A hétvége csendesen telt a házban. Rhea szinte ki se dugta a fejét a szobából. Egészen addig amíg...
-Lloyd...-sétált a szobájába.-Lloyd...-ébresztette finoman a férfit.
-Hm?-nyitotta ki a szemeit.
-Lloyd...
-Rhea...-dörzsölte meg a szemeit ahogy felült. A hasa újra premierplanba virított előtte.-Baj van?
-Én...nem találtam Alant így nem tudtam segítséget kérni tőle.
-Alant? Miért? Mi a baj?-kezdett megijedni.
-Én...-tördelte a kezeit.
-Rhea.-várta a szavakat.
-Van egy pók a szobámba.-hadarta el.-Tudod...tudod hogy félek tőlük és...kerestem Alant nem e leszedi nekem de...-sóhajtott.-...én...tudod mit ne haragudj! Majd...majd megoldom.-menekült volna. Miért? A veszekedés óta szinte képtelen a szemébe nézni, de még beszélni is vele. Legszívesebben elsírná magát amiért az érzelmei győzedelmeskedtek felette. Nem kellett volna hagynia hogy érzelmeket tápláljon Lloyd iránt. Ezzel tönkretette a barátságuk.
-Hé.-kapta el Lloyd a kezét.-Segítek. Csak egy pillanat, rendben?-fordult ki az ágy szélére, ahogy egy pólót vett fel.-Mutasd hol van.-állt fel ahogy követte Rheat a szobája ajtajáig.
-Ugye megfogod?-kérdezte félve.
-Szeretnéd háziállatnak?-humorizált de Rhea szemei félelmet mutattak. Valóban szörnyen írtózik ezektől az élőlényektől.-Megfogom, nem kell aggódnod.-mosolygott rá megnyugtatásként.-Hol van?
-Az ágy mellett, bal sarokba.
-Itt maradsz?-Rhea bólintott. Lloyd kinyitva az ajtót indult az ágyhoz ahogy simán puszta kézzel fogta meg a kis állatot és dobta ki az ablakon.-Kidobtam Rhea, bejöhetsz.
-B-biztos nem fog visszamászni?
-Jól szigetel az ablak, nem jöhet be.
-És ha...és ha már lebabázott itt?
-Ha akarod aludj akkor a szobámba, majd alszok én itt.
-Most nem tudok elaludni. Folyton a sarkot bámulom.
-Feküdj le Rhea.-Rhea kissé remegve mászott be az ágyba. A szemei pásztázták a teret, majd látta Lloydot aki a fotelbe leült.
-Mit csinálsz?-figyelt rá.
-Aludj. Majd vigyázok rád éjszaka nehogy egy is a közeledbe menjen.
-De...neked is aludnod kellene.
-Nem igazán tudok amúgyse. Aludj csak.-Rhea szemei Lloyd arcát nézték.
-Miért veszekszünk manapság ennyit?-kérdezte Rhea.-Soha se veszekedtünk de az utóbbi időben...
-Zavar a vaginaturkász.-vallotta be Lloyd.
-Miért?
-Mert féltelek. Nem hiszem hogy ő a legjobb választás számodra.
-Nem is ismered...
-Lehet. De ismerem az ilyen férfiakat Rhea. Ezért is mondom, hogy...
-Zavar a barátnőd.-vallotta be Rhea.
-Nem a barátnőm.
-Mindegy, akkor az a szőke kurva.
-Miért?-Rhea nem válaszolt.-Miért Rhea?
-Mindegy.-húzta a fejére a paplant. El akart süllyedni amiért kimondta.
-Van egy lány.-hallotta Lloydot.-Valóban van egy lány akit...borzasztóan kedvelek. Vagyis...a kedvel szó nem az igazi. Inkább szeretem. De nem tudom neki elmondani mert folyton arra gondolok mit teszek ha ez miatt elfordul tőlem.
