Reggel arra ébredtem, hogy két meleg kéz veszi közre a derekam és mikor kinyitottam a szemeimet, Alec arcával találtam szemben magamat. Alig volt közöttünk egy centi távolság is, mivel ajkaink majdnem összeértek.

Tudtam, hogy ő még alszik, így lassan elhajoltam arcától azután pedig óvatosan leszedtem kezeit derekamról és kikeltem az ágyból.

Elmentem a fürdőbe és rendbe tettem magamat mivel ma küldetésre megyek a többiekkel.

"- Nem hibázhatsz, Allison." - mondtam magamban.

Megmostam a fogamat, aztán valahol találtam egy hajgöndörítőt, ami biztosan Izzy-é lehet. Laza fürtöket tettem a hajamba majd öltözni akartam, ám eszembe jutott, hogy kell egy új ruha, valami árnyvadászos amit csakis Isabelle Lightwood-nál találhatók meg. Következő utam az ő szobájába vezetett.

Kijöttem a fürdőből majd szépen, lassan kiosontam a szobából, hogy Alec fel ne ébredjen. Megindultam a Lightwood lány szobájának az irányába és mikor odaértem kopogtam, majd vártam.

Fekete hajú barátnőm nyitott ajtót, ahogyan arra számítottam. Olyannak tűnt mint aki tele van adrenalinnal és készen is áll a küldetésre úgy, hogy még csak reggel fél nyolc van. Rám mosolygott, majd beinvitált a szobájába.

- Miben segíthetek Allison? Esetleg ruha kellene? - találgatott.

- Pontosan. Remélem tudsz nekem adni valami visszafogottabb darabot?! - magyaráztam.

- Persze, nálam mindent megtalálsz ha ruhákról van szó és szívesen adok neked bármit, bármikor. - mosolygott.

Odasétált a hatalmas fekete szekrényéhez, ami az ajtóval szemben helyezkedett el, majd kinyitotta. Tele volt mindenféle ruhával, ahogyan elképzeltem. Elkezdett keresgélni a ruhadarabok között, majd mikor kihúzott egyett, odamutatta nekem.

- Ez, hogy tetszik? - kérdezte Izzy és közben rámnézett és felhúzta a jobb szemöldökét.

A ruha fekete színű volt és teljesen simult a testhez, mindenhol. A karján volt csak egy-egy kivágás, nem volt benne semmi más, teljesen egyszerű volt, pontosan hozzám illő.

- Nagyon csinos, pontosan illik hozzám. - mondtam csillogó szemekkel a ruhát bámulva.

- Látod, tudom én, hogy mi kell neked. - mosolygott rám. - Na de gyere és próbáld is fel.

Majd a mondat befejeztével megfogta a kezem és behúzott a mosdóba, a kezembe adta a ruhát, majd kiment.

Levetkőztem, majd belebújtam a szoros ruciba. Mikor kész voltam, belenéztem a tükörbe és láttam, a hátul kissé jobban kidudorodó idomomat, amit ez a ruha eléggé jól kihangsúlyozott.

"- Nem is áll olyan rosszul." - gondoltam magamban. "- Na de ideje megmutatni Izzy-nek."

Még vetettem magamra egy utolsó pillantást, majd a kilincsre tettem a kezem és lenyomtam.

Mikor kiléptem az adott helységből,  nem csak Isabelle-t láttam a szoba közepén állva, hanem már Alec-et is aki szintén a szobában volt és miután kijöttem, mind a kettőjuk tekintete, rámszegeződött.

Alec-re néztem, aki egyből végigmért a feszülős kis rucimban, majd szemeit az enyémmel egy vonalba vezette. Egymást néztük, szerintem vagy egy fél másodpercig, de aztán észbe kaptunk, hogy nem csak mi vagyunk a szobában és így egyből elnéztünk a szoba valamely más pontjába.

- Nagyon jól áll, ez a ruha. - halottam Alec mély, és rekedtes hangját felszólalni a nagy csend közepette.

- Köszönöm. - válaszóltam neki vissza miközben lassan belenéztem a szemeibe.

- Na srácok, így, hogy már mindenki elkészült, mehetünk az információs terembe és megnézhetnénk végre, hogy mivel lesz ma dolgunk. - mosolygott a Lightwood lány, rám aztán a báttyára, ezután pedig megindult kifelé az ajtón.

Alec-el egymásra néztünk miután kiment a huga, majd picivel később a fiú közelebb jött hozzám, de annyira, hogy a testünk összeért. Egymás szemébe néztünk, de ő végül megszakította a szemkontaktust avval, hogy a hajamat a fülem mögé türte és odahajolt.

- Nagyon dögös vagy ebben a kis ruciban Allison. - sugta a fülembe, majd kiegyenesedett, rámnézett és végül távozott a szobából.

A lábaim a földbe gyökereztek és csak úgy visszhangzottak a szavak a fejemben, amiket Alec a fülembe súgott.

Pár perc után mikor végre magamhoz tértem, megindultam az információs terembe, a többiek után.

Mikor odaértem Izzy, Jace, Clary és Alec is ott álltak az információs asztal fölött és ha jól láttam akkor éppen valamit terveztek.

Közelebb mentem az asztalhoz és odaálltam Alec mellé, ahol pont volt egy szabad hely. A Lightwood fiú rámnézett, kacsintott egyett, majd visszanézett az információs asztalra, ami egy óriási térképet vetített nekünk ki a városról, tervrajzokkal együtt.

