2 óra múlva már Isabelle-el és Clary-vel beszélgettünk, a Lightwood lány szobájában.

- Amúgy, hogy érzed magad? - kérdezte Clary.

- Hát kicsit új még nekem ez az egész árnyvadászosdi de amúgy meg tetszik. Mindig is gyengének éreztem magam, de most, most már, hogy tudom valami féle természetfeletti lény vagyok aki jót cselekszik, egészen jól vagyok és jól érzem magam. - válaszoltam őszintén.

- Amúgy holnap reggel bevetésre megyünk és én szóltam a többieknek, akik beleegyeztek, hogy velünk jöhetnél mivel lehet, hogy csak most tudtad meg, hogy árnyvadász vagy, de te ezelőtt vadász voltál, szóval nagyjából tudsz már harcolni. - magyarázta Izzy.

- Többet tudok, mint azt gondolnád. - feleltem.

- Akkor hajrá! Menjünk és mutasd meg. - válaszolta Izzy.

- De mégis hol? - kérdeztem.

- Az edzőteremben. - mondta Clary.

Felpattantam az ágyról, Isabelle-el együtt majd kimentünk az ajtón. Clary csak ott kullogott mögöttünk a szemét forgatva. Mikor leértünk az edzőterembe épp Alec és Jace küzdöttek egymás ellen. Én csak Alec-et figyeltem, mikor a szöszi fiú a padlóra került.

- Ügyes voltál bátyus. - felelte a Lightwood lány.

- Köszi hugi. - mondta Alec miközben felnézett a testvérére, majd tekintete rám szegeződött.

- Miért van itt Allison? - kérdezte a földről éppen felkelő Jace.

- Megnézzük mennyit tud, harc terén. - felelte Clary.

- És kivel fog mégis küzdeni? - kérdezte Alec.

- Természetesen velem. - mondta Izzy.

- Szerintem ez nem túl jó ötlet. - mondta Jace.

- Dehogynem. Megfelelő ellenfél vagyok számára. Ha régen vérfarkasokat ölt, akkor én meg se kottyanok neki. - magyarázta Izzy.

- Azta, milyen kis bátor vagy. - válaszolta Jace.

- Ez igaz? - kérdezte a Lightwood fiú.

- Öhm.. Hát... Igen. - feleltem zavaromban.

- Ez király. - válaszolta vissza én pedig egy kicsit elpirultam.

- Na de nézzük mennyit tudsz. - vágott közbe Isabelle és magához vett két hosszú fa rudat/botot, majd az egyiket odadobta nekem.

- Kezdjük. - válaszóltam bátran.

Isabelle felém közeledett majd támadásba kezdett de az összeset kivédtem, eközben pedig éreztem Alec tekintetét magamon. Most én kezdeményeztem, Isabelle kivédte az összes támadásomat majd egyszer nem figyeltem és kiütötte a lábamat a bottal. A földre kerültem Isabelle pedig megszólalt.

- Nem elég hogyha ismered az ellenséged, nagyon figyelned kell. Hogy ismerd az ellenséged, te neked kell az ellenségeddé válnod. (Bocsi ha értelmetlen, próbáltam a sorozatból idézni mikor Clary és Isabelle együtt edzenek.) - mondta és mikor nem figyelt, kiütöttem a lábait, aztán pedig felálltam.

- Ebben teljesen igazad van. - a mondat befejeztével felsegítettem, majd egymásra mosolyogtunk.

- Most már teljes mértékben készen állsz a holnapi küldetésre. - mondta Alec.

- Igen, nagyon ügyes voltál így elsőre. - válaszolta Clary.

- Köszi. - mosolyogtam.

- Na de menjünk pihenni mivel holnap küldetésre megyünk. - mondta Jace.

- De én kinél fogok aludni? - érdeklődtem.

- Hát...Jace és Alec egyedül vannak de nálam alszik Clary mivel ő is nemrég érkezett szóval bocsi és válassz a két fiú közül. - mondta Izzy.

- Uh.. Okés.. Öhm.. Legyen... Alec, bocsi Jace. - válaszóltam, majd felnéztem Alec szemeibe.

- Semmi gond. - legyintett majd elment a szobájába.

- Szerintem mi is megyünk, jóéjt nektek. - mondta Izzy és a vöröske majd otthagytak minket.

- Rendben menjünk mi is. Kövess engem. - ezután elindult én pedig tettem amit mondott.

