- Árnyvadász?! Komolyan? Azt hiszed, hogy most jöttem le a falvédőről? Nem vagyok hülye, nem veszem be ezt a marhaságot, hallod?! - akadtam ki.

- Jól van ne hidd el. - ekkor felhúzta a kabátjának az ujját. - Látod ezeket? - mutatott a kezén lévő tetoválásokra. - Ezek rúnák amivel képességeink lehetnek. - magyárázta.

- Aha, persze. Nekem meg varázsíjam van, nem?

- Ezek szerint nem hiszel nekem. - mondta.

- Hát nem veszem be ezt a zagyvaságot, ezt jól látod.

- Akkor megmutatom, csak figyelj. - ekkor elővett egy kicsi bot szerűséget és a rúnáihoz emelte, de ekkor egy hangot halottam és felnéztem. Egy fekete, göndör hajú lány volt Alec mögött egy eléggé élénk piros ruhában.   

- Alec ne!! - ordította. -Nehogy megmutasd neki. - mondta.

- Mégis miért ne? - kérdezte.

- Mert nem is ismered, nem tudod, hogy ki ő. Nem tudod, hogy megbízhatsz e benne. - magyárázta Alecnek.

- Izzy, tudom mit csinálok, ne oktass ki! - mondta a lánynak.

- Rendben de ha valami történik és ha valaki megtudja akkor... - ekkor Alec a szavába vágott.

- Nem fogja senki sem, bízz bennem. - ezután visszafordult hozzám. - Na szóval, ez a botocska egy irón és ezzel szoktuk megrajzolni a rúnáinkat. - magyárázta nekem ezután az egyik rúna felett áthúzta az irónját és az pedig felvillant.

- Nahát, ez nagyon király. - tátottam a számat.

- Köszi. - mosolygott rám.

- De Alec...- szólt a lány. - ...ha ő látja ezeket akkor nem lehet, hogy ő is egy...árnyvadász?!

- Mi?! Hogy én, árnyvadász? Na ne nevetess. - legyintettem a kezemmel.

- De ki tudja. - mondta Alec, majd rámnézett és utána vissza a lányra. - Ezt csak úgy tudhatjuk meg ha elvisszük az intézetbe.

- Te megőrültél?? Az kell még, hogy még többet tudjon meg rólunk. Alec én ezt nem engedem. - húzta ki magát az úgynevezett Izzy.

- De csak is ez az egyetlen mód, hogy kiderítsük. - magyarázta.

- Rendben, jól van, vigyük. - Izzy megfordult majd elindult egyenes, mi pedig követtük.

15 perccel később:

Már a városban voltunk. Az egész utunk csendesen telt míg egy nagy házhoz nem értünk amit nagyon nem is lehet háznak hívni mivel hatalmas volt. Isabelle egyszerűen csak besétált az ajtón, Alec-el pedig követtük őt.

Mikor beértünk egy csomó embert láttam és mindenkin voltak tetkók vagyis rúnák, de mindenkin máshol voltak ezek a dolgok. Kicsit megilyedtem, hogy mi történik most és ezért megtorpantam. Alec észrevette, hogy már nem vagyok mellette így megfordult és odajött hozzám.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Csak nem tudom mi ez a hely és ez így elég ijesztő, mintha valami szekta lennétek. - mondtam.

- Nyugi, semmi gond, tudom furcsa lehet, de nem bántunk és árnyvadászok vagyunk, nem szekta. - félmosolyra húzta a száját. - Csak kövess. - mondta, majd felém nyújtotta a kezét én pedig megfogtam.

Pár perc után már egy szobában vártunk valami Hodge-ra. Nem tudom ki az a pasas de Alec azt mondta, hogy ő majd megmondja, hogy árnyvadász vagyok e vagy sem. Pont ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és bejött rajta az említett személy. Szőkésbarna, rövid haja volt, barna szemei és ő is fekete ruhában volt mint a többi ember itt.

- Tehát ő lenne az. - nézett a két árnyvadászra majd rám, majd odajött hozzám és leült mellém a kanapéra. - Kérlek hagyjatok minket egyedül. - utasította majd a többiek kimentek.

Na most kezdtem el igazán bepánikolni.

- Mi a neved? - kérdezte.

- Allison Argent. - válaszóltam.

- Én Hodge vagyok de gondolom ezt már tudod. - mondta. - Szóval azt mondják árnyvadász vagy.

- Igen de szerintem ez nem igaz. - magyaráztam.

- Ezt csak egy módon deríthetjük ki. - mondta, majd elővett egy irón-t. - Most rád fogom rajzolni az angyali rúnát és ha túléled akkor árnyvadász. - magyarázta.

- És mivan ha nem élem túl? - kérdeztem.

- Szerintem tudod. - mondta, majd elkezdte rajzolni a rúnát a jobb felkaromra. Baromira fájt, de túléltem.

- Tehát igaz, te is árnyvadász vagy. - mondta boldogan.

- De ez nem lehet. - akadtam ki. - Én vadász vagyok.

- Igen egy árnyvadász. Most behívom a többieket, de szerintem még találkozunk majd. Addig is szervussz. - köszönt majd kiment.

Utána Alec jött be az ajtón Izzy-vel és még egy szőkésbarna hajú fiúval és egy vörös hajú lánnyal.

- Na, mi történt? - ült le mellém Isabelle.

Nem mondtam semmit csak megmutattam a kezemen lévő rúnát.

- Tehát igaz. Árnyvadász. - mondta a vöröske.

- És most mit kéne tennem? - kérdeztem.

- Itt kéne maradnod az intézetben és ide kéne költöznöd minél hamarabb. - magyarázta a szöszi.

- De nem költözhetek csak így ide. Mit mondjak az apukámnak és Scott-nak?

- Ki az a Scott? - kérdezte Alec.

- Egy fiú a suliból akivel találkoztam volna ma este csak apa nem engedte mert, hogy gyakorolnom kellene, mert holnap telihold lesz.

- Én ismerek egy Scott nevű vérfarkast. - mondta a szöszi.

- Lehet, hogy akkor ő az. - szólt közbe Izzy.

- Nem találkozhatsz vele, ők nem a barátaink. - mondta Alec. - A vérfarkasok alvilágiak akik gonoszak, nem szeretjük őket.

- Jól van ide költözök, de nem szólok senkinek róla. - válaszóltam.

- Szerintem maradj itt és ne menj haza mert akkor kérdezősködni és gyanakodni fognak. Nálam is így volt. Én is nemrég óta vagyok itt. - mondta a vöröske.

- Amúgy ideje lenne bemutatkozni mivel szegény azt se tudja kik vagyunk. - mondta Izzy. - A nevem Isabelle Lightwood és Alec a bátyám.

- Én Clary Fairchild vagyok. - mutatkozott be a vörös.

- Jace Wayland. - mondta a szöszi.

- Alec Lightwood, de te ezt már tudod. - egy mosolyt villantott felém, én meg csak elmosolyodtam.

Sziasztok!💛
Itt lenne a kövi rész és úgy látom, hogy ez hosszabb lett mint az előző. Remélem tetszik nektek, ha igen jelezzétek, mert sokat jelentene nekem.

Köszönöm, hogy elolvastad! ❤️

Puszi: Zsanessz🤍