt. Szörnyen izgatott. És szinte az összes ékszert egyesével nézte meg melyik lenne számukra a tökéletes. Lloyd pedig egyáltalán nem bánta hogy Rhea ennyi időt szánt rá. Sőt. Imádta hogy mellette van. Az egyik gyűrűt hosszabb ideje vizsgálta Rhea. Lloyd hátulról átölelte ahogy a fejét a vállára helyezte.-Erről mit gondolsz?

-Nincs valami drágább? Ilyen nagy kővel amit három mérföldről is ki lehet szúrni?
-Nem akarok olyat Lloyd.-mondta Rhea.-Egy visszafogott gyűrűt szeretnék.
-Tudniuk kell hogy Hansen leszel.
-Tudni fogják. Mivel hétvége után a neved fogom viselni és mindenkinek Mrs. Rhea Hansenként fogok bemutatkozni.
-Csomagolja a gyűrűt.-mondta Lloyd azonnal a pult mögött álló eladónak.
-Na mégis tetszik?-kuncogott Rhea.
-Rohadtul. De ahogy kimondtad a neved a Hansennel még a farkam is levegőért kiált a gatyámban. Úgyhogy induljunk.
-Emlékeim szerint házat megyünk nézni nem?-húzta Lloyd agyát.
-Előtte a kocsiban....
-Nem Lloyd. Kíváncsi vagyok a házra.-nézett csillogó szemekkel Rhea Lloydra.
-Bassza meg. Remélem tetszeni fog és megvesszük. Akkor azonnal felavatjuk a hálószobát.-a kocsiba ülve Lloyd azonnal a cím felé vette az irányt. De egész úton végig fogta Rhea kezét. Egy pillanatig se engedte el.-Ez lesz az.-mondta ahogy befordult a kapubejárón.
-U-ugye most szórakozol?!
-Mi a baj?-parkolt le Lloyd.
-Ez....
-A Hansen család mansionjának megfelelne nem?
-Úristen a rózsák!-gyönyörködött Rhea ahogy kiszállt a kocsiból.

-Biztos kell rajta valamennyit újítani de...
-Ez tökéletes!
-Igen? Még nem is láttad belülről.
-Nem érdekel! Ő lesz a tökéletes otthon számunkra.
-Tökéletes a feleségemnek és majd a gyermekeinknek.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*