-H-hogy mi a francot mondtál?-szinte nem tudta Rhea elhinni amit hallott.
-Gyere hozzám feleségül.-mondta ki újra Lloyd.-Gyere hozzám ahelyett a pöcs helyett.
-Te bolond vagy?
-Most erre is komolyan kell válaszolnom?
-Lloyd!
-Beszéltünk a házasságról nem?
-Persze! Mikor még együtt voltunk!-Rhea hitetlenkedve nézett Lloydra. Komolyan ezt csinálja mindazok után hogy...?
-Lehetünk most is együtt.
-Na jó, elég volt belőled.-menekült volna de Lloyd egy hirtelen mozdulattal kapta fel a karjaiba.-Mi a...?! Lloyd tegyél le!
-Biztos hogy nem.-cipelte a kocsija felé.
-Lloyd!
-Nyugalom.
-H-hova viszel?! Lloyd!
-Az ékszerboltba. Kell egy kibaszott nagy gyémántgyűrű ahelyett a bizsu helyett az ujjadra.
-Ezt nem hiszem el.-próbált az erős karokból kiszabadulni, de sikertelenül. Be kellett látnia hogy Lloyd erejéhez ő soha fel se érhet. És az az igazság hogy talán picit hiányzott is neki az hogy Lloyd karjai öleljék őt, hogy érezze az illatát. De...miért nem küzdött ennyire érte mikor elment? Miért hagyta hogy elmenjen? Miért nem ment utána?
-Ne agyalj. Sorvassza az agyad.-jegyezte meg ahogy a kocsihoz értek.
-Miért most....?-Lloyd megállt a kocsi mellett Rheavel a karjaiban.-Miért most akarsz küzdeni értem...? Miért engedtél el mikor minden porcikám a tiéd volt?-egy könnycsepp gördült le az arcán.
-Mert ez volt neked a legjobb.-válaszolta ahogy óvatosan lerakta a földre és kinyitotta neki az ajtót.
-Ez volt nekem a legjobb?-nézett rá.-Szerettelek te barom!-kiabálta.
-Ahogy én is téged!-emelte meg a hangját Lloyd is.-Mindenkinél jobban szerettelek Rhea. Ezt pedig nagyon is jól tudhatnád.
-Tudtam...egészen addig amíg nem szakítottál velem.
-Most pedig jóvá teszem. Ülj be.
-Taxival megyek haza.-menekült volna de Lloyd karjai megakadályozták.
-Azt mondtam ülj be.
-A vőlegényem nem....
-Az a pöcs nem a vőlegényed.
-Nem látod? Legalább ő neki volt annyi mersze hogy megtegye!-mutatta fel a gyűrűt az ujján. Lloyd egy hirtelen mozdulattal húzta le az ujjáról.-Mi a...?! Lloyd!-egy egyszerű mozdulattal ejtette le a csatornafedélnél.-LLOYD!
-Legalább a gyűrű méreted eltalálhatta volna...amatőr.
-Te....ezt nem hiszem el! Mit csináltál?!
-Ülj be Rhea. Nem mondom mégegyszer. Következőleg magam raklak be.
-Nem szállok be a kocsidba.-erősködött még mindig.
-Na jó, elég.-tuszkolta be az ülésre és zárta rá azonnal az ajtót. Sietősen ült be a helyére ahogy figyelt arra hogy semmiképp ne szabadulhasson ki Rhea a kocsiból. Rhea sértődötten ült a kocsiba, karba font kézzel.-Gyönyörű vagy ma.-jegyezte meg a semmiből Lloyd. Rhea nem nézett rá.-Nem így terveztem ezt az egészet...de ez a pöcs teljesen felborította a tervem.
-Az a pöcs....még mindig a vőlegényem te paraszt!-mondta idegesen Rhea.
-Nincs gyűrűd.-vont vállat Lloyd.
-Mert valami idióta beledobta a csatornába?-jegyezte meg szarkasztikus mosollyal.
-Bárki is tette, sokkal több esze van mint neked.
-Mi-mit mondtál?
-Hozzámennél miközben nem is szereted?
-Én sze....-az autó leparkolt. Rhea csak nézte hova is érkeztek de fogalma sem volt.-Mi ez a hely?
-Más helyzetben nem tenném de most bezárlak a kocsiba. Mielőtt a magassarkúddal próbálnád kitörni az üveget figyelmeztetlek nem fog menni.-Lloyd kiszállt és azonnal Rheare zárta a kocsit.
-Te barom!-üvöltötte Rhea. Rhea lassan fél órája ült a kocsibab tehetetlenül.-Biztos megint valami csajt dug.-motyogta az orra alatt mire az ajtó kinyílt. Lloyd beszállt.-Végre...hazavinnél?-Lloyd nem válaszolt csak a belsőzsebébe nyúlt és kivett egy kis dobozt a műszerfalra.-Ez mi?-kérdezte Rhea bár a szíve sejthette mert hevesen kezdett verni.
-A tiéd.-Rhea remegő kezekkel nyitotta ki a dobozt.

-Te most szórakozol velem?!-nézett Lloydra hitetlenkedve.
-Mondtam Rhea...légy a feleségem.-nézett rá Lloyd.
-Ki akarok szállni.
-Nem amíg nem válaszolsz nekem.
-Engedj ki!-rángatta a zárat.
-Nem fogsz kijutni amíg én nem engedem.
-Lloyd elég volt!
-Nekem is!-kiabálta vissza.-Nekem is elég volt abból hogy nélküled éljem a mindennapjaim! Elég volt hogy úgy kell élnem hogy nem láthatlak, hogy nem ölelhetlek, hogy nem csókolhatlak, hogy nem vigyázhatok rád!-Rhea szemei kikerekedtek.-Egy barom voltam de mindent érted tettem!
-Értem? Összetörted a szívem!
-Ismertelek Rhea. Képtelen lettél volna elmenni. És ha ezt tagadod is a szíved mélyén tudod hogy ez így van.
-M-miért lettem volna képtelen elmenni?
-Miattam Rhea. Miattam nem mentél volna. Az utolsó pillanatban meggondoltad volna magad és feladtad volna az álmaid.
-Te voltál az álmom Lloyd.-Lloydnak ez olyan volt akár egy pofon. Rheanek nem ez volt az álma?-Nem...az volt az álmom hogy Párizsba tanuljak, ami persze jó kis kiugró a munkámat tekintve de...mindvégig...te voltál akiről álmodtam. Hogy együtt leszünk és talán....később családot alapítunk.
-Most megtehetjük Rhea.
-Nem.-egy fájdalmas mosoly kúszott az arcára.-Mert mindezt....most csak azért teszed mert fáj neked hogy másnál találtam meg azt amit kerestem.
-Még mindig arról a faszkalapról beszélsz?
-Hozzá fogok menni Lloyd ha akarod ha....-Lloyd beléfojtotta a szót ahogy egy hirtelen mozdulattal már az ajkainak tapadt. Rhea meglepődött és egy pillanatig ellenkezett de...aztán mégis egyik pillanatról a másikra már kiéhezve csókolt vissza annak a férfinak akitől a szíve hevesen vert.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*