Pár perc múlva egy szobában találtam magamat ahol volt egy franciaágy, egy íróasztal székkel és könyvespolcok, könyvekkel néhány képpel és volt egy nagy ruhás szekrény.

- Nagyon szép a szobád. - mondtam.

- Ja.. Kicsit kupis de azért köszi. - vakarta meg a tarkóját és a szája sarkában megjelent egy apró mosoly. - Pizsamának jó lesz neked egy bő póló? - kérdezte.

- Igen, persze. - mondtam.

- Elmegyek először én zuhanyozni, sietek. - mondta majd bement a fürdőbe én pedig elkezdtem nézegetni a családi képeit a polcokon. Láttam az anyját, az apját és egy kisebb fiút. Gondolom ő lehet az öcsikéjük Isabelle-el. Eszembe jutott, hogy Alec nem adta oda a pólóját így gondoltam beszólok hozzá hisz volt egy kis rés az ajtón. Odamentem majd beszóltam.

- Alec, hol van az a pólód amit felvehetnék fürdés után? - kérdeztem.

- Itt van nálam, gyere be. - mondta.

- De..de hát ...te fürdessz. - mondtam.

- Csak gyere be. - válaszolta.

Bementem, majd megláttam Alec-et póló nélkül. Tele volt a teste rúnákkal és hát eléggé jól nézett ki.

- Uh bocsánat. - mondtam zavaromban és megfordultam.

- Semmi gond, nyugodtan fordulj meg.

- De.. Nem..nem szabad.

Közelebb jött hozzám, majd megfogta a derekamat és megfordított. Érintésétől szó szerint, kirázott a hideg. A padlót néztem zavaromban de ő az államnál fogva felemelte a fejemet és a szemembe nézett.

- Itt a pólód. - adta oda a kezeimbe.

- K..köszi. - dadogtam, majd gyorsan kiviharzottam a fürdőből.

Leültem az ágyra és megpróbáltam egyenlíteni a szívverésemet. Olyan furcsa volt mikor hozzám ért. Valamiféle bizsergés járta át a testemet.
Mély levegőt vettem, majd lenyugodtam. Alec épp abban a pillanatban lett kész és jött ki a fürdőből. Csak egy törülköző volt teste köre tekerve, igazán meglepődtem, hogy nem zavarja, hogy én is itt vagyok.

- Szabad a fürdő, mehetsz. - mondta majd a szekrényéhez ballagott.

Azalatt én bementem a fürdőbe, Alec pólóját magammal cipelve majd, becsuktam az ajtót és vetkőzni kezdtem. Hajamat kontyba fogtam majd beálltam a zuhany alá és megnyitottam a csapot, a víz pedig rámzúdúlt. Pár percig ott álltam, majd mikor végeztem, megtörölköztem és felvettem a fiú bő felsőjét és egy tangát. Leengedtem a hajamat és kicsit beletúrtam és mikor már úgy éreztem kész vagyok, kimentem.

A Lightwood fiú az ágyon feküdt egy szál alsónadrágban és ha jól láttam épp a telefonját babrálta. Odasétáltam az ágy azon részére amelyik üres volt és én is lefeküdtem. Alec észrevett, rám nézett, aztán pedig lerakta telefonját az éjjeli szekrényre.

- Mi az? - kérdeztem mivel annyira bámult, hogy már zavarban voltam.

- Csak olyan szép va... mármint, nagyon szépek azok a könyvek a polcon. - beszélt össze vissza.

- Aha, oké. - mondtam kicsit furcsálva a viselkedését. - Én eléggé fáradt vagyok, szóval szerintem alszok. - a mondatom után ásítottam egyett.

- Rendben, én is ezt teszem. - válaszolta, majd lekapcsolta a villanyt.

Lehunytam a szemeim és betakaróztam. Már majdnem álomba szenderültem, mikor egy erős kart éreztem a derekem köré fonódni. Alec közelebb húzódott hozzám, majd a fülemhez hajolt és belesuttogta:

- Jóéjt szépségem. - suttogta.

Kipattantak a szemeim, de nem tettem semmit, mivel a mondata után pár másodperccel már halottam ahogyan szuszog. Megbékéltem ezzel a dologgal, hamarosan pedig én is elaludtam.

Sziasztok!💛
Itt a következő rész! Nagyon remélem, hogy tetszik nektek. Ez lett eddig a leghosszabb rész amit írtam, 1019 szó. Ha tényleg tetszik, kérlek jelezzétek, mivel sokat jelentene.

Köszönöm, hogy elolvastad!❤️

Puszi: Zsanessz🤍