- A klubba megyünk ma, ahol ha jól tudjuk, most este és az eddigi 2 hétben végig, démonok adtak el egymásnak valami szert.. - kezdte el Jace.

- Ha jól gondolom, akkor meg kell fejtenünk a miértjét. - folytatta Clary.

- Ez az én csajom. - mondta a szöszi, majd rámosolygott az illetőre.

- Hát akkor készüljünk. -kezdett bele Izzy.

Ezután pedig odasétált egy szekrényhez ahol, ha jól megfigyeltem egy árnyvadász jel volt, majd elforgatta egyszer jobbra, majd balra és még kétszer, utána pedig a szekrény kinyílt. A polcok tele voltak fegyverekkel, mikor megláttam el voltam ámúlva. Megláttam egy íjat, majd egyből megindultam felé, hogy levegyem, mikor Alec beelőzött és elvette az adott tárgyat.

- Most ezt miért kellett? - kérdeztem.

- Kicsilány.. ez az én íjam. - mondta.

- Rá van írva, tán a neved? - kérdeztem majd összefontam a karomat magam előtt.

- Több éve, ezzel ölök démonokat, nehogy már egy friss, kis árnyvadász csajszi mondja már meg nekem, hogy nem az enyém az íj. - fél mosolyra húzta a száját és rámnézett.

Kissé csalódottan, de megfordultam és Jace-hez mentem, aki az információs asztal melett beszélgetett épp az egyik árnyvadásszal. Azt gondolván, hogy ő majd tudja, hogy hol találom meg a számomra megfelelő fegyvert.

- Hé, Jace! - kezdtem egy picit hangosabban a mondatomat.

A szöszi megfordult és körbenézett, hogy ki szól neki, mikor pedig észrevett engem, szólt a társának, hogy várjon egy percet, majd közelebb sétált hozzám.

- Mizújs Alisson? - kérdezte mosolyogva.

- Hát csak annyi lenne, hogy Alec bebúrta azt az íjat, amit én is szerettem volna használni és magammal vinni a bevetésre és hát.. most nincs fegyverem amivel meg tudom ölni a démonokat. - kezdtem szomorkásan.

- Semmi gond. Máris orvosoljuk, nyugi. - mosolygott. - Gyere velem. - mondta, majd elindult, fel egy lépcsőn és a tetején pedig megállt. - Nem jössz? - mutatott a folyosóhoz vezető átjáró felé.

- De, de.. megyek. - mondtam, majd siettem utána.

Jace vezetésével, lefordultunk balra, majd haladtunk egyenes a folyosón, újra balra vettük az írányt majd jobbra, míg nem egy sötétbarnás ajtóhoz nem értünk.

Pár perc várakozás után benyitottunk és hasonló szóbában találtam magam, mint amilyen Alec-é volt.

- Kié ez a szoba? - kérdőn rápillantottam Jace-re.

- Az egyik volt árnyvadászé, a neve Joseph volt. - mondta. - Aztán ő most hagyott el bennünket, mivel átköltözött egy másik intézetbe. - fejezte be.

- És itt, most ezzel, hogyan fogok fegyvert találni magamnak? - kérdeztem.

- Ő is íjjal vadászott és ölt démonokat és amiért ő már nem birtokolja ezt a szobát, így úgy gondoltam, te szívesen elfogadnád, sajátodnak az ő íjjával együtt.? - nézett rám mosolyogva. - Mit szólsz hozzá?

- Ez.. azta, nagyon király, köszönöm. - vigyorogtam és közben nézelődtem a szobában.

- Akkor magadra is hagylak, az íjat a szekrény legfelső polcán találod.

Fejezte be a mondatát, majd egy mosoly és egy intés végeztével, ott hagyott engem.

- Ez valami elképesztő. - mondtam, közben, pedig szétnéztem. - Na de, lássuk azt az íjat!

Ezután odamentem a szekrényhez, kinyitottam, majd leemeltem a polc tetejéről azt a nevezetes íjat. Megnéztem és felmértém minden eggyes négyzetcentiméterét, majd felemeltem és megfeszítettem.

" - A neved mostantól pedig, Végső Árny." - mondtam magamban, majd pedig elmosolyodtam.

A mondandóm után levettem egy nyilat, a szekrényben lévő polcról és az íjjal együtt megfeszítettem, majd pedig az ajtó közepébe lőttem vele és pont ekkor toppant be, a Lightwood fiú.

- Woww! - mondta, majd az ajtóra nézett amiben éppen benne állt a nyilam, ezután pedig rám. - Te meg mit csinálsz itt csajszi? - kérdezte. - Indulunk a bevetésre.

- Ooo.. nem tudtam, megyek is. - ezzel pedig, megfogtam a nyíltartót, átcsaptam a vállamon és az ajtóhoz sétáltam. Kivettem a nyilat az ajtó közepéből és a helyére tettem, majd Alec-re néztem.

- Kérlek, légy óvatos. - mondta.

- Én mindig az vagyok, ne félj. - mosolyogtam.

Ezután pedig megkerülve őt, kisétáltam a szobámból.

Sziasztok Srácok és Lányok!💛🥰
Visszatértem ezzel az újabb résszel. Remélem tetszik nektek és élveztétek miközben olvastátok. Mostantól megpróbálok, hetente hozni részeket ide, de inkább nem ígérek semmit se. Ha tetszett ez a rész akkor kérlek, nyomd meg a Vote gombot, ha pedig valamit szeretnél elmondani vagy véleményt alkotni akkor, azt szívesen várom Comment-ben.

Köszönöm, hogy elolvastad!❤️

Puszi: Zsanessz🤍