-Akkor egy hülye. Ha elfordul tőled ő a világ legnagyobb idiótája.-hallotta Rhea válaszát a paplan alatt. Ezeket a mondatokat fájdalmas volt hallania de mégis Lloyd őszintesége sokat jelentett neki.-El kellene neki mondanod.
-Már megtettem.-mondta Lloyd.
-És?-kukucskált ki a paplan alól hogy csak a szeme látszódjon.
-Nem tudom. Még mindig nem veszi észre hogy mindezt neki mondom.
-Ennyire fogyatékos?
-Néha tényleg bolond, de...iszonyat édes.
-Vigyázz meg ne öljön, elég pszichopata típusnak hangzik.
-Néha az.-nézte Lloyd Rheat. Csend ült közéjük.
-Kedvelek egy srácot.-kezdte Rhea.-Elég régóta. Csak még magam is nehezen ismertem be. Mellette...nagyon önmagam tudok lenni és...úgy érzem néha mintha én lennék számára az egyetlen. Meghallgat, vigyáz rám és...boldoggá tesz. De nem merem neki elmondani mert félek mi lesz ha elveszítem.
-Ez egy pöcs. Mi a faszért ne szeretne téged?-fájt neki kimondania miközben végig azt kívánta bárcsak róla beszélne.-Lehetetlen nem szeretni téged.
-Azt mondod...?
-Mit mondott mikor elmondtad neki?
-Hogy egy pöcs lenne ha nem szeretne.
-Mi? Mégis van esze a srácnak?-gondolkozott Lloyd.-Mindegy! Mond a nevét és én lenyomozom neked. Ne értsd félre Rhea de féltelek és...
-L.
-Várj, egy pillanat.-nyúlt a zsebébe a telefonért.-L. Igen?-kíváncsi volt ki az a srác aki ennyire elrabolta Rhea szívét.
-L.
-Oké.
-O.-diktálta.-Y.
-Y.-ismételte.
-D.
-D.-mondta, akkor még fel se fogva amit kellett volna.-Vezetéknév?
-Hansen.-mondta ki ahogy bátorságot vett magán.
-Hansen?-nézett Rheare majd a monitorra ahol meglátta a nevét virítani.
-Mit ír? Reménytelen eset?-próbált olvasni Lloyd arcáról.
-Ez...ez mit jelentsen Rhea?-Rhea felült, ahogy egy mély levegő után belekezdett.
-Azt hiszem kár tovább titkolnom.-egy keserű mosoly ült az arcára.-Kedvellek Lloyd Hansen. Nagyon kedvellek.
-Várj egy pillanatot Pumpkin.
-Nem várhatok, mert már igyis túl sokat vártam.-kezdtek a szemei könnyekbe ülni.-Mert...azt hiszem megbolondulok most már. Képtelen vagyok a közeledbe ésszerűen gondolkozni, nem tudok koncentrálni mert te jársz a fejembe. És...megmondani nem tudom mikor és mióta érzek így csak...-Lloyd felállt ahogy egy pillanat alatt Rhea előtt termett. Az arcát a kezei közé vette és megcsókolta őt.
-Szóltam hogy várj.-mondta az ajkainak.-Én akartam először szerelmet vallani.
-M-mi?-kerekedtek ki Rhea szemei.
-De a csókot nem bánom.-mosolyodott el Lloyd.
-Most...mi a fenéről beszélsz?
-Arról hogy még most se figyeltél rám, te idióta. Téged szeretlek. Te rólad beszéltem.
-Mi?-figyelte Lloyd szemeit.
-Figyelmeztetlek, most már nem vonhatod vissza! Megcsókoltalak és ezek után ennyivel nem érem be.
-Lloyd...
-Meg foglak újra csókolni Rhea. De most nem engedem el az ajkaid.
-Ne engedd el.-Lloyd vadul kapott Rhea ajkai után ahogy kiéhezve csókolták egymást miután a szívük végre egyszerre lüktetett. Mégpedig egymásért.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*